NAP MINT NAP adódnak alkalmak arra, hogy az ember figyelmes legyen másokkal. De úgy tűnik, sokan csak magukra gondolnak. Ez szinte mindenütt megfigyelhető: vannak, akik arcátlanul becsapnak másokat, agresszíven vezetnek, nyersen beszélnek, vagy szabad folyást engednek az indulataiknak.

Az énközpontú gondolkodásmód gyakran otthon is megnyilvánul. Sokan például azért válnak el a házastársuktól, mert úgy érzik, „jobbat érdemelnek”. A szülők pedig akaratlanul is önzésre nevelhetik a gyermekeiket, ha minden kívánságukat teljesítik, és közben elmulasztják a fegyelmezést.

De vannak olyan szülők is, akik arra tanítják a gyermekeiket, hogy legyenek tekintettel másokra, és ez sok jót eredményez. A figyelmes gyermekek könnyebben barátkoznak, és nagyobb esély van arra, hogy megtartják a barátaikat. Valószínűleg elégedettebbek is, hiszen ahogy a Biblia megállapítja, „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).

Ha te is szülő vagy, hogyan segíthetsz a gyermekednek, hogy élvezze a kedvességből fakadó jót, és ne fertőzze meg a mindenütt jelen levő énközpontú gondolkodás? Vegyünk nagyító alá három hibát, mellyel az önzést erősítenéd a gyermekedben, és vizsgáljuk meg, hogyan kerülheted el ezeket.

Mi okoz gondot? A kutatók arra a nyugtalanító jelenségre figyeltek fel, hogy sok pályakezdő fiatal észrevehetően úgy érzi, hogy ez vagy az jár neki, és sikeresnek kell lennie, holott ezért nem sokat vagy semmit sem tett. Vannak, akik gyors előléptetésre számítanak, pedig még el sem sajátították a szakmát. Mások különlegesnek tartják magukat, és elvárják, hogy így is bánjanak velük, aztán le vannak sújtva, amikor rájönnek, hogy a környezetük egyáltalán nem ilyennek látja őket.

Mi lehet a háttérben? Az effajta téves énkép néha a neveltetésből ered. Némelyik szülőt például túlságosan is befolyásolta az az utóbbi évtizedekben népszerűvé vált irányzat, mely szerint a gyermek önbecsülését egyfolytában erősíteni kell. Az alapelv logikusnak tűnt: Ha egy kis dicséret jót tesz a gyermeknek, akkor a sok dicséret még hasznosabb. Ehhez társult az az elgondolás, hogy a rosszallás bármiféle kifejezése kedvét szegi a gyermeknek. Mivel a cél az önbecsülés felépítése volt, rossz szülőnek bélyegezték azt, aki nem követte ezt az irányzatot. A gyermekben soha nem szabad rossz érzéseket kelteni önmagával kapcsolatban – legalábbis ezt tanították a szülőknek.

Ezért aztán számos apuka és anyuka elhalmozta dicséretekkel a gyermekeit, még akkor is, ha azok semmi olyat sem tettek, ami különösebben dicséretre méltó lett volna. Minden eredményt megünnepeltek, bármilyen jelentéktelen volt is, miközben minden hibát elnéztek, még a súlyosakat is. Úgy gondolták, az önbecsülés fejlesztésének az a titka, hogy szemet hunynak afölött, ami rossz, minden egyebet pedig megdicsérnek. Fontosabb lett, hogy a gyermekben jó érzéseket keltsenek önmagával kapcsolatban, mint az, hogy olyasmire tanítsák, ami miatt tényleg büszkeség töltheti el.

