„Azt hittem, rátaláltam az igazira. »Örökké vele tudnék lenni« – mondogattam. Aztán két hónap múlva szakítanom kellett vele. Hogy érhet véget ilyen hirtelen az, ami olyan nagyszerűen indult?” (Anna) *.

„Úgy tűnt, tökéletesen összeillünk. Biztos voltam benne, hogy összeházasodunk. Ám ahogy múlt az idő, rájöttem, mennyire különbözünk. Beláttam, mekkorát tévedtem, ezért szakítottam vele” (Elaine).

Jártál már hasonló cipőben? Ha igen, ez a cikk segíthet, hogy túltedd magad a szakításon.

A szakítás még annak is fájdalmas lehet, aki kezdeményezte. „Szörnyen éreztem magam! – emlékszik vissza egy fiatal lány, Sarah, aki fél év után szakított a barátjával. – Az egyik pillanatban még ő volt a jelenem és a jövőm, aztán tovatűnt. Ha meghallottam a közös dalainkat, szép emlékek jöttek föl bennem. Ha olyan helyeken jártam, ahol nagyon jól éreztük magunkat, fájt, hogy nincs velem. Én szakítottam vele, mégis nagyon szenvedtem.”

A szakítás jó döntés lehet, még ha fájdalmas is. „Nem akarod megbántani a másikat – mondja Elaine. – De azzal is tisztában vagy, hogy végül mindkettőtöknek fájna, ha folytatnátok egy olyan kapcsolatot, amely nem működik.” Sarah egyetért ezzel: „Úgy gondolom, ha már valakivel az udvarlás ideje alatt sem vagy boldog, akkor a házasságotok alatt sem lennél az. Ezért az a legjobb, ha szakítotok.”

A szakítás nem jelenti azt, hogy rossz ember vagy. Az igazság az, hogy a sikeres udvarlás döntéssel zárul, és nem feltétlenül házassággal. Ha valamelyikőtöknek komoly kétségei támadnak, talán jobb lenne, ha szétválnának az útjaitok. Ha a kapcsolatotok véget ér, az nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottál. Tovább tudsz lépni. De hogyan?

Ismerd be, hogy fáj. „Nem pusztán a barátom volt, hanem a legjobb barátom” – vallja be a cikk elején idézett Elaine. Amikor szakítasz valakivel, aki közel állt hozzád, természetes, hogy egy ideig szomorú vagy. Egy fiatal férfi, Adam ezt mondja: „Egy szakítás mindig fájdalmas, még akkor is, ha tudod, hogy így volt a legjobb.” Talán hasonlóan érzel, mint a Bibliában említett Dávid király. „Könnyeimmel árasztom el fekhelyem” – írta egy gyötrelmes időszakában (Zsoltárok 6:6). Olykor az a legjobb, ha nem fojtod el az érzéseidet, hanem elfogadod őket. Ha így teszel, valószínűleg a gyógyulás útjára lépsz. (Bibliai alapelv: Zsoltárok 4:4.)

Keresd olyanok társaságát, akik törődnek veled. Ezt talán nem könnyű megtenni. „Eleinte senkivel sem akartam találkozni – ismeri el Anna, akit korábban idéztünk. – Időre volt szükségem ahhoz, hogy összeszedjem magam, hogy átgondoljam és feldolgozzam a történteket.” Egy idő után viszont Anna belátta, hogy a barátai közt megvigasztalódhat. „Most már jobb a hangulatom, és nem érzem olyan tragikusnak a szakítást, mint eleinte” – mondja. (Bibliai alapelv: Példabeszédek 17:17.)

Vond le a tanulságokat. Gondold át: „A történtek felszínre hozták valamelyik hiányosságomat? Van olyan, amit egy következő kapcsolatban másképp csinálnék?” Marcia, egy fiatal nő, így emlékszik vissza: „Ahogy múlt az idő, jobban átláttam, mi történt. Időre volt szükségem, hogy tisztán lássak, és ne az érzelmeim irányítsanak.” A korábban idézett Adam ugyanígy érez: „Egy évbe telt, mire kihevertem a szakítást. És ennél is több idő kellett ahhoz, hogy le tudjam vonni a tanulságokat. Rengeteget tanultam abból, amin keresztülmentem. Jobban megismertem magamat, és most már többet tudok a lányokról és a párkapcsolatokról. Már közel sem fáj annyira, hogy szakítottunk.”

Mondd el Istennek, mi bánt. A Biblia ezt mondja Istenről: „Meggyógyítja a megtört szívűeket, bekötözi fájó sebeiket” (Zsoltárok 147:3). Bár Isten nem házasságközvetítő, és nem hibáztatható azért, ha egy udvarlás véget ér, számít neki, hogy hogyan érzed magad. Ezért bátran öntsd ki neki a szíved imában. (Bibliai alapelv: 1Péter 5:7.)