1–2. Miért fontos képeznünk másokat, hogy vállaljanak feladatokat a szervezetben?

JÉZUSNAK az volt a legfontosabb feladata, hogy hirdesse a királyságról szóló jó hírt. Emellett azonban arra is szánt időt, hogy képezzen másokat, hogy pásztorok és tanítók lehessenek (Máté 10:5–7). Bár Fülöp buzgó evangéliumhirdető volt, biztosan segített a négy lányának, hogy ők is ügyesen tudjanak beszélgetni másokkal az Írásokról (Csel 21:8, 9). Mennyire fontos ma az ilyenfajta képzés?

² Világviszonylatban egyre nő azoknak a száma, akik elfogadják a jó hírt. Jó, ha az újak, akik még nincsenek megkeresztelkedve, megértik, milyen fontos önállóan is tanulmányozni a Bibliát. Arra is meg kell őket tanítani, hogy hogyan prédikálhatnak, és hogyan taníthatnak másokat. A gyülekezeteinkben szolgáló testvéreket pedig ösztönözni kell, hogy igyekezzenek alkalmassá válni arra, hogy kinevezzék őket kisegítőszolgának, illetve vénnek. Az érett keresztények „jó oktatást” nyújthatnak az újaknak, így azok tudnak fejlődni (Péld 4:2).

3–4. a) Hogyan kapcsolta össze Pál az Írások tanulmányozását az eredményes szolgálattal? b) Mi az előfeltétele annak, hogy buzdítani tudjuk a tanulmányozóinkat a Szentírás kutatására?

³ Mennyire fontos tanulmányozni a Szentírást? Pál apostol ezt írta a Kolosszéban élő keresztény társainak: „nem szűnünk meg imádkozni értetek, és kérni, hogy teljetek be [Isten] akaratának pontos ismeretével minden bölcsességben és szellemi megértésben, hogy Jehovához méltón járjatok, avégett hogy teljesen kedvére legyetek, amint továbbra is gyümölcsöt teremtek minden jó cselekedetben, és gyarapodtok az Isten pontos ismeretében” (Kol 1:9, 10). A kolosszéi keresztények a pontos ismeret birtokában képesek voltak Jehovához méltón járni, hogy teljesen a kedvére legyenek. Ez lehetővé tette, hogy „továbbra is gyümölcsöt [teremjenek] minden jó cselekedetben”, elsősorban a jó hír prédikálása által. Ha tehát valaki szeretné eredményesen szolgálni Jehovát, elengedhetetlen, hogy rendszeresen tanulmányozza a Bibliát. Segítsünk a bibliatanulmányozóknak, hogy ezt ők is felismerjék.

⁴ Csak úgy segíthetünk másoknak hasznot meríteni a személyes tanulmányozásból, ha mi magunk is meg vagyunk győződve az értékéről. Fontos, hogy nekünk is jó tanulmányozási szokásaink legyenek. Kérdezzük hát meg magunktól: „Ha egy házigazda a Biblia tanításával ellentétes véleményének ad hangot, vagy feltesz egy nehéz kérdést, tudok a Bibliából válaszolni? Amikor arról olvasok, hogy Jézus, Pál és mások kitartóan végezték a szolgálatot, el szoktam gondolkodni rajta, hogy ennek milyen hatással kellene lennie az én szolgálatomra?” Mindnyájunknak szükségünk van Isten Szavának az útmutatására. És ha beszélünk másoknak arról, hogy miért érezzük hasznosnak a Biblia tanulmányozását, azzal arra ösztönözhetjük őket, hogy ők is szorgalmasan kutassák a Szentírást, és fordítsák a javukra.

5. Hogyan segíthetsz az újaknak, hogy szokásukká tegyék a Biblia tanulmányozását?

⁵ Hogyan tudsz segíteni a tanulmányozódnak, hogy szokásává tegye a Biblia tanulmányozását? Először is, megmutathatod neki, hogyan készüljön fel a közös tanulmányozásotokra. Javasolhatod, hogy olvasson el egy-egy részt a Mit tanít valójában a Biblia? című könyv függelékéből, és keresse ki a nem idézett bibliaverseket. Segíts neki, hogy készüljön fel az összejövetelekre, és próbáljon meg hozzászólni. Buzdítsd, hogy mindig olvassa el Az Őrtorony és az Ébredjetek! friss számait. Ha elérhető a nyelvén a Watchtower Library vagy az Őrtorony ONLINE KÖNYVTÁR,  mutasd meg neki, hogyan találhat választ ezekben a kérdéseire. A segítségeddel valószínűleg hamar megszereti Isten Szavának a tanulmányozását.

6. a) Hogyan segíthetsz a tanulmányozódnak, hogy megszeresse a Bibliát? b) Milyen hatással lehet a tanulmányozóra, ha szívből megszereti a Szentírást?

