SÁRA megáll a szoba közepén, és körbetekint. Ha belenézünk gyönyörű, fekete szemébe, vajon mit látunk benne? Szomorúságot? Ha igen, talán nem nehéz megértenünk ennek a közel-keleti asszonynak az érzéseit. A ház minden sarka mesél neki valamiről. Sok-sok boldog pillanatot éltek meg benne szeretett férjével, Ábrahámmal *. Együtt alakították ezt a helyet az otthonukká.

A gyönyörű Ur városában laknak, melyben sürög-forog a sok kézműves, iparos és kereskedő. Ábrahámnak és Sárának valószínűleg nagy vagyona van. De Sárának többet jelent az otthona, mint egy hely, ahol a javaik vannak. Sok örömre és csalódásra emlékezteti őt. Számtalanszor imádkoztak itt együtt szeretett Istenükhöz, Jehovához. Nem véletlen, hogy Sára nagy szeretettel gondol az otthonára.

Most mégis kész arra, hogy mindent itt hagyjon, amit megszokott. Bár már körülbelül 60 éves, hajlandó egy ismeretlen vidékre költözni, és vállalni, hogy veszélyekkel és megpróbáltatásokkal teli élete legyen. Azt is tudja, hogy nem reménykedhet abban, hogy valaha is visszatér. Vajon miért kell ilyen sorsdöntő lépést tennie? És mit tanulhatunk a hitéből?

Sára valószínűleg Ur városában nőtt fel. Ma már csak magányos romok állnak ezen a területen. De akkor más volt a helyzet. Az Eufrátesz folyó vizeit és csatornáit kereskedőhajók szelték, és a föld minden részéről értékes portékákat hoztak ebbe a virágzó városba. Tolongó járókelők lepték el a szűk, kanyargós utcákat, a hajók egymást érték a rakodóhelyeken, és a bazárok roskadoztak az új áruktól. Sára sok-sok rokonával együtt élt ebben a nyüzsgő városban, és biztosan többeket is név szerint ismert. Valószínűleg ő sem volt ismeretlen a különleges szépsége miatt.

Sára a rendkívüli hite miatt jó példa a Bibliában. Ám ő sokakkal ellentétben nem a holdistent imádta, akinek a tornya magasan a város fölé emelkedett, hanem az igaz Istent, Jehovát félte. A Bibliából nem derül ki, hogyan sikerült szert tennie ilyen erős hitre. Az apja bálványokat imádott, legalábbis egy ideig. Mindenesetre Sára a nála tíz évvel idősebb Ábrahámhoz ment feleségül *. Ábrahám később úgy vált ismertté, mint aki „atyja. . . mindazoknak, akiknek van hitük” (1Mózes 17:17; Róma 4:11). A feleségével, Sárával meghitt, boldog házasságban éltek, melyet a tisztelet, a jó kommunikáció jellemzett, és az, hogy mindig kölcsönösen együttműködve oldották meg a nehézségeiket. Kapcsolatuk legfontosabb oszlopa azonban az Isten iránti szeretetük volt.

 Sára odaadóan szerette a férjét, de nem sokkal a házasságkötésük után szörnyű csalódással néztek szembe. A Bibliából kiderül, hogy Sára „meddő volt, nem volt gyermeke” (1Mózes 11:30). Abban a kultúrában ez emberpróbáló helyzet volt. De Sára hű maradt Istenéhez és a férjéhez. Árván maradt unokaöccsüket, Lótot valószínűleg a fiukként szerették. Így teltek napjaik, egészen addig, míg minden meg nem változott.

Ábrahám izgatottan lépett Sára elé. Alig hitte el, ami vele történt. Istene szólt hozzá, akit régóta szolgált. Nyilvánvalóan az egyik angyala jelent meg neki. Képzeld magad elé Sárát, amint így kérdezgeti az urát: „Mit mondott neked? Kérlek, mondd el!” Ezután lélegzetvisszafojtva várja a választ. Ábrahám először leül, hogy összeszedje a gondolatait, majd szép lassan elmeséli a feleségének, hogy mit mondott neki Jehova. Így idézi fel a szavait: „Menj ki földedről és rokonaid közül, és gyere be arra a földre, amelyet mutatok neked” (Cselekedetek 7:2, 3). A kezdeti lelkesedés után mindketten elmerülnek a gondolataikban, és azon tűnődnek, milyen megbízatást kaptak az imént Jehovától. Hamar kirajzolódik előttük, hogy el kell hagyniuk a biztonságot nyújtó, kényelmes otthonukat, és nomádokként kell tovább élniük. Kétségtelen, hogy Ábrahám fürkészve nézi a feleségét, vajon hogyan fogadja mindezt. Támogatni fogja őt egy ilyen óriási változásban?

