Egy szászországi faluban születtem az akkori Német Demokratikus Köztársaság (NDK) területén. Szerető családban nőttem fel, a szüleim erkölcsösen neveltek. Az NDK kommunista ország volt, és mint a legtöbb szászországi embert, engem sem érdekelt a vallás. Számomra Isten nem létezett. Tizennyolc éves koromig két eszme formált, az ateizmus és a kommunizmus.

Miért volt vonzó a kommunizmus? Mert tetszett az az elv, hogy minden ember egyforma. És abban is hittem, hogy a javakat igazságosan kell elosztani, ami véget vetne a nagy szegénységnek és a rendkívüli gazdagságnak. Ezért tevékeny tagja voltam egy kommunista ifjúsági szervezetnek. Tizennégy éves koromban sok időt fordítottam papírgyűjtésre. Aue városa olyan hálás volt a környezetvédelmi erőfeszítéseimért, hogy díszpolgárrá avatott. Fiatalkorom ellenére megismerkedhettem az ország néhány vezető politikusával. Meg voltam győződve róla, hogy helyes célokért küzdök, és fényes jövő vár rám.

De minden reményem hamar szertefoszlott. 1989-ben leomlott a berlini fal, és vele együtt a kelet-európai kommunista blokk is összeomlott. Egyik megrázkódtatás jött a másik után. Nemsokára rájöttem, hogy az NDK-ban mindig is igazságtalanság uralkodott. Azokat például, akik nem voltak a kommunizmus hívei, alsóbbrendűnek tartották. Hogy történhetett ilyesmi? Mégsem tartottak mindenkit egyformának a kommunisták? Az egész eszme csupán illúzió volt? Össze voltam zavarodva.

Mivel csalódtam a politikában, a zene és a művészetek felé fordultam. Zeneiskolába jártam, és úgy volt, hogy egyetemre fogok menni. Arról álmodoztam, hogy zenész és festő leszek. Sajnos félredobtam az erkölcsi értékeket, melyeket gyerekkoromban belém neveltek. Csak az számított, hogy jól érezzem magam, például egyszerre több lánnyal is jártam. De hiába, a zene, a művészet és a kicsapongó élet sem volt gyógyír a csalódásomra. Még a festményeim is a rettegésről szóltak. Állandóan azon gondolkoztam,  hogy mit hoz a jövő, és mi az élet célja.

Nagyon meglepődtem, hogy végül hol kaptam választ a kérdéseimre. Az egyetemen egyik este a jövőről beszélgettünk a többi hallgatóval. Egyikük, Mandy * Jehova Tanúja volt. Ő segített, hogy jó irányt vegyen az életem. Ezt mondta: „Andreas, ha szeretnél választ kapni a kérdéseidre az életről és a jövőről, akkor vizsgáld meg alaposan a Bibliát.”

Szkeptikus voltam, ugyanakkor kíváncsi is, de a kíváncsiságom győzött. Mandy azt tanácsolta, hogy olvassam el a Dániel 2. fejezetét, ami sokkolóan hatott rám. Ez a prófécia világhatalmakat sorol fel napjainkig. Mandy több, jövőnket érintő próféciát is megmutatott a Bibliából. Végre választ kaptam a kérdéseimre! De ki írhatta ezeket a próféciákat, és ki tudja ilyen pontosan előre látni a jövőt? Mégiscsak létezik Isten?

Mandy bemutatott Horstnak és Angelikának, egy Tanú-házaspárnak, akik segítettek jobban megértenem Isten Szavát. Gyorsan kiderült, hogy Jehova Tanúi az egyetlen vallásszervezet, mely következetesen használja Isten személynevét, a Jehova nevet, és felhívja erre mások figyelmét (Zsoltárok 83:18; Máté 6:9). Megtudtam, hogy Jehova Isten örök életet kínál az embereknek egy paradicsomi földön. A Zsoltárok 37:9 ezt mondja: „akik Jehovában reménykednek, öröklik a földet.” Nagyon tetszett, hogy ez a lehetőség mindenki előtt nyitva áll, aki igyekszik Isten értékrendje szerint élni, melyről a Biblia ír.

Sajnos azonban küzdenem kellett, hogy meg tudjak változni, és a Bibliával összhangban éljek. A zenei és művészi életben elért siker büszkévé tett, ezért először alázatot kellett tanulnom. És az sem volt könnyű, hogy felhagyjak a kicsapongó életstílusommal. Mennyire hálás vagyok Jehovának, hogy türelmes, könyörületes és megértő azokkal, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a Biblia szerint éljenek!

Tizennyolc éves koromig a kommunizmus és az ateizmus volt rám hatással, ám azóta a Biblia alakítja az életem. Amit tanultam, az megnyugtatott a jövővel kapcsolatban, és életcélt adott. 1993-ban megkeresztelkedtem, 2000-ben pedig feleségül vettem Tabithát, az egyik lelkes Tanút. A lehető legtöbb időt töltjük azzal, hogy segítsünk másoknak megismerni a Bibliát. Sokaknak az enyémhez hasonló a múltjuk, a kommunizmus és az ateizmus formálta őket. Igazi elégedettséget érzek, hogy megismertethetem velük Jehovát.

Amikor kapcsolatba kerültem Jehova Tanúival, a szüleim felháborodtak. De később látták, hogy milyen jó hatással van az életemre a Tanúk társasága. Nagyon boldog vagyok, hogy ma már olvassák a Bibliát, és részt vesznek Jehova Tanúi összejövetelein.

Boldog házasságban élünk Tabithával, mert komolyan vesszük, amit a Biblia a házasoknak tanácsol. A házastársi hűség megfogadása például folyamatosan erősíti a kapcsolatunkat (Héberek 13:4).

Már nem tölt el rettegés, és már nincsenek kétségeim a jövővel kapcsolatban. Része lehetek a Tanúkból álló nemzetközi családnak, akik igazi békében és egységben élnek. Közöttünk mindenki egyforma. Mindig is ebben hittem, és egész életemben erre vágytam.