⁶ Természetesen senkire sem szeretnénk nyomást gyakorolni, hogy olvassa és tanulmányozza a Szentírást. Inkább használjuk a Jehova szervezetétől kapott eszközöket, hogy még jobban megszerettessük a tanulmányozónkkal a Bibliát. Egy őszinte tanulmányozó idővel a zsoltáríróhoz hasonlóan fog érezni, aki így énekelt: „oly jó közelednem Istenhez. A legfőbb Urat, Jehovát tettem menedékemmé” (Zsolt 73:28). Jehova szelleme hatással lesz az ilyen lelkiismeretes és hálás bibliatanulmányozókra.

7. Hogyan képezte Jézus a jó hír hirdetőit? (Lásd a képet a cikk elején.)

⁷ Máté evangéliumának a 10. fejezetében arról olvashatunk, hogy milyen utasításokat adott Jézus a tizenkét apostolának. Nem általánosságokat mondott nekik, hanem konkrét tanácsokat. ¹ Az apostolok feszülten figyeltek, miközben Jézus megtanította nekik, hogyan prédikálhatnak hatékonyan, aztán elmentek a szolgálatba. Mivel volt lehetőségük megfigyelni Jézus módszereit, hamarosan maguk is ügyes tanítókká váltak (Máté 11:1). Mi is képezhetjük a bibliatanulmányozóinkat, hogy eredményesen hirdessék a jó hírt. Beszéljünk most két területről.

8–9. a) Hogyan beszélgetett Jézus az emberekkel a szolgálatban? b) Hogyan segíthetünk az új hírnököknek, hogy kövessék Jézus példáját?

⁸ Hogyan beszélgessünk? Jézus gyakran beszélt másoknak a királyságról. Például élénk és eredményes beszélgetést folytatott egy asszonnyal Jákob forrásánál, Sikár közelében (Ján 4:5–30). Beszélgetett Máté Lévivel, az adószedővel is. Az evangéliumok keveset írnak erről a beszélgetésről, de Máté elfogadta Jézus meghívását, és a követője lett. Később, amikor a házában fogadást rendezett, ő is hallhatta, amit Jézus mondott a jelenlevőknek (Máté 9:9; Luk 5:27–39).

⁹ Egy másik alkalommal Jézus barátságosan beszélt Nátánaellel, aki nem volt jó véleménnyel a názáreti emberekről. Ennek hatására Nátánael változtatott az álláspontján. Úgy döntött, hogy többet szeretne tudni arról, hogy mit tanít Jézus, aki Názáretből származott (Ján 1:46–51). Fontos tehát, hogy megtanítsuk az újaknak, hogy barátságosan és fesztelenül beszélgessenek másokkal. ² Biztosan örömmel tapasztalják majd, hogy a tiszta szívű emberek kedvezően reagálnak, ha kedvesen törődünk velük.

10–12. a) Hogyan törődött Jézus azokkal, akiket érdekelt a jó hír? b) Hogyan segíthetünk az új hírnököknek ügyesebb tanítókká válni?

¹⁰ Ápoljuk az érdeklődést! Jézusnak korlátozott ideje volt a szolgálata elvégzésére. Ennek ellenére időt szánt arra, hogy foglalkozzon azokkal, akiket érdekelt a jó hír. Egyszer például egy csónakból tanította a sokaságot. Ekkor történt az is, hogy csodát tett, és így Péter rengeteg halat fogott. Jézus ezt mondta neki: „Mostantól majd embereket fogsz ki élve.” Milyen hatást ért el Jézus? Péter és a társai „visszavitték a csónakokat a szárazföldre, és mindent otthagyva, követték őt” (Luk 5:1–11).

¹¹ A szanhedrin egyik tagja, Nikodémusz érdeklődni kezdett Jézus tanítása iránt. Szeretett volna többet megtudni,  de félt, hogy mit szólnak majd mások, ha meglátják, hogy Jézussal beszél. Jézus rugalmas volt, és nem fukarkodott az idejével; éjszaka találkozott Nikodémusszal, amikor az emberek nem láthatták (Ján 3:1, 2). Mit tanulhatunk ezekből a történetekből? Isten Fia szakított rá időt, hogy erősítse mások hitét. Ha érdeklődést találunk, mi is legyünk készek újralátogatásokat végezni, és bibliatanulmányozásokat vezetni.

¹² Az új hírnökök minden bizonnyal egyre ügyesebb tanítók lesznek, ha együtt megyünk velük a szolgálatba. Segíthetünk nekik, hogy még azokra is gondoljanak, akik csak csekély érdeklődést mutattak. Meghívhatjuk őket az újralátogatásainkra és a bibliatanulmányozásainkra. A képzés és a bátorítás hatására a kevésbé tapasztalt hírnökök is biztosan ápolni fogják mások érdeklődését, és szeretnének majd saját bibliatanulmányozást vezetni. Azt is megtanulják, hogy ne adják fel egyhamar, hanem legyenek türelmesek és kitartóak a szolgálatban (Gal 5:22; lásd a „ Nem adta fel” című részt).

13–14. a) Mit gondolsz azokról, akikről azt olvassuk a Bibliában, hogy nagy áldozatokat hoztak másokért? b) Hogyan taníthatod meg az új hírnököknek és a fiataloknak, hogy szeretettel bánjanak a testvérekkel?