Talán nem könnyen tudjuk beleélni magunkat Sára helyzetébe. Lehet, hogy arra gondolsz, Isten még sosem kért tőled vagy a házastársadtól hasonlót. De biztosan elmondhatjuk, hogy nem vagyunk olyan helyzetben, mint Sára? Anyagias világban élünk, és állandóan azt halljuk, hogy mindennél fontosabb a kényelemre, a javak felhalmozására és a biztonságérzet megteremtésére törekedni. De a Biblia másra ösztönöz minket. Arra, hogy az Istennel ápolt kapcsolatunk legyen minden másnál fontosabb az életünkben (Máté 6:33). Gondolkodjunk most el Sára helyzetén, és kérdezzük meg magunktól: „Én hogyan döntenék?”

Sára nekikezd, hogy előkészüljön a nagy útra. Nem könnyű mérlegelnie, mit vigyenek magukkal, és mit ne. A szamarakból és tevékből álló karavánnal nem tudnak mindent elvinni, és csak olyan holmikat érdemes bepakolniuk, melyekre szükségük lesz a nomád életükben. Van, amit eladnak, van, amit elajándékoznak. A városi élet kényelme a múlté. Az új lakhelyükön például nem lesznek a közelben piacok vagy bazárok, ahol eddig könnyen be tudták szerezni a gabonát, húst, gyümölcsöt és ruhákat.

 Sárának az sem könnyű, hogy megváljon a házuktól. Ha Ur városára tényleg jellemző volt az, amit feltárt a régészet, akkor elmondhatjuk, hogy Sárának sok mindenről le kell mondania. A kutakkal és vízvezetékkel ellátott házak sokszobásak voltak. Még egy egyszerű háznak is erős, biztonságos teteje, falai és zárható kapuja volt. De egy sátor milyen védelmet nyújt a tolvajok ellen? Hogyan véd meg az oroszlánoktól, leopárdoktól, medvéktől és farkasoktól, melyek nem ritkán bukkantak fel ezeken a bibliai tájakon?

Mi lesz a családdal? Kit kell ott hagynia Sárának? Biztosan megterhelő neki érzelmileg, amikor Isten szavaira gondol: „Menj ki földedről és rokonaid közül”. Egy gyengéd, érző asszonyról beszélünk, akinek nyilvánvalóan vannak fiútestvérei, lánytestvérei, unokaöccsei, unokahúgai, nagynénjei és nagybátyjai. El tudjuk képzelni, mennyire szeretheti őket, és talán sosem találkozik velük többé. Mégsem torpan meg, napról napra egyre inkább igyekszik megbarátkozni a gondolattal, hogy útra kelnek.

Időben elkészül a pakolással, és a kijelölt napon elindulnak. A család feje, Táré is elkíséri Ábrahámot és Sárát, pedig már körülbelül 200 esztendős (1Mózes 11:31). Sárának minden bizonnyal sokat kell még törődnie idős édesapjával. Lót is engedelmeskedik Jehova parancsának, és velük együtt a káldeusok földjére indul (Cselekedetek 7:4).

A karaván az Eufrátesz mentén Hárán felé tart, mely majdnem 1000 kilométerre van északnyugatra. Táré gyengélkedik, és már nem képes folytatni az utat, ezért itt megállnak. Egészen addig maradnak, míg Táré 205 éves korában meg nem hal. Jehova újra beszél Ábrahámhoz, és még egyszer felszólítja, hogy menjen arra a földre, melyet mutat neki. Ám ez alkalommal különleges ígéretet tesz Ábrahámnak: „nagy nemzetté teszlek” (1Mózes 12:2–4). Mikor elhagyják Háránt, Ábrahám 75 éves, Sára pedig 65. Hogyan lehetnének szülők ilyen idősen? Hogyan lehetne Ábrahám nagy nemzetté? Lesz egy másik felesége? A poligámia nem volt új keletű abban az időben, szóval Sárának biztosan ez is megfordul a fejében.

Mindenesetre folytatják az útjukat Háránból. A bibliai beszámolóból kiderül, hogy mások is velük tartanak. Azt olvassuk, hogy mindent magukkal visznek, amit gyűjtöttek, valamint „azokat a lelkeket, akiket Háránban szereztek” (1Mózes 12:5). Kik ők? Valószínűleg szolgákról van szó. Kétségtelen, hogy Ábrahám és Sára szívesen beszéltek Jehováról a környezetüknek. Egyes ókori zsidó magyarázatok szerint ez a vers prozelitákra utal, akik csatlakoztak Ábrahámhoz és Sárához Jehova imádatában. Ha így volt, biztosan megerősödött Sára hite, amikor másoknak beszélt Istenéről és a reménységéről. Ezen érdemes elgondolkodnunk, mivel olyan időben élünk, melyben elkeserítően kevés hite és reménye van az embereknek. Ha megtudsz valami jót a Bibliából, meg szoktad osztani mással?

