DOREENT nagyon megrázta a hír, amikor megtudta, hogy a férjének, Wesley-nek, aki csak 54 éves volt, agresszív, előrehaladott stádiumú agydaganata van. * Az orvosok szerint csak néhány hónapja volt hátra. „Nem akartam elhinni – mondja Doreen. – Hetekig alig tértem magamhoz. Olyan érzésem volt, mintha nem velem történne. Nem voltam rá felkészülve.”

Doreen reagálása nem szokatlan. Sajnos bárkit, bármikor sújthat gyógyíthatatlan betegség. Sokan vállalják, hogy szeretettel gondozzák a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő családtagjukat, noha ez valóban embert próbáló feladat. Hogyan vigasztalhatják és ápolhatják a családtagok a beteget? És hogyan küzdhetnek meg a bennük kavargó, különféle érzésekkel az ápolás során? Mire lehet számítani, amint közeleg a halál? Ám mielőtt válaszolnánk ezekre a kérdésekre, nézzük meg, miért olyan hihetetlenül nehéz feladat egy gyógyíthatatlan beteg gondozása.

Az orvostudomány fejlődésével megváltozott a gyógyíthatatlan betegek ápolása. Úgy száz évvel ezelőtt még a fejlett országokban is sokkal rövidebb ideig éltek az emberek. Egy-egy fertőző betegségbe vagy balesetbe hamar belehaltak. Nem sokan kaphattak kórházi kezelést, a legtöbb beteget otthon ápolta a családja, és otthon érte a halál.

Ma már az orvosok keményen küzdenek azért, hogy tovább élhessünk. Némely betegséggel, mely régen gyorsan véget vetett egy ember életének, ma már hosszabb ideig élhetünk. Ez azonban nem jelent végleges megoldást, hiszen a súlyos betegségben szenvedő betegek sokszor nem tudnak magukról gondoskodni. Gondozásuk egyre bonyolultabb, és sok erőfeszítést kíván.

Ezért egyre több gyógyíthatatlan beteg ápolására nem otthon, hanem a kórházakban kerül sor. A legtöbben nem ismerjük, mi történik, amikor egy beteg haldoklik, és csak kevesen voltunk szemtanúi valaki halálának. Az ismeretlentől való  félelem akadályozhat, sőt vissza is tarthat minket attól, hogy gondozzuk egy beteg családtagunkat. Mi segíthet?

Doreen esetéből is kiderül, mennyire lesújtó érzés, ha egy szeretett családtagunk gyógyíthatatlan beteg. Mi segíthet, hogy az aggodalmak, félelmek és szomorúság közepette felkészülj az előtted álló időszakra? Isten egyik hűséges szolgája így imádkozott: „Mutasd meg, hogyan számláljuk napjainkat úgy, hogy bölcs szívhez jussunk” (Zsoltárok 90:12). Kitartóan imádkozz hát Jehova Istenhez, hogy segítsen bölcsen számlálni a napjaidat, és így a hátralévő időt a lehető legjobban tölthesd a beteggel.

Hogyan tudjuk bölcsen számlálni a napjainkat? Ha a beteg még tud kommunikálni, és kész beszélni az ápolásáról, bölcs lenne megkérdezni tőle, ki hozzon helyette döntéseket, amikor ő már erre nem lesz képes. Sok félreértés elkerülhető, ha őszintén megbeszélitek, hogy kívánja-e az újraélesztését, kórházi ápolását és bizonyos kezeléseket. Ez a családtagok bűntudatát is csökkentheti majd, akiknek döntéseket kell hozniuk a cselekvőképtelen beteg helyett. Minél korábban, és minél nyíltabban tudtok erről beszélni, annál könnyebb lesz a családnak a gondozásra koncentrálni. A Biblia ezt mondja: „Meghiúsulnak a tervek, ahol nincs bizalmas megbeszélés” (Példabeszédek 15:22).

A beteget gondozó személy általában azzal segít a legtöbbet, ha vigasztal. A haldoklónak szüksége van rá, hogy tudja, szeretjük őt, és nincs egyedül. Hogyan valósíthatjuk ezt meg? Olvassunk vagy énekeljünk neki. Olyan témát válasszunk, ami felemelő és élvezetes számára. Sok betegnek az is vigaszt jelent, ha a szerettei fogják a kezét, és gyengéden beszélnek hozzá.

Segítség a betegnek, ha elmondod, ki látogatja meg. Egy beszámoló megállapítja: „Az öt érzékszerv közül állítólag a hallást veszítjük el utoljára. Lehet, hogy a beteg tisztán hall téged, pedig azt gondolod, alszik. Ne mondj tehát semmi olyat a jelenlétében, amit nem mondanál akkor, ha ébren van.”

Ha csak lehet, imádkozzatok együtt. A Biblia elmondja, hogy Pál apostol és a társai egyszer különösen nehéz helyzetben voltak, és nem tudták,  életben maradnak-e. Milyen segítséget kértek? Pál erre kérlelte a barátait: „Ti is tudtok segíteni az értünk való könyörgésetekkel” (2Korintusz 1:8–11). Szokatlanul nagy nyomás vagy súlyos betegség idején felbecsülhetetlen a szívből mondott ima.

Iszonyúan lesújtó az a gondolat, hogy egy szerettünk haldoklik. Nem csoda, hiszen a halál nem természetes. Nem úgy lettünk teremtve, hogy elfogadjuk az élet természetes részeként (Róma 5:12). Isten Szava ellenségnek nevezi a halált (1Korintusz 15:26). Tehát érthető, sőt teljesen normális, ha nehezen nézünk szembe azzal, hogy egy családtagunk haldoklik.

Ennek ellenére, ha felkészülünk rá, hogy mire lehet számítani, az segíthet megküzdeni a félelmeinkkel, és a lehető legelviselhetőbbé tenni a helyzetet. „ A beteg utolsó hetei” című kiemelt részben olvashatsz egy listát a várható eseményekről. Természetesen nem feltétlenül fog mindegyik bekövetkezni, és a sorrend is különböző lehet. A legtöbb beteg azonban keresztülmegy néhány változáson a felsoroltak közül.

A szeretett személy halála után beszélj egy jó barátoddal, aki korábban felajánlotta a segítségét. Fontos megnyugodnotok, tudni azt, hogy szeretett családtagotok gyötrelme véget ért, és már nem szenved tovább. Az emberiség Teremtője kedvesen arról biztosít minket, hogy „a halottak semmit sem tudnak” (Prédikátor 9:5).

Istenben bízni nem csupán addig fontos, amíg beteg a családtagunk, hanem később a gyász idején is. Isten képes segíteni nekünk mások törődő szavai és kedves tettei által. „Megtanultam, hogy ne utasítsam el senkinek a segítségét – mondja Doreen. – Igazán sok támogatást kaptunk. A férjem és én egyértelműen felismertük, hogy Jehova az, aki ezt mondja: »Veletek vagyok, hogy átsegítselek benneteket ezen a nehéz időszakon.« Soha nem fogom elfelejteni.”

Valóban Jehova Isten az, aki leginkább törődik velünk. Mivel ő alkotott minket, megérti a fájdalmunkat és a bánatunkat. Nagyon szeretné, és képes is rá, hogy megadja nekünk a szükséges segítséget és buzdítást. Sőt, megígérte, hogy nemsokára véglegesen megszünteti a halált, és feltámasztja mindazokat a milliárdokat, akik az emlékezetében vannak (János 5:28, 29; Jelenések 21:3, 4). Akkor majd mindenki boldogan idézi fel Pál apostol szavait: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Korintusz 15:55).