UGYE ismerős a helyzet? A szüleid talán neked is felállítottak valami szabályt, amitől nem tágítanak, mondjuk hogy mikorra kell hazaérned, milyen zenét hallgathatsz, kikkel barátkozhatsz, vagy milyen ruhát hordhatsz.

„A nevelőapám, miután elvette anyát, igencsak beleszólt, hogy milyen zenét hallgatok. Tulajdonképpen az összes CD-met kidobatta velem!” (Ádám *).

 „Anyának nem tetszik, hogy nincsenek barátaim. De amikor megkérdezem, hogy elmehetek-e egy kicsit otthonról valakivel, azt válaszolja, hogy nem, mert nem ismeri az illetőt. Ez annyira idegesítő!” (Barbara).

„Apa és a nevelőanyám csak olyan pólókat enged hordanom, amik nagyok rám. Ráadásul apának az a meggyőződése, hogy ha egy rövidnadrág nem ér le a térdemig, akkor az már túl rövid!” (Szilvi).

Mi van akkor, ha nem értesz egyet valamiben a szüleiddel? Meg tudnád beszélni velük? „A szüleim legtöbbször végig sem akarnak hallgatni” – panaszolja Amanda, egy 17 éves lány. A 15 éves Szabina ezt mondja: „Amikor látom, hogy a szüleim nem értenek meg, egyszerűen nem szólok hozzájuk.”

De ne add fel ilyen könnyen! A szüleid talán sokkal nyitottabbak arra, hogy meghallgassanak, mint hinnéd.

Gondold végig: Isten is odafigyel az emberekre, ha azok szeretnének neki elmondani valamit. Például meghallgatta Mózest, amikor az az engedetlen izraeliták érdekében szólt hozzá (2Mózes 32:7–14; 5Mózes 9:14, 19).

Most talán azt mondod, hogy a szüleid nem olyan ésszerűek, mint Isten. És persze az is igaz, hogy nagy különbség van aközött, hogy Mózes egy egész nemzet sorsáról beszélt Jehovával, és aközött, hogy szeretnéd megértetni a szüleiddel, hogy ma egy kicsit később jönnél haza. De van egy alapelv, amely mindkét helyzetre érvényes:

Ha van egy jogos felvetésed, akkor a felelős személyek – jelen esetben a szüleid – valószínűleg készek rá, hogy meghallgassanak.

A lényeg az, hogy hogyan tálalod a mondanivalód. A következő lépések segítenek, hogy ezt sikerüljön ügyesen megtenned.

1. Határozd meg, hogy mi a gond. Írd le, hogy pontosan mi az, amiben nem tudsz megegyezni a szüleiddel.

2.   Gondold át, hogy mit érzel. Írd le, hogy milyen érzést vált ki belőled, hogy a szüleid így gondolkodnak. Mondjuk sértődöttséget, szomorúságot, szégyent, esetleg az bánt, hogy nem bíznak benned? (Például a cikk elején vázolt jelenetben Robi utalt rá, hogy ő szégyelli a barátai előtt, hogy a szülei ilyen szigorúak vele.)

3. Képzeld magad a szüleid helyébe. Tegyük fel, hogy van egy tizenéves gyermeked, akinek ugyanaz a gondja, amit az első lépésnél leírtál. Neked mint szülőnek mi lenne a legnagyobb aggályod, és miért? (Például a cikk elején vázolt jelenetben Robit féltették a szülei.)

4. Újra gondold át helyzetet. Válaszolj a következő kérdésekre:

   Mi az, amiben meg tudod érteni a szüleidet?

   Mit tehetsz, hogy eloszlasd az aggodalmaikat?

5. Beszéld meg a dolgot a szüleiddel, és találjatok ki együtt valamilyen megoldást. Ha kipróbálod az előző lépéseket, és alkalmazod „ A jobb kommunikáció érdekében” című rész javaslatait, azt fogod tapasztalni, hogy sokkal értelmesebben tudod megbeszélni a szüleiddel a nézeteltéréseket. Kinga például úgy érzi, hogy nagyon jó a kapcsolata a szüleivel. Ezt mondja: „A vitatkozás sehová sem vezet, ráadásul szinte biztos, hogy te húzod a rövidebbet. Az én módszerem az, hogy mindent megbeszélek velük. Szinte mindig találunk egy köztes megoldást, amivel mindannyian elégedettek vagyunk.”