KAMERUN őslakói feltehetően a pigmeusokként is ismert bakák voltak. Az 1500-as években portugálok érkeztek, több száz évvel később pedig muszlim fulbék hódították meg Kamerun északi részét. Ma az ország lakosságának 40 százaléka kereszténynek vallja magát, 20 százalékuk muszlim, a fennmaradó 40 százalék pedig hagyományos törzsi vallásokat gyakorol.

A vidéki emberek különösen vendégszeretők. A látogatókat szeretettel üdvözlik, és behívják az otthonukba, majd enni-innivalóval kínálják őket. A vendégszeretet visszautasítása sértésnek számít, az elfogadása pedig dicséretnek.

A beszélgetés általában úgy kezdődik, hogy a vendég üdvözli a családtagokat, és megkérdezi tőlük, hogy vannak. Az sem szokatlan, hogy a háziállatok hogyléte felől érdeklődik. „Amikor a vendég elmegy, nem elég egyszerűen elköszönni tőle – meséli  a kameruni születésű Joseph. – A házigazda gyakran elkíséri egy darabon, közben még beszélgetnek, majd elbúcsúznak egymástól. Ha egy vendéggel nem így bánnak, úgy érezheti, hogy nem sokra becsülik.”

Amikor egy baráti társaság közösen étkezik, gyakran egy tálból falatoznak, méghozzá kézzel. Ez az összetartozást jelképezi. Előfordul, hogy két régi barát így kerül ismét közel egymáshoz. A közös étkezéssel tulajdonképpen azt fejezik ki az emberek, hogy béke van köztük.