Mit mond a Biblia? A Biblia elismeri, hogy a dicséret helyénvaló, ha valaki kiérdemli (Máté 25:19–21). De ha csak azért dicsérünk meg egy gyermeket, hogy jól érezze magát, torz kép alakulhat ki benne önmagáról. A Szentírás találóan jegyzi meg: „ha valaki úgy gondolja, hogy ő valami, holott semmi, a saját elméjét ámítja” (Galácia 6:3). Ezért jó okkal tanácsolja a következőt a szülőknek: „Ne tagadd meg a fiútól a fegyelmezést” (Példabeszédek 23:13). *

Mit tehetsz? Tűzd ki célul, hogy helyreigazítod a gyermekedet, amikor szükséges, és megdicséred, ha valóban rászolgált. Ne dicsérd csupán azért, hogy jól érezze magát. Ez valószínűleg nem vezet jóra. „A valódi önbecsülés abból származik, hogy az ember csiszolja a képességeit, és új dolgokat tanul, nem pedig abból, hogy pusztán a létezéséért az egekig magasztalják” – írja egy könyv (Generation Me).

„Ne gondolj többet magadról a kelleténél. Inkább légy szerény” (Róma 12:3, Good News Translation).

Mi okoz gondot? Sok pályakezdő fiatal nincs felkészülve a nehézségekre. Vannak, akik a legenyhébb bírálattól is összeomlanak. Mások válogatósak, és csak olyan munkát hajlandók elvégezni, amelyet ideálisnak tartanak. Dr. Joseph Allen a könyvében idézi egy fiatal férfi szavait, aki egy állásinterjún ezt mondta neki: „Az a benyomásom, hogy ennek a munkának egy része kissé unalmas, és én nem szeretnék unatkozni.” Dr. Allen megjegyzi: „Nemigen fogta fel, hogy minden munkának vannak unalmas részei. Már huszonhárom éves, és eddig erre még nem jött rá?” (Escaping the Endless Adolescence).

Mi lehet a háttérben? Az elmúlt évtizedekben sok szülő úgy érezte, mindenféle nehézségtől meg kell óvnia a gyermekét. Egyest kapott a dolgozatára? Menj be, és követeld a tanártól, hogy írjon be jobb jegyet. Megbírságolták? Fizesd ki helyette. Szerelmi csalódás érte? Csakis a másik lehet a hibás.

Persze érthető, hogy meg akarod óvni a gyermekedet, de ha túlzásba viszed, azzal azt tanítod neki, hogy nem kell vállalnia a felelősséget a tetteiért. „Az ilyen gyermekek nem tanulják meg, hogy a fájdalmat és a csalódást túl lehet élni, sőt ezekből még tanulni is lehet. Elképesztően énközpontú felnőttek lesznek belőlük, akik meg vannak róla győződve, hogy körülöttük forog a világ” – fogalmaz egy könyv (Positive Discipline for Teenagers).

Mit mond a Biblia? A nehézségek hozzátartoznak az élethez. A Biblia is elismeri, hogy „mindenkivel történnek rossz dolgok”, még a jó emberekkel is (Prédikátor 9:11, Easy-to-Read Version). Pál apostol például nagyon sok viszontagságot élt át a szolgálata végzése közben. Ez azonban a javára vált. Ezt írta: „megtanultam, hogy bármilyen körülmények között is elégedett legyek. Tudom én, hogyan kell szűkölködni, tudom én, hogyan kell bővelkedni . . . megtanultam a titkát a jóllakottságnak is, és az éhezésnek is, a bővelkedésnek is, és annak is, hogyan kell szükséget szenvedni” (Filippi 4:11, 12).

Mit tehetsz? Figyelembe véve, hogy mennyire érett a gyermeked, kövesd azt a bibliai alapelvet, hogy „mindenki a maga terhét hordozza” (Galácia 6:5, Újfordítású revideált Biblia). Ha a fiadat megbírságolják, talán az a legjobb megoldás, ha ő fizeti ki a saját zsebpénzéből vagy fizetéséből. Ha a lányod egyest kap a dolgozatára, az talán kijózanítja, hogy legközelebb bizony jobban fel kell készülnie. Ha a fiad túl van egy szakításon, vigasztald meg, de amikor alkalmasnak látod az időpontot, segíts neki elgondolkodni azon, hogy a történtek fényében miben tudna esetleg fejlődni. Azok a gyermekek, akik megtanulják megoldani a gondjaikat, megedződnek és önbizalomra tesznek szert. Erre nem lenne lehetőségük, ha valaki folyton megóvná őket.

