Nagy a kísértés

„Az üzleti életben a becsületességre már csak hírből emlékezünk. Akik becsületesen próbálnak eljárni, kudarcra vannak ítélve” (Stephen, Egyesült Államok).

EGYETÉRTESZ ezzel a pesszimista kijelentéssel? Igaz, a becstelenség sokszor hasznot hoz, legalábbis rövid távon. Emiatt azok, akik próbálnak becsületesek maradni, rendkívüli nyomásnak vannak kitéve. De mi az, ami miatt még úgy érezhetik némelyek, hogy kénytelenek becstelenséghez folyamodni?

A saját vágyaink. Ki ne szeretné, ha több pénze lenne, vagy nagyobb luxust engedhetne meg magának? Ebből adódóan nehéz lehet ellenállni a csábításnak, ha alkalom kínálkozik rá, hogy tisztességtelenül pénzhez jussunk.

● „A cégnél, ahol dolgozom, én döntöm el, hogy kivel kössünk szerződést. Szinte nap mint nap próbálnak megvesztegetni. Nagyon erős a kísértés, hogy könnyen jussak pénzhez” (Franz, Közel-Kelet).

Nyereségorientált szemléletmód. Az utóbbi években a cégeket a világ minden részén érzékenyen érintették a gazdasági nehézségek. Ezenkívül nem könnyű lépést tartaniuk a gyors technikai fejlődéssel, valamint helytállniuk a gazdasági versenyben, akár helyi, akár nemzetközi szinten. Az alkalmazottak úgy érezhetik, hogy a tulajdonosok és az igazgatók által megkövetelt teljesítményt csak becstelenség árán tudják elérni.

● „Úgy gondoltuk, hogy kénytelenek vagyunk megtenni . . . , különben tönkretennénk a céget” (Reinhard Siekaczek, akit megvesztegetésért tartóztattak le; The New York Times).

Másoktól jövő nyomás. A munkatársak vagy a vásárlók időnként arra ösztönözhetik az embert – vagy akár el is várhatják –, hogy vegyen részt velük a tisztességtelen üzelmeikben.

● „Az egyik jelentősebb partnerünk igazgatója megmondta, hogy többé nem kötnek velünk üzletet, ha nem fizetem ki a »neki járó részt«, magyarán nem adok neki kenőpénzt” (Johan, Dél-afrikai Köztársaság).

Kultúra. Bizonyos kultúrákban megszokott, hogy az üzleti partnerek ajándékokat adnak egymásnak. Az ajándék értékétől és a körülményektől függően könnyen elmosódnak a becsületesség határai. Számos országban vannak korrupt hivatalnokok, akik csak akkor hajlandók ellátni a feladatukat, ha külön fizetnek nekik érte, és a különleges bánásmódért is szívesen fogadnak el pénzt.

● „Nem könnyű különbséget tenni a borravaló és a kenőpénz között” (William, Kolumbia).

Környezet. Azokra nehezedik a legnagyobb nyomás, akik rendkívüli szegénységben élnek, vagy olyan országban laknak, ahol polgári zavargások vannak. Ha ilyen környezetben valaki nem hajlandó csalni vagy lopni, azt megbélyegezhetik mint olyat, aki nem gondoskodik megfelelően a családjáról.

● „A becstelenséget mifelénk normálisnak, szükségesnek és elfogadhatónak tartják, csak az a lényeg, hogy ne kapják el az embert” (Tomasi, Kinshasa-Kongó).

Változó nézetek

Az emberekre óriási hatással van, hogy mindenütt becstelenség veszi körül őket. Egy felmérésből kiderült, hogy tíz ausztráliai menedzserből kilenc szerint a korrupció „rossz, de elkerülhetetlen”. A megkérdezettek úgy nyilatkoztak, hogy készek  lennének félretenni a lelkiismeretüket, hogy nyélbe üssenek egy szerződést, vagy haszonhoz juttassák a cégüket.

Gyakran azok is becsületesnek tartják magukat, akik nem járnak el tisztességesen. Hogyan tudják összeegyeztetni az önmagukról alkotott képet a viselkedésükkel? Egy újság úgy fogalmaz, hogy „az emberek elég becstelenül járnak el ahhoz, hogy haszonhoz jussanak, de elég becsületesen ahhoz, hogy el tudják hitetni magukkal, hogy tulajdonképpen tisztességesek” (Journal of Marketing Research). Azzal próbálják megnyugtatni a lelkiismeretüket, hogy mentségeket keresnek a becstelenségre, vagy azt hangoztatják, hogy nem is olyan nagy dolog, amit tesznek.

Vannak például szépítő kifejezések a becstelenség körülírására. Ha valaki lop vagy csal, arra azt mondják, hogy „a gyorsabb megoldást választja” vagy „igyekszik versenyképes maradni”. A kenőpénzt pedig egyszerűen „szívességnek” vagy „sürgősségi díjnak” nevezik.

Mások azzal próbálják igazolni kétes viselkedésüket, hogy kitágítják a becsületesség fogalmát. Tom, aki pénzügyekkel foglalkozik, megjegyzi: „Az, hogy az emberek mit tartanak becsületesnek, inkább attól függ, hogy mi az, ami még éppen törvényes, mintsem attól, hogy valójában mi helyes.” David, egy korábbi üzletvezető ezt mondja: „Ha a becstelenség kiderül, mindenki elítéli, ha viszont rejtve marad, akkor teljesen elfogadhatónak számít. Ha valaki nem bukik le, akkor azt mondják rá, hogy »ügyes«, mert elég »kreatív« volt.”

Sokan azt állítják, hogy a becstelenség elengedhetetlen a sikerhez. Egy tapasztalt üzletember így nyilatkozott: „A versenyszellem gyakran azt mondatja az emberekkel, hogy mindent meg kell tenniük azért, hogy övék legyen egy munka.” De ez valóban így van? Vagy azok, akik megpróbálják igazolni becstelen tetteiket, csupán hamis érveléssel ámítják magukat? (Jakab 1:22). Figyeld meg a következő cikket, mely arról szól, hogy miért kifizetődő, ha becsületesek vagyunk.

[Oldalidézet az 5. oldalon]

„Az, hogy az emberek mit tartanak becsületesnek, inkább attól függ, hogy mi az, ami még éppen törvényes, mintsem attól, hogy valójában mi helyes”

[Kép az 5. oldalon]

Sokan azt állítják, hogy a becstelenség elengedhetetlen a sikerhez