EZEK az ókorban élt Salamon király szavai, és pontosan leírják, hogy milyen érzéseik vannak az embereknek az élettel kapcsolatban. Talán mert az élet rövid, a halál pedig elkerülhetetlen, az emberek az évszázadok során mindig is nagyon vágytak a hosszabb életre. Számtalan beszámoló és legenda szól arról, hogy az emberek kutatták a hosszú élet titkát.

Nézzük például Gilgamest, aki egy sumer király volt. Sok kitalált mítosz született róla. Az egyik a Gilgames-eposz, mely szerint Gilgames belevágott egy veszélyes utazásba, hogy megtudja, hogyan lehet elkerülni a halált. Nem járt sikerrel.

Az i. e. IV. században kínai alkimisták igyekeztek kikeverni egy elixírt, melyről úgy tartották, hogy meghosszabbítja az életet. Egy olyan italt állítottak össze, melyben többek között higany volt, illetve valamennyi arzén. Úgy tartják, ez jó néhány kínai császár halálát okozta. A középkori Európában néhány alkimista megpróbálta emészthetővé tenni az aranyat, mivel azt hitték, hogy a rozsdaálló tulajdonságainak köszönhetően az emberi életet is meg tudja hosszabbítani.

Ma számos biológus és genetikus azon dolgozik, hogy rájöjjön az öregedés nyitjára. Ez azt mutatja, hogy ma is sokan szeretnének úrrá lenni az öregedésen és a halálon, ahogy az ókorban is igény volt egy „életelixírre”. Milyen eredményeket hoztak az ilyen irányú kutatások?

Az emberi sejteket tanulmányozó tudósok 300-nál is több magyarázatot adnak arra, hogy miért öregszünk és halunk meg. Az elmúlt években molekuláris biológusok sikeresen módosítottak géneket és fehérjéket, hogy lelassítsák az öregedés folyamatát laboratóriumi állatokban és emberi sejtekben. Az elért eredmények láttán néhány tehetős személy anyagilag támogatja az ilyen kutatásokat. Milyen területeken folynak a kutatások?

A belső óra visszafordítása. Néhány biológus álláspontja szerint az öregedés egyik kulcsa a kromoszómáink végeiben, az úgynevezett telomerekben rejlik. A telomerek a sejtek osztódása közben megvédik az azokban tárolt genetikai információkat. De a telomerek minden egyes osztódáskor megrövidülnek, míg végül a sejtek már nem osztódnak tovább, és kezdetét veszi az öregedés.

 Elizabeth Blackburn, aki 2009-ben Nobel-díjat kapott, a csapatával felfedezett egy enzimet, mely késlelteti a telomerek rövidülését, és ennek folytán a sejtek öregedését. A jelentésükben azonban elismerik, hogy a telomerek „nem hosszabbítják meg az életünket mágikus módon, vagyis nem teszik lehetővé, hogy a mai átlagos élethossznál tovább éljünk”.

A sejtek újraprogramozása egy másik módja annak, ahogyan megpróbálják megfékezni az öregedést. Amikor a sejtjeink már túl öregek az osztódáshoz, rossz jeleket küldhetnek a közeli immunsejteknek, ami gyulladást, krónikus fájdalmat és betegséget okoz. Nemrégiben francia tudósok újraprogramoztak sejteket, melyek olyan idős emberektől származtak, akik közül néhányan már 100 évesek is elmúltak. Jean-Marc Lemaître professzor, a kutatócsoport vezetője kijelentette, hogy a munkájuk bizonyítja, hogy a sejtek „öregedése visszafordítható”.

Nem minden tudós osztja azt a véleményt, hogy az öregedést gátló kezelések számottevően meg tudják hosszabbítani az emberek életét. Noha az emberek várható élettartama jelentősen nőtt a XIX. század óta, ám ez főképp a jobb higiéniának, a fertőző betegségek elleni sikeres óvintézkedéseknek, illetve az antibiotikumok és oltóanyagok alkalmazásának tudható be. Egyes genetikusok szerint az emberek élethossza többé-kevésbé elérte a maximumát.

Úgy 3500 évvel ezelőtt a Biblia egyik írója, Mózes elismerte: „Az életünk 70 év, vagy 80, ha valaki nagyon erős. De ezek tele vannak bajjal és szomorúsággal. Gyorsan elillannak, és mi tovaszállunk” (Zsoltárok 90:10). Minden emberi erőfeszítés ellenére az élet alapvetően most is olyan, amilyennek Mózes körvonalazta.

Másrészt viszont a vörös tengerisün vagy a sellőkagyló például 200 évnél is tovább élhet, az óriás mamutfenyő pedig akár évezredekig is. Ha összevetjük ezt a mi életidőnkkel, akkor akaratlanul is azon gondolkodhatunk, hogy tényleg csak 70-80 év lenne az élet.