„Ó, ima meghallgatója, teeléd járul mindenféle ember” (Zsoltárok 65:2).

Néhányan azért imádkoznak, mert jobban érzik magukat tőle, pedig nem hiszik, hogy bárki is meghallgatja őket. De az ima nem pusztán terápia, mely átsegít a problémáinkon. A Biblia kijelenti, hogy „Jehova * közel van mindenkihez, aki szólítja őt, mindenkihez, aki őszinte szívvel szólítja . . . Meghallja segélykiáltásukat” (Zsoltárok 145:18, 19).

Biztosak lehetünk tehát benne, hogy Jehova Isten meghallgatja az imádói imáit. Kedvesen ezt mondja: „Szólítani fogtok engem, eljöttök és imádkoztok hozzám, én pedig meghallgatlak benneteket” (Jeremiás 29:12).

„Legyetek állhatatosak az imában” (Róma 12:12).

A Biblia arra ösztönöz bennünket, hogy folyton, illetve hogy minden alkalommal kitartóan imádkozzunk. Egyértelmű tehát, hogy Jehova Isten azt szeretné, ha imádkoznánk hozzá (Máté 26:41; Efézus 6:18).

Miért szeretné Isten, ha imádkoznánk hozzá? Gondolj bele: Melyik szülő ne örülne annak, ha a kisgyermeke ezt mondaná neki: „Apa, segíts!” Persze egy apa már tudja, hogy mire van szüksége a gyermekének, vagy hogy hogyan érez. De amikor hallja ezeket a szavakat, az azt bizonyítja neki, hogy a gyermeke megbízik benne, és közel érzi magát hozzá. Ugyanígy, amikor Jehova Istenhez imádkozunk, azzal azt fejezzük ki, hogy megbízunk benne, és hogy szeretnénk közel kerülni hozzá (Példabeszédek 15:8; Jakab 4:8).

„Minden aggodalmatokat őrá [vessétek], mert ő törődik veletek” (1Péter 5:7).

Isten azért szeretné, ha imádkoznánk hozzá, mert szeret bennünket, és törődik velünk. Teljesen tisztában van azzal, hogy milyen problémáink és aggodalmaink vannak, és szeretne segíteni.

Az élete folyamán Dávid király mindig Jehova Istenhez fordult segítségért, és elmondta neki a gondolatait és az érzéseit (Zsoltárok 23:1–6). Hogyan érzett Isten Dávid iránt? Szerette Dávidot, és meghallgatta a sok-sok imáját (Cselekedetek 13:22). Isten a mi imáinkat is meghallgatja, mert velünk is törődik.

Ezek a szavak a Bibliában az egyik zsoltárírótól származnak. Ő biztos volt benne, hogy Isten meghallgatja az imáit, és ez nagyon nagy hatással volt rá: közelebb érezte magát Istenhez, és erőt öntött belé, hogy meg tudjon küzdeni az élet problémáival (Zsoltárok 116:1–9).

Ha meg vagyunk róla győződve, hogy Isten meghallgatja az imáinkat, akkor nem fogunk felhagyni vele. Vegyük például Pedro esetét, aki Észak-Spanyolországban él. Egy közúti balesetben elvesztette a 19 éves fiát. Bánatában kiöntötte a szívét Istennek, és újra meg újra vigaszért és támaszért imádkozott. Mi történt? „Jehova úgy válaszolt az imáimra, hogy a hittársaink megvigasztaltak és támogattak bennünket a feleségemmel” – mondja.

Bár az imák nem hozták vissza a fiút az életbe, de nagyon sokat segítettek Pedrónak és a családjának. A felesége, María Carmen ezt mondja: „Az imáknak köszönhetően tudtam elviselni a gyászt. Éreztem, hogy Jehova Isten megért engem, mert amikor imádkoztam, béke és nyugalom hatott át.”

A Biblia és a személyes tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy Isten igenis meghallgatja az imákat. Másrészről az is nyilvánvaló, hogy Isten nem válaszol minden imára. Miért?