„Mindenki a saját munkáját értékelje! Akkor csakis a maga munkájával dicsekedhet” (Galácia 6:4, felhasználva az Újszövetség – Egyszerű fordítás. Copyright © 2003 World Bible Translation Center, Inc., engedélyével).

Mi okoz gondot? Egy felmérés során, melyet fiatal felnőttek körében végeztek, a válaszadók 81 százaléka úgy nyilatkozott, hogy ennek a nemzedéknek a legfőbb célja a meggazdagodás, és ez jóval megelőzi a másoknak való segítségnyújtást. A pénzhajhászás azonban nem hoz megelégedettséget, sőt, a kutatások szerint azok, akik az anyagiakra koncentrálnak, kevésbé boldogok, és hajlamosabbak a depresszióra. Ezenkívül nagyobb arányban szenvednek valamilyen szervi vagy mentális betegségben.

Mi lehet a háttérben? Sok gyermek anyagias családban nő fel. Egy könyvben ez olvasható: „A szülők boldoggá akarják tenni a gyermekeiket, a gyermekeknek pedig vannak kívánságaik. Így hát a szülők megveszik nekik, amit akarnak. A gyermekek boldogok, de csak egy ideig. Aztán még több mindenre vágynak” (The Narcissism Epidemic).

A reklámipar természetesen mindent megtesz, hogy kihasználja ezt a sóvár fogyasztói réteget. Ilyen jelszavakkal célozzák meg a fiatalokat: „A legjobbat érdemled!” vagy „Ez jár neked!” Számos fiatal felnőtt lépre ment, és most úszik az adósságban, mert nem bírta kifizetni, amit „megérdemelt”.

Mit mond a Biblia? A Szentírás elismeri, hogy a pénzre szükség van (Prédikátor 7:12). Mindamellett arra figyelmeztet, hogy „a pénz szeretete mindenfajta ártalmas dolognak gyökere, és erre a szeretetre törekedve némelyek . . . mindenütt sok fájdalommal szegezték át magukat” (1Timóteusz 6:10). A Biblia arra ösztönöz, hogy ne akarjunk meggazdagodni, inkább legyünk elégedettek, ha megvan mindenünk, amire igazán szükségünk van (1Timóteusz 6:7, 8).

„Akiknek . . . elhatározásuk, hogy gazdagok lesznek, azok kísértésbe, csapdába, sok értelmetlen és káros kívánságba esnek” (1Timóteusz 6:9).

Mit tehetsz? Mint szülő gondold át, hogy te miként gondolkodsz a pénzről és a pénzen megvásárolható dolgokról. Legyen egyértelmű fontossági sorrended, és segíts a gyermekednek, hogy ő is ki tudjon alakítani egyet. Egy könyv, melyből már idéztünk, ezt javasolja: „A szülők elbeszélgethetnek a gyermekeikkel ilyen témákról: »Mikor jó akciós termékeket vásárolni? Mikor nem okos dolog ezt tenni? Mit jelent a kamatláb? Volt már olyan, hogy valamit azért vettél meg, mert más úgy gondolta, hogy meg kell venned?«” (The Narcissism Epidemic).

Soha ne próbáld anyagiakkal a szőnyeg alá söpörni a családi gondokat, melyekről beszélnetek kellene. „A problémák elkendőzése anyagi javakkal sosem válik be – írja egy könyv. – A megoldáshoz gondolkodásra, tisztánlátásra és együttérzésre van szükség, nem cipőkre és zsebpénzre” (The Price of Privilege).