TERVEZÉS EREDMÉNYE?
A vitorlázó madarak felfelé ívelő szárnyvégei
A REPÜLŐGÉPEK szárnyvégei körül gyorsan forgó légörvények alakulnak ki, melyek fokozzák a légellenállást, és ennélfogva növelik az üzemanyag-fogyasztást. Ezek az örvények egymást követő gépek esetén a hátul haladót is dobálhatják. Éppen ezért az ugyanarról a kifutópályáról felszálló járatok között elegendő időt kell hagyni, hogy az örvények megszűnjenek.
A repülőgép-tervezők rájöttek, mivel enyhíthetik ezeket a problémákat. A vitorlázó madarak, például az egerészölyv, a sas és a gólya szárnyvégeit alapul véve megalkották az úgynevezett wingletet, ami a szárnyvég felfelé hajlított meghosszabbítása.
Gondolkodj el ezen: Ezeknek a nagy testű madaraknak a szárnyvégei repülés közben majdnem teljesen függőlegesen állnak. Ennek köszönhetően a lehető legkisebb szárnyhossz mellett is a lehető legnagyobb felhajtóerő keletkezik. Ráadásul a teljesítmény is javul. A mérnökök hasonló formájú repülőgépszárnyakat terveztek. Modern szélcsatornatesztek során azt tapasztalták, hogy ha a módosított szárnyvégek megfelelően lettek meghajlítva, és jól össze lettek hangolva a légáramlással, javult a repülőgép teljesítménye. Ma már akár 10 százalékos, vagy még ennél is nagyobb teljesítménynövekedést tudnak elérni. De mégis hogyan? A wingletek nemcsak csökkentik az örvények erősségét és így a légellenállást, hanem egy olyan tolóerőt is termelnek, amely „ellensúlyozza a gépre ható normál légellenállást”, írja egy szakkönyv (Encyclopedia of Flight).
A wingletek lehetővé teszik, hogy a repülők hosszabb utakat tegyenek meg, nagyobb terhet szállítsanak, üzemanyagot takarítsanak meg, és rövidebb legyen a szárnyuk, ami a parkolásukat is megkönnyíti. 2010-ben például a légitársaságok „világszerte 2 milliárd gallon [7,6 milliárd liter] üzemanyagot takarítottak meg”, nagyban csökkentve ezzel a repülőgépek károsanyag-kibocsátását, írja a NASA egyik sajtóközleménye.
Mit gondolsz? Vajon a vitorlázó madarak felfelé ívelő szárnyvége evolúció útján jött létre, vagy tervezés eredménye?