Hogyan lett önből zenész?

A szüleim mindketten zongoristák. Ötéves voltam, amikor engem is elkezdtek tanítani. Később egy zeneművészeti iskolába jártam Taskentben.

Mesélne arról, hogy miért nehéz zenekarral játszani?

Nincs két egyforma zenekar. A zenekart egyetlen nagy hangszerként képzeljük magunk elé, melyet a karmester szólaltat meg. A szólózenész számára talán az a legnehezebb, hogy a karmesterrel megfelelő mértékben figyeljenek egymásra. Mintha barátok beszélgetnének: hagyják egymást szóhoz jutni. Általában csak egy vagy két próba van arra, hogy megtaláljuk az összhangot.

Mennyi időt tölt gyakorlással?

Legalább három órát naponta, ami nem csupán azzal telik, hogy a bonyolultabb részeket gyakorlom. A zongorázás mellett arra is szánok időt, hogy tanulmányozzam a darab felépítését, és arra is, hogy más műveket is meghallgassak az adott zeneszerzőtől. Ez segít, hogy még inkább a magamévá tegyem a darabot.

Ön szerint mitől lesz valaki zongoraművész?

Attól, ha képes „megénekeltetni” a zongorát. Hogy mire gondolok? A zongora egy fajta ütőhangszer. Miután leütünk egy hangot, az csak halkulni tud, szemben a fúvós hangszerekkel és az emberi hanggal, melyek képesek kitartani egy hangot, sőt akár még fokozni is a hangerőt. A zongoristának meg kell akadályoznia, hogy egy hang elveszítse az erejét, és ez nem könnyű. Ezt a csuklója és az ujjai kifinomult mozdulataival éri el, és közben folyamatosan használja a jobb pedált, mely segít a hangok meghosszabbításában, és a hangzáson is módosít. Amikor egy zongorista megtanul mesterien bánni ezekkel a technikákkal,  úgy képes megszólaltatni a hangszert, mintha az egy fuvola vagy egy kürt lenne, sőt akár egy teljes zenekar. Azt is el tudja érni, hogy az egyik legcsodálatosabb hangszerhez hasonlóan szólaljon meg, mely nem más, mint az emberi hang.

Látom, óriási rajongással van a zene iránt.

Számomra a zene egy olyan nyelv, melyen a leginkább képes vagyok kifejezni és kiváltani olyan érzéseket, melyeket szavakkal nagyon nehéz, vagy egyenesen lehetetlen.

Mi keltette fel az érdeklődését Isten iránt?

Otthon rengeteg könyvünk volt, melyeket édesapám Moszkvából hozott. Az egyik különösen megragadta a figyelmemet. Ebben bibliai történetek voltak az emberi történelem hajnaláról és az izraelitákról. Egy másik könyvre is rátaláltam, melynek az volt a címe, hogy Örökké élhetsz Paradicsomban a földön. Ezt Jehova Tanúi adták ki. * Lenyűgözött, hogy milyen közérthetően fejt ki bibliai tanításokat. Amikor 1991-ben Spanyolországba költöztem, hogy folytassam zenei tanulmányaimat, magammal vittem és többször is elolvastam. Megértettem, hogy a hit nem csupán érzéseken, hanem észérveken és meggyőző bizonyítékokon alapul.

Az a bibliai tanítás foglalkoztatott a legjobban, hogy az emberek örökké élhetnek a földön. Egyszeriben annyira logikusnak tűnt az egész. Hozzá kell tennem, hogy még ekkor sem ismertem egyetlen Jehova Tanúját sem. De elhatároztam, hogy ha találkozom velük, meg fogom őket kérni, hogy tanítsanak a Bibliáról.

Hogyan találkozott végül a Tanúkkal?

Néhány nappal azután, hogy ezt elhatároztam, láttam két hölgyet, akiknek a kezében egy-egy Biblia volt. „Pont úgy néznek ki, mint azok az emberek, akikről a könyvemben olvastam – futott át az agyamon. – Ugyanúgy prédikálnak, mint a bibliai időkben a keresztények.” Nem sokkal később már egy Tanúval tanulmányoztam a Bibliát. Ma az szerzi nekem a legnagyobb örömet, hogy segíthetek másoknak megismerni a Teremtőnket.

És mi győzte meg a Teremtő létezéséről?

Tulajdonképpen a zene. Szinte mindenki élvezi a zenét, méghozzá úgy, ahogyan arra egyetlen állat sem képes. A zenével ki lehet fejezni örömet, bizalmat, gyengédséget és rengeteg más érzést. A természetünkből fakadóan elkezdünk mozogni a zene ritmusára. De szükség van zenére ahhoz, hogy életben maradjunk? Szerepe van „az erősebb éli túl” elvben, melyet az evolucionisták hangoztatnak? Szerintem nincs. Úgy vélem, ésszerűtlen az a következtetés, hogy az evolúció eredménye lenne az emberi agy, mely képes létrehozni és élvezni olyan szerzeményeket, melyeket például Mozartnak vagy Beethovennek köszönhetünk. Sokkal logikusabb az a magyarázat, hogy az agyunk egy bölcs és szerető Teremtő ajándéka.

Miért hisz abban, hogy a Biblia Istentől származik?

A Biblia egy 66 kisebb könyvből álló gyűjtemény, melyet mintegy 40 férfi írt egy több mint 1600 éves időszak alatt. „Vajon ki vezényelhette ennek az egyedülálló mesterműnek a megírását?” – tettem fel magamnak a kérdést. Az egyetlen értelmes válasz az, hogy Isten. Számomra a Biblia egy elegánsan felépített, mesterien kidolgozott szimfónia, melynek megindító üzenete az egész emberiségnek szól.