A terezíni erőd – Ahol tízezrek szenvedtek

DREZDA és Prága között félúton van Terezín városa, német nevén Theresienstadt. Nevezetessége egy hatalmas erőd, melyet kiterjedt földsánc vesz körül. Az erőd azért épült, hogy megvédje az országot az idegen hadseregek benyomulásától, és egyúttal védelmet nyújtson a térség lakosainak.

II. József német-római császár adott parancsot az erőd megépítésére, és jelen volt, amikor felmérték a területet, majd amikor 1780 vége felé letették az alapkövet. Édesanyja, Mária Terézia * főhercegnő tiszteletére építtette meg az erődöt, mely aztán a Theresienstadt nevet kapta (jelentése: ’Terézia városa’). Állítólag egyszerre 14 000 munkás dolgozott a helyszínen. A munkálatok nagy része négy éven belül befejeződött.

Amikor 1784-ben elkészült, ez volt a legnagyobb erőd a Habsburg Birodalomban. Az erődépítés történetének legfejlettebb mérnöki módszereit alkalmazták a megépítésekor. Csakhogy idővel a katonai taktikák jelentős változásokon mentek át.

Az ellenséges haderők már nem ostromolták meg a várakat, amikor megszálltak egy országot, hanem bekerítették a közeli falvakat, és kifosztották őket. Emiatt 1888-ra Terezín már elvesztette jelentőségét mint katonai erődítmény. Széles földsáncait szép parkokká alakították, kerti ösvényekkel és padokkal.

Az erőd és a város

Terezínt megerősített városnak tervezték. Jókora földsáncai mögött katonák laktak a családjaikkal, valamint más egyszerű polgárok.

A fő erőd mellett épült egy kisebb is, az úgynevezett Kis Erőd, melyet katonai börtönként használtak. Az 1800-as évek elején a Habsburg Birodalom politikai ellenségeit tartották itt fogva. Később itt raboskodtak azok a fiatalok, akiknek közük volt Ferenc Ferdinánd főherceg 1914-es, szarajevói meggyilkolásához. Azért nem ítélték őket halálra, mert még nem voltak húszévesek. Ám rövid időn belül a legtöbbjük meghalt a börtönben. Megkínozták őket, és némelyikük megtébolyodott. A merénylet végrehajtója, Gavrilo Princip is ebben a börtönben halt meg, miközben még tombolt az I. világháború.

 A Kis Erőd Ausztria és Magyarország egyik legkegyetlenebb büntetőintézeteként vált hírhedtté. A rabokat gyakran láncra verve tartották hideg, nyirkos zárkákban. A II. világháború idején pedig még szörnyűségesebb célra használták.

Mi volt valójában a „terezíni gyógyfürdő”?

Miután a nácik lerohanták és elfoglalták azt a területet, mely ma Csehország, 1941-ben kezdték begyűjteni a zsidókat a fő erődbe. Theresienstadtot zsidó gettóvá alakították át azt hangoztatva, hogy a zsidók és a nem zsidók közötti konfliktusok elkerülése végett van szükség az elkülönítésre. A propaganda szerint Theresienstadt zárt fürdőváros volt, ahol zsidók kaphattak kezelést, de a nácik titokban az összes zsidó kiirtását tervezték.

Európa keleti részén a nácik már felállították haláltáboraikat, ahová folyamatosan érkeztek a zsidó transzportok Theresienstadtból és hasonló helyekről. * Jóllehet az 1930-as évek közepétől már sokan tudtak ezeknek a táboroknak a létezéséről, a náci propaganda egyszerű javítóintézeteknek tüntette fel őket. Ámde egyre több hír szivárgott ki a táborokban tapasztalható állapotokról. A náci tisztviselőkre nyomás nehezedett, hogy feleljenek a vádakra, ezért kieszeltek egy tervet, mellyel félrevezethetik a nemzetközi közvéleményt. Miből állt a tervük?

1944-ben és 1945-ben – míg folyt a II. világháború – meghívták a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőit, hogy járják be a fő erődöt, és a saját szemükkel győződjenek meg az ottani helyzetről. Előbb azonban alaposan kikozmetikázták az erődöt, hogy az egy fürdőváros látszatát keltse.

A háztömbök számait lecserélték jól hangzó utcanevekkel. Kialakítottak egy álbankot, óvodát és üzleteket. Még kávéház is nyílt a gettó központjában. A házak homlokzatát kijavították, növényeket ültettek a központi parkba, és felállítottak egy pavilont, ahol zenészek játszottak.

A Vöröskereszt emberei vezetővel nézhették meg az erődöt. Még a zsidó „önkormányzat” képviselőivel is beszélhettek. Ők valójában gondosan kiválasztott gettólakók  voltak, akiknek a nácik betanították, hogy mit válaszoljanak a kérdésekre. Két ilyen látogatás alkalmával is sikerült megtéveszteni a Vöröskereszt embereit. A jelentésükben azt írták, hogy Theresienstadt rendes zsidó város, melynek lakói jó körülmények között élnek. Miután elhagyták a várost, a gettó falai között folytatódott a szenvedés és az éhezés. Kevesen érték meg a II. világháború végét.

A Kis Erőd

A Kis Erődöt a nácik is börtönnek használták. A körülmények olyanok voltak, mint a koncentrációs táborokban. Az itt fogva tartott férfiak és nők tízezrei közül sokak számára ez csak egy állomás volt, mivel továbbszállították őket a Harmadik Birodalom területén működő nagyobb táborok valamelyikébe.

Prágából, Plzeňből és az ország más vidékeiről legalább húsz Jehova Tanúját zártak be a Kis Erődbe. Vajon mit követtek el? Nem voltak hajlandók támogatni a nácikat, és ragaszkodtak a politikai semlegességükhöz. Ezenkívül a prédikálómunkájuk betiltása ellenére megosztották másokkal a Biblia jó hírét. Nekik tehát a hitük miatt kellett szenvedniük; némelyiküket kivégezték vagy halálra kínozták.

Mi a tanulság?

A Biblia kijelenti: „Ne bízzatok az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincsen megmentés. Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai” (Zsoltárok 146:3, 4). A terezíni erőd szomorú bizonyíték erre.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

JEHOVA TANÚI A KIS ERŐDBEN

Jehova Tanúi közül a legtöbbeket, akik Theresienstadtba kerültek, először a Gestapo prágai parancsnokságán hallgatták ki. Theresienstadtból pedig általában valamelyik németországi koncentrációs táborba vitték őket. Hogyan tudták elviselni a zord körülményeket és az elszigeteltséget?

Az egyikük így emlékszik vissza: „Nem akartam elfelejteni a bibliai tanításokat, ezért újból és újból felidéztem őket magamban. Amikor átvittek egy másik börtönbe, rögtön keresni kezdtem a többi Tanút, és megpróbáltam kapcsolatba lépni velük. Mindig törekedtem arra is, hogy beszéljek a hitemről másoknak, már amennyire a körülmények engedték.”

Ennek köszönhetően ez a Tanú hűséges tudott maradni Istenhez a börtönben, és az azt követő években is.

[Kép a 18. oldalon]

Bélyeg, mely idilli képet fest Terezínről a II. világháború idején

[Kép a 19. oldalon]

Az újonnan érkezett rabokat a barakkokba vezetik. A német felirat jelentése: A munka szabaddá tesz

[Kép a 19. oldalon]

Deszkaágyak az erőd női szakaszában

[Kép a 20. oldalon]

A Kis Erőd főbejárata

[Kép forrásának jelzése a 19. oldalon]

Mindkét fotó: With courtesy of the Memorial Terezín