Ha egy gyermek gyászol

Egy felnőttel is nehéz közölni, hogy meghalt valakije, de egy gyermekkel még nehezebb ilyen hírt tudatni.

EGY családtag elvesztése összezavarhatja, sőt megrémítheti a gyermekeket. Igazi erőpróba lehet átsegíteni őket a gyászon, főleg a szülőknek, akik maguk is gyászolnak, és érzelmi támogatásra szorulnak.

Vannak szülők, akik a megrázkódtatást enyhítendő úgy fogalmaznak az elhunytról, hogy elment vagy eltávozott közülük. Az ilyen kifejezések azonban megtévesztőek. Akkor hogyan beszéljünk egy gyermekkel a halálról?

Renatónak és Isabelle-nek, akik Jehova Tanúi, meg kellett birkózniuk ezzel a feladattal. Mikor a kislányuk, Nicolle három és fél éves korában meghalt, segíteniük kellett ötéves fiuknak, Felipének, hogy feldolgozza a veszteséget.

Ébredjetek!: Hogyan mondtátok meg neki, hogy meghalt a húga?

Isabelle: Igyekeztünk kertelés nélkül, teljesen őszintén beszélni róla. Mondtuk neki, hogy nyugodtan kérdezzen, és próbáltunk úgy válaszolni, hogy ő is megértse. Például azt, hogy Nicolle egy baktériumfertőzés miatt halt meg, úgy magyaráztuk el neki, hogy egy pici bogár bekerült a testébe, és az orvosok nem tudták elpusztítani.

Ébredjetek!: Beszéltetek a fiatokkal arról, hogy mit hisztek a halálról?

Renato: Tudtuk, hogy megvigasztalja majd, ha elmondjuk neki, hogy mit ír a Biblia a halálról. Egyértelműen azt tanítja, hogy a halottak öntudatlanok (Prédikátor 9:5). Gondoltuk, hogy ha beszélgetünk erről Felipével, akkor nem fog félni, például attól, hogy egyedül maradjon a sötétben.

Isabelle: A Bibliából azt is megtudhatjuk, hogy a halottak fel fognak támadni egy paradicsomi földön. Hiszünk ebben, és úgy éreztük, Felipének is segíthet ez a hit. Megbeszéltük vele, hogy mit ír erről a Biblia. Felidéztük azt a történetet is, amikor Jézus feltámasztotta Jairus tizenkét éves lányát. Elmondtuk  Felipének, hogy a húga is fel fog támadni, hiszen ezt tanítja a Biblia (Márk 5:22–24, 35–42; János 5:28, 29).

Ébredjetek!: Szerintetek fel tudta fogni mindezt?

Renato: Igen, úgy gondoljuk, hogy megértette. A gyermekeknek sokkal könnyebb megbirkózniuk egy halálesettel, ha pontos, egyszerű, érthető és őszinte magyarázatot kapnak a halálról. Nem kell titkolózni. A halál sajnos még hozzátartozik a mindennapjainkhoz, ezért a szülők jól teszik, ha megtanítják a gyermekeiknek, hogyan dolgozzák fel. * Ebben a kisebbik fiunknak, Viniciusnak is segítenünk kellett később.

Ébredjetek!: Elvittétek Felipét a temetésre?

Renato: Miután mérlegeltük a mellette és az ellene szóló érveket, úgy döntöttünk, hogy nem visszük el. Az ő korában a gyerekek nagyon érzékenyen reagálnak az őket érő benyomásokra. Persze más szülők másként dönthetnek, és az is igaz, hogy a gyermekek nem egyformán viselik az ilyesmit. Ha valaki magával viszi a gyermekét, jó, ha előre elmondja neki, hogy mi fog történni.

Ébredjetek!: Nicolle halála bizonyára nektek is megrázó volt. Próbáltatok figyelni arra, hogy a fiatok ne lásson titeket sírni?

Isabelle: Nem, soha nem akartuk elrejteni az érzéseinket Felipe elől. Jézus is „könnyekre fakadt”, akkor mi miért ne tettük volna? (János 11:35, 36). És miért lett volna baj, hogy Felipe meglát? Így legalább látta, hogy a sírásban nincs semmi rossz, csupán az érzéseinket fejezzük ki vele. Szerettük volna, ha ő is nyugodtan szabad folyást enged az érzéseinek.

Renato: Amikor a családban valamilyen tragédia történik, a gyermekek elveszítik a biztonságérzetüket. Ha ilyenkor mi, szülők nyíltan és őszintén beszélünk az érzéseinkről, a gyermekek  is megnyílnak. Miután meghallgattuk, hogy mi nyomja a szívüket, meg tudjuk nyugtatni őket.

Ébredjetek!: Kaptatok segítséget másoktól?

Renato: Igen, a gyülekezetünk tagjai rengeteget segítettek. Sokan eljöttek hozzánk, felhívtak vagy képeslapot írtak, így Felipe érezte, mennyire szeretnek minket és törődnek velünk.

Isabelle: A családunk is sokat tett értünk. Nicolle halála után az apukám mindennap átjött hozzánk, és együtt reggeliztünk. Éreztetni akarta, hogy mellettünk áll, és ez Felipének is nagy segítség volt.

Renato: Az összejöveteleken kapott buzdítás is sokat jelentett. Igyekeztünk mindig ott lenni, bár néha nem tudtuk megállni, hogy ne sírjunk, mert sok mindenről eszünkbe jutott Nicolle. De tudtuk, hogy erősnek kell lennünk, már csak Felipe miatt is.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/​képek a 14. oldalon]

Jehova Tanúi kiadványai vigaszt nyújthatnak a gyászolóknak.

FELNŐTTEKNEK:

Mit tanít valójában a Biblia?

6. fejezet: Hol vannak a halottak?

7. fejezet: Valódi reménység elhunyt szeretteinknek

KISGYERMEKEKNEK:

Az én könyvem bibliai történetekről

92. történet: Jézus halottakat támaszt fel

KISISKOLÁS KORÚAKNAK:

Tanulj a nagy Tanítótól!

34. fejezet: Mi lesz velünk, ha meghalunk?

35. fejezet: Van feltámadás!

36. fejezet: Kik támadnak fel? Hol fognak élni?

TIZENÉVESEKNEK:

Fiatalok kérdései – Gyakorlatias válaszok. 1. kötet

16. fejezet: Normális az, ahogyan gyászolok?

[Kiemelt rész/​kép a 15. oldalon]

HOGYAN SEGÍTHETSZ?

● Buzdítsd a gyermekedet, hogy nyugodtan kérdezzen. Teremts olyan légkört, amelyben fesztelenül beszélgethettek a halálról.

● Ne használj homályos, elvont kifejezéseket. Például ne mondd azt, hogy az elhunyt „elment” vagy „eltávozott közülünk”.

● Egyszerű, egyértelmű szavakkal beszélj a halálról. Vannak, akik úgy fogalmaznak, hogy a családtag teste „elromlott, és nem lehetett megjavítani”.

● Mondd el a gyermekednek, hogy mire számítson a temetésen, és azt is, hogy az elhunyt nem fogja látni és hallani, hogy mi történik.

● Ne rejtsd el az érzéseidet. Így a gyermeked láthatja, hogy a gyász természetes dolog.

● Ne feledd, hogy gyászolni sokféleképpen lehet. Minden gyermek és minden eset más.

[Forrásjelzés]

Forrás: www.kidshealth.org

[Kép a 15. oldalon]

Felipe, Renato, Isabelle és Vinicius