A Biblia – A pontos próféciák könyve (4. rész)
A Biblia – A pontos próféciák könyve (4. rész)
A Biblia megjövendölte, hogy Krisztus szenvedni fog és meghal
Az Ébredjetek! ebben a nyolcrészes cikksorozatban a Biblia egyik kiemelkedő jellegzetességét veszi nagyító alá: a próféciáit, más szóval a jövendöléseit. A cikkek alapján könnyebb választ adni a következő kérdésre: Vajon a bibliai próféciákat csupán okos emberek találták ki, vagy Isten ihlette őket? Vizsgáld meg a bizonyítékokat!
AMIKOR Jézus Krisztus mintegy 2000 évvel ezelőtt a földön élt, tisztában volt vele, hogy az ellenségei kegyetlenül kivégzik majd. De honnan tudta? Jól ismerte a rá vonatkozó próféciákat a Héber Iratokból, vagy más néven Ószövetségből. Számos ilyen jövendölést Ézsaiás próféta jegyzett le több mint 700 évvel Jézus születése előtt. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Ézsaiás az események bekövetkezése előtt írta le a szavait?
Egy beduin pásztor 1947-ben Ciszjordániában, a Holt-tenger északnyugati partján, egy kumráni barlangban talált néhány tekercset. Ezek és a közeli barlangokból előkerült további tekercsek holt-tengeri tekercsek néven váltak ismertté. Van közöttük egy másolat Ézsaiás teljes könyvéről. * Úgy becsülik, hogy ez a másolat a Jézus születése előtti második századból való. Ézsaiás tehát valóban próféciát írt le. De mit is jövendölt meg a Krisztus, vagyis a Messiás szenvedéséről és haláláról? * Vizsgáljunk meg a jövendölései közül kettőt.
Jövendölés Krisztus szenvedéséről
1. prófécia: „Hátamat odafordítottam az ütlegelőknek” (Ézsaiás 50:6).
Beteljesedés: Jézust a zsidó ellenségei i. sz. 33-ban Poncius Pilátus római kormányzó elé hurcolták. Ő ártatlannak ítélte Jézust, és szabadon akarta engedni. De mivel a zsidók mindenáron a halálát kívánták, Pilátus „kimondta az ítéletet, hogy legyen meg a követelésük”, és átadta nekik Jézust, hogy oszlopra feszítsék (Lukács 23:13–24). Előbb azonban „megkorbácsoltatta” (János 19:1). Ézsaiás jövendölésének megfelelően Jézus nem tanúsított ellenállást, hanem odafordította a hátát az ütlegelőknek.
Mit mutat a történelem?
● A történelem megerősíti, hogy a rómaiaknál szokás volt megkorbácsolni az elítélteket a kivégzésük előtt. Egy forrásmű szerint „olyan ostorral végezték a korbácsolást, mely több bőrszíjból állt, és ezeken ólomdarabok vagy fémtüskék lógtak. Addig ütötték az áldozat meztelen hátát . . . , míg fel nem szakadt a húsa. Volt, aki belehalt a korbácsolásba” (Halley’s Bible Handbook). A korbácsolás azonban Jézus szenvedéseinek csak a kezdete volt.
Jövendölés Krisztus haláláról
2. prófécia: „Halálra adta lelkét” (Ézsaiás 53:12). * A Biblia továbbá megjövendölte: „A gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat” (Zsoltárok 22:17, „Károli-fordítás” [22:16]).
Beteljesedés: „Miután [Pilátus] megostoroztatta, átadta, hogy feszítsék oszlopra” – írja a Márk 15:15. Jézus esetében ez a kegyetlen kivégzési mód azt is magában foglalta, hogy a kezét és a lábát egy oszlophoz szegezték (János 20:25). Néhány óra elteltével „hangosan felkiáltott, és kilehelte utolsó leheletét” (Márk 15:37).
Mit mutat a történelem?
● Bár a világi beszámolók nem részletezik Jézus kivégzését, Tacitus, az elismert római történetíró, aki i. sz. 55 táján született, ezt írta: „Christust [a „Krisztus” szó latin megfelelője], akitől ez a név [a keresztény név] származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette.” * Tacitus szavai teljesen összhangban vannak az evangéliumi beszámolókkal, melyek szintén megemlítik Tiberius császárt, Poncius Pilátust és más tisztviselőket (Lukács 3:1; 23:1–33; János 19:1–24).
Arra is vannak történelmi bizonyítékok, hogy a rómaiak oszlopra feszítettek rabszolgákat, és olyanokat, akiket megvetett bűnözőknek tartottak. Volt, amikor rákötözték, máskor pedig odaszegezték őket az oszlopra. Egy forrásmű leírja, hogy „átszegezték az áldozat kezét-lábát, és amint az az oszlopon függött, haláltusája közben . . . elviselhetetlen szomjúsággal és pokoli fájdalmakkal küzdött” (Halley’s Bible Handbook).
