Mérföldkő Malawiban – Ezer Királyság-terem

„ÁLMODNI sem mertem volna, hogy ez egyszer megvalósul Malawiban!” – kiáltott fel Augustine. Miről beszélt? Arról, hogy Jehova Tanúi rengeteg imádati helyet építettek fel, melyeket ők Királyság-termeknek hívnak. 1993-ban, amikor 30 000 Jehova Tanúja volt Malawiban, ebben a kis délkelet-afrikai országban, még nem voltak imádatra és közös bibliatanulmányozásra alkalmas épületeik.

Ma viszont már egészen más a helyzet. 2010 szeptemberében Blantyre városában a Tanúk befejezték az ezredik Királyság-termük építését Malawiban! * Hogy lehet az, hogy a Tanúk már 30 000-en voltak, mégsem volt egyetlen imádati helyük sem? Hogyan tudtak viszonylag rövid idő alatt ezer termet felhúzni ebben a szűkös anyagi helyzetű országban? És milyen hatással van ez a nem mindennapi építési program a Tanúkra és a kívülállókra?

Nehéz idők

Jehova Tanúi az 1900-as évek elején kezdték tanítani a Biblia igazságát Malawiban, akkor még Bibliakutatók néven. 1967-re a számuk körülbelül 17 000-re nőtt. Az első századi keresztényekhez hasonlóan őket is arról ismerték, hogy betartják a törvényeket, és tisztelettudóan viselkednek a kormánytisztviselőkkel. Abban is követték a korai keresztények példáját, hogy szigorúan semlegesek maradtak a politikai ügyekben (János 18:36; Cselekedetek 5:29).

Az 1960-as évek közepére a Bibliára alapozott álláspontjuk miatt sajnos összeütközésbe kerültek a kormánnyal, így 1967-ben betiltották a tevékenységüket. Hamarosan sokukat önkényesen elbocsátották a munkahelyükről, és törvénytelenül elkobozták vagy megsemmisítették a házaikat, illetve a javaikat. A heves üldözés és a népirtástól való félelem miatt több ezer Tanú menekült a szomszédos Mozambikba és Zambiába.

Végül aztán javulni kezdett Jehova Tanúi helyzete Malawiban, és az 1990-es évek elején a legtöbben visszatértek az országba. Nagy volt az örömük, amikor 1993. augusztus 12-én feloldották a tevékenységükre vonatkozó tilalmat, mely 26 évig tartott. Akkor azonban azzal szembesült a több mint 30 000 Tanú, hogy nincsenek megfelelő imádati helyeik, ahol az 583 gyülekezet tarthatná az összejöveteleit. Mit lehetett tenni?

Segítséget kapnak

A betiltás utáni első hat év alatt a helyi Tanúk igyekeztek Királyság-termeket építeni a szűkös anyagi forrásaikból, de ez nem volt könnyű, mivel nem voltak képesek lépést tartani a létszámbeli növekedéssel. Vajon hogyan sikerült megoldást találniuk? A 2Korintusz 8:14-ben található bibliai elv alapján más országok fölöslege ellensúlyozta az olyan  országok hiányát, mint amilyen Malawi is, így kiegyenlítődés történt. Ebből a célból Jehova Tanúi Vezető Testülete 1999-ben bevezetett egy programot, hogy a szűkös anyagi helyzetű országokban is épülhessenek imádati helyek. Ennek a szeretetteljes segítségnyújtásnak köszönhetően jelentősen felgyorsult a Királyság-termek építésének üteme Malawiban. *

Korábban a malawi gyülekezetek tantermekben, kezdetleges építményekben vagy egyszerűen fák alatt tartották az összejöveteleiket. Most az 1230 gyülekezet az imádathoz és bibliai oktatáshoz méltó épületekben tud összegyűlni, melyeket kizárólag az igaz imádat gyakorlására használnak. A Malawiban élő több mint 75 000 Tanú szívből hálás a világ többi részén élő hívőtársai támogatásáért.

A Tanúk azért is tudtak ilyen rövid idő alatt ennyi imádati helyet építeni, mert nem vágytak hivalkodó épületekre, hanem beérték egyszerű, a célnak megfelelő termekkel. Számukra az a lényeg, hogy a takaros épületek dicséretet szerezzenek Istennek, és kényelmes környezetet biztosítsanak a bibliai témájú megbeszélésekhez és a tanulmányozáshoz.

A környéken lakók is örülnek

Régebben sokan gúnyolták Jehova Tanúit Malawiban, mivel nem voltak imádati helyeik. Emiatt némelyik Tanú nem szívesen hívta meg az érdeklődőket az összejövetelekre. El lehet képzelni, milyen érzés az, amikor egy gyülekezetnek már saját, gyönyörű Királyság-terme van, ahová örömmel meghívják a szomszédokat és az érdeklődőket. Egy helyen a Tanúk alig hittek a szemüknek, amikor 698-an vettek részt az egyik összejövetelükön az újonnan épült Királyság-termükben!