Valószínűleg i. e. 1943-ban, niszán hó 14-én átkelnek az Eufrátesz folyón, majd dél felé tartanak, arra a földre, melyet Jehova ígért nekik (2Mózes 12:40, 41). Képzeljük magunk elé, amint Sára végignéz a gyönyörű, sokszínű tájon, és jólesik neki a környékre jellemző kellemes éghajlat. Sikem közelében, Móré nagy fái mellett Jehova ismét megjelenik Ábrahámnak, és így szól hozzá: „A te magodnak adom ezt a földet.” Ábrahámnak sokat jelent az a szó, hogy „magodnak”. Biztosan eszébe jut, hogy az Éden-kertben Jehova azt ígérte, hogy lesz egy mag, mely elpusztítja Sátánt. Jehova már közölte Ábrahámmal, hogy a tőle származó nagy nemzet sok áldást áraszt majd a földön élőkre (1Mózes 3:15; 12:2, 3, 6, 7).

Ábrahám családjának azonban nem felhőtlen az élete Kánaán földjén. Éhínség tör ki, ezért Ábrahám úgy dönt, hogy délre mennek, Egyiptomba. Ezen a helyen különös félelem ébred benne, ezért így szól Sárához: „jól tudom, hogy szép asszony vagy. Ha tehát az egyiptomiak meglátnak, azt fogják mondani: »Ez az ő felesége.« És biztosan megölnek engem, téged viszont életben hagynak. Kérlek, mondd, hogy a húgom vagy, hogy jól menjen sorom miattad, és hogy életben maradjon lelkem neked köszönhetően” (1Mózes 12:10–13).  Miért fordul Ábrahám ilyen szokatlan kéréssel Sárához?

Egyes kritikusok hazugnak és gyávának bélyegzik Ábrahámot. Vajon erről van szó? Tény, hogy Ábrahám valóban a féltestvére Sárának. És van oka a félelemre. Mindketten fontosnak tartják Isten szándékát, mely szerint Ábrahámnak utódja születik, és nagy nemzet származik tőle, ezért a biztonságának rendkívüli jelentősége van. Sőt mi több, a régészet feltárta, hogy abban az időben a hatalommal bíró egyiptomi férfiak gyakran erőszakkal elvették valaki feleségét, és a férjet megölték. Ábrahám tehát bölcsen jár el, Sára pedig alázatosan együttműködik a döntésével.

Ábrahám félelme hamar beigazolódik. A fáraó főembereinek feltűnik Sára elbűvölő szépsége, mely minden bizonnyal páratlan az ő korában. Jelentik a fáraónak, aki megparancsolja, hogy vigyék hozzá. Lehetetlen elképzelni Ábrahám gyötrődését, és biztosan Sára is nagyon meg van rémülve. Ám Sárát tiszteletre méltó vendégként fogadják, nem túszként kerül a fáraóhoz. A fáraó talán azt tervezi, hogy meghódítja a gazdagságával, majd megegyezik Sára „bátyjával”, hogy feleségül vehesse a húgát (1Mózes 12:14–16).

Látod magad előtt Sárát, amint a palota ablakából vagy erkélyéről kitekint, és látja Egyiptom szépségét? Vajon milyen érzéseket kelt benne, hogy falak között járhat-kelhet, tető van a feje fölött, és finom ételeket raknak elé? Elcsábítja őt ez a pazar életmód, mely messze túlszárnyalja azt, amiben Ur városában volt része? Gondolj bele, milyen boldog lett volna Sátán, ha Sára megpróbálja elhagyni Ábrahámot, hogy a fáraó felesége legyen. De Sárának meg sem fordul a fejében ilyesmi. Hűséges a férjéhez és Istenéhez. Bárcsak ma is ilyen hűségesek lennének a házastársak egymáshoz! Tudnál te is ugyanígy ragaszkodni a szeretteidhez és a barátaidhoz, mint Sára?

Jehova közbelép, hogy a segítségére siessen ennek a szeretetre méltó asszonynak. Csapásokkal sújtja a fáraót és a háznépét. Amikor a fáraó megtudja, hogy Sára a felesége Ábrahámnak, visszaküldi hozzá, és arra kéri őket, hogy a családjukkal együtt hagyják el Egyiptomot (1Mózes 12:17–20). Mennyire örülhet Ábrahám, amikor visszakapja szeretett feleségét! Korábban ilyen kedves szavakkal dicsérte: „jól tudom, hogy szép asszony vagy.” De nem csak a gyönyörű külseje miatt becsüli nagyra. Sára belső tulajdonságai is vonzóak, melyek Jehova előtt is sokkal többet érnek a szép külsőnél (1Péter 3:1–5). Ez mindannyiunkra jellemző lehet. Hogyan követhetjük Sára példáját? Tartsuk fontosabbnak a Jehovával ápolt kapcsolatunkat az anyagi javaknál, beszéljünk másoknak a hitünkről, és akkor is ragaszkodjunk Isten erkölcsi mércéjéhez, ha kísértéssel nézünk szembe.