Egyszer Jézus Izrael határain kívül, Szíriában volt, a Római Birodalom egyik provinciájában. Egy görög asszony odament hozzá, és a segítségét kérte. Jézus elmondott neki egy szemléltetést, melyben a nem zsidókat kiskutyákhoz hasonlította. A mózesi törvény szerint a kutyák tisztátalan állatok voltak (3Mózes 11:27). Vajon ezzel Jézus meg akarta sérteni a görög asszonyt és a nem zsidókat?

Semmiképpen. Jézus azt szerette volna megértetni a tanítványaival, hogy akkor elsődlegesen a zsidókon kellett segítenie. Ezért a következő szemléltetéssel válaszolt az asszonynak: „Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és kiskutyáknak odavetni” (Máté 15:21–26; Márk 7:26). A görög és a római kultúrában a kutya kedvelt háziállat volt, a házban tartották, és a gyerekekkel játszhatott. Tehát a „kiskutya” kifejezéssel Jézus egy kedves képet idézett fel. Az asszony Jézus szavait folytatva így válaszolt: „Igaz, Uram; de hát a kiskutyák is esznek a gazdájuk asztaláról lehulló morzsákból.” Jézus megdicsérte a hitéért, és meggyógyította a lányát (Máté 15:27, 28).

Pál hajóval Itáliába akart eljutni, de a nagy ellenszél miatt az egyik kikötőben azt tanácsolta, hogy halasszák el az út folytatását (Cselekedetek 27:9–12). Miért tanácsolta ezt?

Az ókori hajósok jól tudták, hogy a téli hónapokban igencsak veszélyes a Földközi-tengeren hajózni. November közepe és március közepe között szinte lehetetlen volt hajóval közlekedni. De Pál valószínűleg szeptemberben vagy októberben utazott. A római író, Vegetius (i. sz. IV. század) ezt írta a földközi-tengeri hajózásról: „Az év bizonyos hónapjaiban könnyen hajózható a tenger, néhány hónapban bizonytalan, a fennmaradó időszakban pedig lehetetlen” (Epitome of Military Science). Vegetius szerint május 27-től szeptember 14-ig biztonságosnak mondható a közlekedés a tengeren. A bizonytalan, vagyis veszélyes időszakot pedig szeptember 15-től november 11-ig, és március 11-től május 26-ig tartotta. Pál, aki tapasztalt utazó volt, nyilván tisztában volt mindezzel. A kapitány és a hajótulajdonos valószínűleg szintén tudatában volt ezeknek az ismereteknek, mégis figyelmen kívül hagyták Pál tanácsát, aminek hajótörés lett a vége (Cselekedetek 27:13–44).