Vallásos neveltetést kapott?

A szüleim katolikusok voltak, de nem gyakorolták a vallásukat. Fiatalkoromban az ateizmus állt hozzám a legközelebb. Mivel azt tanították, hogy az élet evolúció útján jött létre, ezt tényként fogadtam el. Bár nem hittem egy Teremtő létezésében, úgy éreztem, kell hogy legyen valami, ami magasabb rendű nálunk. Tanulmányoztam a buddhizmus, a hinduizmus és a taoizmus tanításait, de nem kaptam választ a kérdéseimre.

Mi keltette fel a tudomány iránti érdeklődését?

Már gyerekkoromban is rajongtam a gépekért. Szétszedtem az elektromos játékaimat, aztán összeraktam őket. Apukámat, aki telekommunikációs szakember volt, elárasztottam a rádió és a telefon működésével kapcsolatos kérdéseimmel.

Hogyan alakult a szakmai pályája?

Villamosmérnöki diplomát szereztem a Genovai Egyetemen, majd a doktori címért kutatásba fogtam a robottervezés területén. Az emberi látórendszer tanulmányozására szakosodtam, és arra, hogy robotok tervezésénél hogyan lehet azt utánozni.

Miért találta érdekesnek a látórendszerünket?

Azért, mert hihetetlenül bonyolult. Sokkal többet foglal magában, mint csupán a szemünket.  Az is hozzátartozik, hogy értelmezzük a látványt. Vegyük például azt, hogy mi történik, amikor elkapunk egy labdát. Ahogy futunk feléje, a szemlencsénk egy képet fókuszál róla a retinára. A kép áthaladása a retinán a labda és a szem mozgásától is függ. Normál esetben természetesen a labdára szegezzük a tekintetünket. A képe így mozdulatlan marad a retinán, miközben a háttér „mozog”.

Ezzel egy időben a látórendszerünk kiszámolja a labda sebességét és röppályáját. Elképesztő, hogy a számítások már a retinában elkezdődnek, amint a szem megbecsüli a labda háttérhez viszonyított mozgását. A látóideg aztán továbbítja az agynak a retina által létrehozott ingerületet, az agy pedig tovább elemzi az információt, és utasítást ad a labda elkapására. Ez egy lélegzetelállítóan összetett folyamat.

Mi győzte meg arról, hogy létezik egy Teremtő?

1990-ben néhány hónapig kutatásokat végeztem Írországban, a Dublini Egyetemen. Hazafelé úton a feleségemmel, Barbarával a gyermekeink jövőjéről beszélgettünk. Akkor jutott eszünkbe az is, hogy meglátogatjuk a nővéremet, aki Jehova Tanúja. Kaptunk tőle egy könyvet, melyet a Tanúk adtak ki. A címe: Az élet – hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján? Nagyon tetszett, hogy milyen gondos kutatás előzte meg a könyv kiadását. Rájöttem, hogy utánajárás nélkül fogadtam el az evolúciót. Például azt hittem, hogy az ősmaradványok kellően alátámasztják, pedig nem így van. Minél jobban beleástam magam a témába, annál jobban megerősödött bennem, hogy ez az elmélet sokkal inkább merész kijelentéseken alapul, semmint tényeken.

Elgondolkodtam a munkámon is. Elvégre kinek a műveit másoltam le? Soha nem tudnék olyan robotot tervezni, amelyik úgy el tud kapni egy labdát, mint az ember. Be lehet programozni, hogy kapja el a labdát, de csak szigorúan irányított feltételekkel. Olyan körülmények között, amelyekre nincs beprogramozva, már nem képes rá. A tanulási képességünk tehát jóval felülmúlja egy gépét. És egy egyszerű gépnek is van alkotója! Ebből és sok minden másból arra következtettem, hogy kell lennie Valakinek, aki megtervezett minket.

Miért lett Jehova Tanúja?

Részben azért, mert Barbarának és nekem is megtetszettek a Tanúk alapos tanulmányozási módszerei. Rám különösen nagy hatással volt, hogy milyen sokat kutatnak a kiadványaik megírásakor. A hozzám hasonló emberek, akik szeretnek elmélyedni a részletekben, vonzónak találják az alaposságot. Nagyon érdekeltek például a Biblia próféciái, vagyis jövendölései. Ezeket tanulmányozva meggyőződtem róla, hogy a Biblia Istentől származik. 1992-ben Barbarával együtt megkeresztelkedtünk Jehova Tanúiként.

Nem gyengítik a hitét a tudományos kutatásai?

Éppen ellenkezőleg, inkább megerősítik. Gondoljunk csak arra, hogy az ember képes felismerni arcokat – a csecsemő már néhány órával a születése után is. Pillanatok alatt azonosítunk valakit, akit ismerünk, még egy tömeg kellős közepén is, és talán még azt is meg tudjuk állapítani, hogy milyen hangulatban van. Közben eszünkbe sem jut, hogy mindehhez milyen töméntelen információ feldolgozására van szükség, méghozzá rendkívüli sebességgel.

Szilárd meggyőződésem, hogy a látórendszerünk értékes ajándék Jehova Istentől. Minden, amit tőle kaptunk, így a Biblia is, arra indít, hogy hálát adjak neki, és beszéljek róla másoknak. Az igazságérzetem szerint ugyanis megérdemli az elismerést a műveiért.