MINDEN kertész tudja, hogy a munka sikere azon múlik, hogy a magvak a megfelelő időben a megfelelő helyre kerülnek-e. Bármily furcsán hangzik is, az esőerdőkben a leghatékonyabb magterjesztés éjszaka zajlik, ráadásul a levegőből. A „kertészek” pedig nem mások, mint a denevérek rendjébe tartozó repülőkutyák. *

A legtöbb repülőkutya éjszakánként aktív. Olyan fák után kutatnak, melyek zamatos gyümölcsöt vagy nektárban gazdag virágokat kínálnak. Miközben portyáznak, megemésztik az elfogyasztott gyümölcsöket, majd a meg nem emésztett rostoktól és magvaktól megszabadulnak. De ez még nem minden. Miközben kiszívogatják az általuk oly kedvelt nektárt a virágokból, be is porozzák azokat.

Mivel a repülőkutyák nagy távolságokat képesek bejárni éjszakánként, hatalmas területen tudják szétszórni a magokat. Néhány magféle az emésztőrendszerükön is áthalad, így a mag mellé trágyát is biztosítanak, mely serkenti a növekedést. Ezek után nem meglepő, hogy az esőerdőkben  több növény a repülőkutyákra van utalva, mert azok porozzák be a virágaikat és terjesztik a magvaikat.

A repülőkutyáknak ügyesen kell tájékozódniuk, és rendkívüli látásra van szükségük. Szürkületben jobban látnak, mint az emberek, sőt még néhány színt is meg tudnak különböztetni. És egyáltalán nem esik nehezükre éjjel-nappal repdesni.

A szamoai repülőkutyák (Pteropus samoensis) egy életre választanak társat. Egyes repülőkutyafajoknál megfigyelték, hogy a nőstény remekül gondját viseli a kicsinyének. Jó néhány hétig magával viszi, és majdnem felnőttkoráig szoptatja. A repülőkutyák két fajánál a nőstények még bábáskodnak is, amikor más nőstények világra hozzák a kicsinyüket.

Sajnos sok repülőkutyát a kihalás fenyeget, ami részben az élőhelyük pusztításának tudható be. Ha eltűnnének a Csendes-óceán szigeteiről, az katasztrofális következményekkel járna, ugyanis azon a vidéken több olyan növényfaj is fellelhető, melyeket valószínűleg csak a repülőkutyák tudnak beporozni. Becsüljük hát meg ezeket a repülő kertészeket!