Ahogy már említettük, Jézus jó előre tudta, hogy kegyetlen halál vár rá. Mikor közeledett számára a vég, ez a bátor férfi kijelentette hűséges követőinek: „Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát kiszolgáltatják a papi elöljáróknak és az írástudóknak, és ők halálra ítélik, és kiszolgáltatják a nemzetekből valóknak, hogy csúfot űzzenek belőle, megkorbácsolják és oszlopra feszítsék” (Máté 20:18, 19). De felmerülhet a kérdés, hogy miért kellett Jézusnak meghalnia. A válasz mindnyájunkat érint, és olyan jó hír rejlik benne, melynél jobbat nem is kaphatnánk.
„A mi vétkeinkért törték össze”
Tökéletlen emberek lévén gyakran teszünk rosszat, amit a Biblia bűnnek nevez. A bűn olyan, mintha homok kerülne egy motorba: előbb-utóbb tönkreteszi. Ehhez hasonlóan a bűn miatt megöregszünk, megbetegszünk és meghalunk. A Róma 6:23 szerint „a bűn zsoldja a halál”. Krisztus halála azonban lehetővé teszi, hogy kiszabaduljunk ebből a siralmas helyzetből. Vajon hogyan? Egy másik figyelemre méltó próféciában Ézsaiás azt írta, hogy Krisztusnak „a mi törvényszegésünkért” kell meghalnia, vagyis „a mi vétkeinkért” törik össze, és hogy a „sebei szereztek nekünk gyógyulást” (Ézsaiás 53:5). *
Ézsaiás próféciájáról eszünkbe juthatnak Jézusnak a János 3:16-ban feljegyzett szavai: „Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen.”
Hogyan fejleszthetünk ki hitet Jézusban? Úgy, ha tanulunk róla. Jézus egy imájában kijelentette: „Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Ennek az értékes ismeretnek a Biblia a forrása (2Timóteusz 3:16).
Jézus természetesen azt szeretné, ha minél több ember élhetne örökké. Ezzel összhangban röviddel a halála előtt egy fontos jövendölést mondott: „a királyságnak [Isten kormányzatának, mely elérhetővé teszi Krisztus áldozatának jótékony hatásait] ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek” (Máté 24:14). A sorozatunk következő két cikkében látni fogjuk, hogy ez a prófécia is pontosnak bizonyult.
[Lábjegyzetek]
^ 5. bek. Az egyetlen teljes tekercs tartalmazza Ézsaiás könyvét elejétől a végéig.
^ 5. bek. Az Ébredjetek! 2012. júliusi száma olyan bibliai próféciákról ír, melyek segítenek a Messiás azonosításában.
^ 12. bek. Az Ézsaiás 52:13–53:12 számos részletet megjövendölt a Messiással kapcsolatban. Az Ézsaiás 53:7 például így szól: „Úgy vitték, mint juhot a levágásra . . . ő sem nyitotta meg száját.” A 10. vers hozzáteszi, hogy vétkességi felajánlásként mutatta be a lelkét.
^ 15. bek. Más ókori történetírók is utalnak Krisztusra, köztük az elismert római történetíró, Suetonius (első század), az ifjabb Plinius, Bitínia kormányzója (második század eleje) és a zsidó történetíró, Josephus (első század). Ő megemlíti „Jakabot, aki testvére volt Jézusnak, akit Krisztusnak neveznek”.
^ 19. bek. Jézus „nem követett el bűnt”, tehát nem kellett volna meghalnia (1Péter 2:22). Így értünk áldozhatta az életét, amivel kifizette a büntetést a bűneinkért, és megszabadított bennünket a halál markából. Jézus halálát ezért méltán nevezhetjük váltságáldozatnak (Máté 20:28). Erről a témáról bővebben ír a Mit tanít valójában a Biblia? című könyv, mely hozzáférhető a www.pr418.com honlapon.
[Kiemelt rész/kép a 20. oldalon]
ELŐREMUTATTAK KRISZTUS ÁLDOZATI HALÁLÁRA
A Törvény, melyet Isten Izrael nemzetének adott, olyan előírásokat is tartalmazott, melyek előremutattak arra, amit a Messiás később tenni fog. Ha például egy izraelita vétkezett, azaz megszegte Isten valamelyik törvényét, fel kellett áldoznia egy hibátlan állatot (3Mózes 17:11; 22:21). Vajon az állatáldozatok teljes engesztelést szereztek a bűnökért? Nem (Héberek 10:4). Viszont előremutattak arra az áldozatra, mely elfedezi a bűnöket, Isten Bárányának a feláldozására, „aki elveszi a világ bűnét” (János 1:29; Héberek 10:1, 5–10). Mindazok, akik hitet gyakorolnak ebben a Bárányban, Jézus Krisztusban, örök életben reménykedhetnek (János 6:40).