Számos Tanú és kívülálló jegyezte meg, hogy soha nem gondolta volna, hogy ilyen szép és masszív épület díszíti majd a környéküket. A bevezetőben említett Augustine felidézi, hogy milyen volt, amikor az egyik gyülekezet egy fa alatt tartotta az összejöveteleit: „A száraz évszakban nagyon jól éreztük magunkat, de az esős évszak bizony sok kellemetlenséget okozott.” Akit kapott már el trópusi zápor, az tudja, miről van szó.

Augustine arra is emlékszik, hogy mi történt, amikor egyszer a Chimwanje Gyülekezetben járt. „Egy fakarókból összetákolt kis kunyhóban tartottuk az összejövetelt. Nem vettük észre, hogy a fűből készült tetőben megtelepedett egy nagy mérges pók. Egyszer csak az előadásom kellős közepén lepottyant,  és közvetlenül a lábam mellett ért földet. Valaki a hallgatóságból rémülten felkiáltott: »Augustine, taposd el!« Azon nyomban el is tapostam. Amint látjátok, még élek.” Amióta ennek a gyülekezetnek új Királyság-terme van, már nem történnek ilyen zavaró események.

„A településünk ékköve”

Jehova Tanúi a látványos Királyság-terem-építési programjukkal kivívták számos közösség és helyi vezető tiszteletét és csodálatát. Az alábbi megjegyzések is ezt bizonyítják:

✔ „Az új imádati hely – a Jehova Tanúinál megfigyelhető szeretettel és egységgel együtt – a településünk ékköve, melyről a többi egyház is példát vehet” (a helyi vezető Chabwenziben).

✔ „A Tanúkban az egységüket csodálom a leginkább. Mi tíz éve építjük a templomunkat, és még sehogy sem állunk vele. Szeretnék köszönetet mondani önöknek, amiért ilyen tetszetős épülettel ajándékozták meg a környéket” (a falu vezetője Chigwenembében).

✔ „Elképesztő látni a munkájukat. Gyorsak, mégis szép rendet tartanak. Ehhez nagyon jól szervezettnek kell lenniük” (a helyi vezető Chiuzirában).

A Királyság-terem-építési program még egy cseva–angol szótár szerkesztőinek is feltűnt, mivel a művükben ezt írják: „Jehova Tanúi sok [Királyság-termet] építettek.”

„Ez a Királyság-terem egy csoda”

2011. január 30-án a blantyrei Manyowe Gyülekezet átadta az új Királyság-termét, mely az ezredik terem volt Malawiban. „Ez a Királyság-terem egy csoda – mondta a gyülekezet egyik tagja. – Egy valóra vált álom.”

„Mindennap ott voltam az építkezésen – emlékszik vissza egy lány ugyanebből a gyülekezetből. – Nagyon boldog vagyok, hogy segíthettem egy megfelelő imádati hely építésében.”

„Nem volt könnyű beszereznünk az engedélyeket a helyi hatóságoktól a Királyság-termünk megépítéséhez – számol be az egyik gyülekezeti vén. – A hivatalokban többször is megtagadták a szükséges engedélyek aláírását. A helyi vezető, Liness Chikaoneka asszony azonban mindent megtett, hogy együttműködésre bírja a tisztviselőket.”

Egy nap Chikaoneka asszony elkísért egy vént, aki alá akart íratni egy engedélyt. „Szeretném, ha a Tanúk megépítenék a Királyság-termüket a falumban – mondta a hivatalban. – Ők jó emberek. Még egyetlen olyan bírósági ügyünk sem volt, amelyhez közük lett volna.” A tisztviselő erre aláírta a papírokat.

Chikaoneka asszony nagyon lelkes volt, amikor átadták a Királyság-termet. „Szívből örülök, és büszke vagyok rá, hogy ilyen szép épülettel gazdagodott a falum!” – nyilatkozta.

Jehova Tanúi, és azok, akik ismerik őket, egész Malawiban kifejezik az értékelésüket a Királyság-terem-építési programért. Áldozatos, kemény munkájuknak köszönhetően, melyről mások is példát vehetnek, már jóval kevesebb olyan hely van az országban, ahol Királyság-termet kellene építeni, mint 1993-ban volt. Persze még ezután is szükség lesz új termekre, hiszen sok ember fogadja szívesen Isten Királyságának a jó hírét, így mindig alakulnak új gyülekezetek (Máté 24:14). Az ottani Tanúk ezért nagyon hálásak a világ más részein élő hívőtársaik kedves támogatásáért és nagylelkű adományaiért. *

De mindenekelőtt Istenüknek, Jehovának mondanak köszönetet. Hasonlóan éreznek, mint a zsoltáríró, aki ezt mondta: „A nemzetek, melyeket alkottál, mind eljönnek, és meghajolnak előtted, ó, Jehova, dicsőséget adva nevednek. Mert nagy vagy, és csodálatos dolgokat viszel véghez” (Zsoltárok 86:9, 10).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 24. oldalon]

A Királyság-terem-építési program bevezetése előtt az összejöveteleket gyakran fűtetős „építményekben” tartották

[Kép a 24. oldalon]

A gyülekezetek most ilyen Királyság-termekben jönnek össze