¹³ A Bibliából kiderül, hogy milyen fontos testvéri vonzalmat mutatni, és szolgálni egymást. (Olvassátok fel: 1Péter 1:22; Lukács 22:24–27.) Isten Fia mindenét – még az életét is – odaadta másokért (Máté 20:28). Dorkász „bővelkedett jótettekben és irgalmas adományokban” (Csel 9:36, 39). Mária, aki Rómában élt, „sokat fáradozott” a gyülekezet tagjaiért (Róma 16:6). Hogyan segíthetünk az újaknak megérteni, hogy milyen fontos támogatniuk a testvéreket?

¹⁴ Az érett keresztények elhívhatják az újakat, amikor betegeket vagy időseket látogatnak meg. A szülők is elvihetik magukkal a gyermekeiket, ha ezt a körülmények lehetővé teszik. A vének megszervezhetik, hogy a kedves idős testvérek el legyenek látva tápláló ételekkel, és az otthonuk karban legyen tartva. Így a fiatalok és az újak megtanulják, hogyan bánjanak kedvesen másokkal. Egy vénnek szokása volt, hogy prédikálás közben beugrott a vidéki területén élő testvérekhez, hogy megnézze, hogy vannak. Egy fiatal testvér, aki gyakran vele ment, így megtanulta, hogy a gyülekezet minden tagjával fontos éreztetni, hogy szeretik (Róma 12:10).

15. Miért fontos, hogy a vének foglalkozzanak a gyülekezetükben lévő testvérek előrehaladásával?

¹⁵ Mivel Jehova felhasználja a férfiakat, hogy tanítsanak a gyülekezetben, fontos, hogy a testvérek fejlesszék a beszédképességüket. Ha vén vagy, meg tudnád hallgatni, amint egy kisegítőszolga gyakorolja az előadását? A segítségeddel Isten Szavának ügyesebb tanítójává válhat (Neh 8:8). ³

16–17. a) Hogyan képezte Pál Timóteuszt? b) Hogyan képezhetik a vének a gyülekezet jövőbeli pásztorait?

¹⁶ A keresztény gyülekezetben nagy szükség van pásztorokra, és fontos, hogy azok, akik a jövőben ilyen feladatot fognak ellátni, folyamatos képzést kapjanak. Pál vázolta, hogyan lehet ezt megvalósítani. Ezt írta Timóteusznak: „gyermekem, továbbra is erősödjél a Krisztus Jézussal kapcsolatos ki nem érdemelt kedvességben, amiket pedig tőlem hallottál sok tanú által alátámasztva, bízd rá hű emberekre, akik a maguk részéről képesítettek  lesznek mások tanítására” (2Tim 2:1, 2). Timóteusz sokat tanult abból, hogy együtt szolgált Pál apostollal, aki vén volt. A módszereit aztán ő is alkalmazta a szent szolgálat különböző ágaiban (2Tim 3:10–12).

¹⁷ Pál nem bízta a véletlenre a fiatal Timóteusz képzését: maga mellé vette őt (Csel 16:1–5). A vének úgy követhetik a példáját, hogy elviszik magukkal a pásztori látogatásokra az arra alkalmas kisegítőszolgákat, amikor ezt észszerűnek tartják. Így ezek a testvérek a gyakorlatban láthatják, hogy a keresztény felvigyázóknak hogyan kell tanítaniuk, valamint hittel, türelemmel és szeretettel pásztorkodniuk. Ez hozzátartozik Isten nyája jövőbeli pásztorainak a képzéséhez (1Pét 5:2).

18. Miért tartsuk fontosnak, hogy képezzünk másokat Jehova szolgálatában?

¹⁸ Életbe vágóan fontos képezni másokat, mivel Jehova szolgálatában új lehetőségek nyílnak meg, és egyre nagyobb a szükség a gyülekezetekben. Még ma is sokat tanulhatunk abból, ahogyan Jézus és Pál képzett másokat. Jehova azt szeretné, hogy a szolgái alapos képzést kapjanak a szervezetében kapott feladataik ellátásához. Abban a megtiszteltetésben részesít minket, hogy segíthetünk a kevésbé tapasztalt társainknak fejlődni, hogy egyre ügyesebben végezzék el a rájuk bízott munkát a gyülekezetben. Mivel a világ állapota folyamatosan romlik, és a prédikálómunka egyre kiterjedtebb, a képzés nemcsak fontos, de sürgős is.

19. Miért bízhatsz abban, hogy eredményes leszel, ha igyekszel képezni másokat Jehova szolgálatában?

¹⁹ Mások képzése természetesen időt és erőfeszítést igényel. De Jehova és a szeretett Fia támogat bennünket, és megadja hozzá a bölcsességet. Örömünkre szolgál, amikor látjuk, hogy azok, akiknek segítünk, keményen dolgoznak és küzdenek (1Tim 4:10). Közben pedig mi magunk is igyekszünk fejlődni a Jehovának végzett szent szolgálatban.