Ez csak egy ok volt a sok közül, amiért Jézus ellenségei hibát találtak benne és a tanítványaiban. A mózesi törvényben számos parancs szólt a szertartásos tisztaságról, például a folyásokkal, a leprával, az állatok tetemével és a holttestekkel kapcsolatban. Arról is közölt útmutatásokat, hogy miként lehet megtisztulni: áldozattal, mosással, mosakodással vagy meghintéssel (3Móz 11–15. fej.; 4Móz 19. fej.).

A zsidó rabbik ezeknek a törvényeknek az összes részletéhez magyarázatot fűztek. Egy forrásmű elmondja, hogy minden egyes esetben, amikor valaki tisztátalanná vált, a következőket vizsgálták meg: „milyen körülmények között válhatott tisztátalanná, hogyan és milyen mértékben tehetett másokat is azzá, milyen edények és más tárgyak válhattak tisztátalanná, illetve hogy milyen eszközök és rituálék szükségesek a megtisztuláshoz.”

Jézustól az ellenségei megkérdezték: „Miért van az, hogy a tanítványaid nem járnak a régiek hagyománya szerint, hanem beszennyezett kézzel étkeznek?” (Márk 7:5). Ezek a férfiak nem higiéniai okból tették fel ezt a kérdést. A rabbik megkövetelték, hogy egy fajta szertartásként öntsenek vizet a kezükre az étkezések előtt. Az előbb idézett forrásmű hozzáteszi: „azt is meghatározták, hogy melyik edényeket használják a víz kiöntésére, milyen víz a megfelelő, kinek kell öntenie a vizet, és a kéznek mekkora részét kell megmosniuk.”

Jézus egyszerűen fogalmazta meg, hogy mit gondol ezekről az emberek által alkotott törvényekről. Ezt mondta az első századi zsidó vallási vezetőknek: „Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók, ahogy meg van írva: »Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem [Jehovától]. Hiába imádnak engem, mert tanokként emberek parancsait tanítják.« Az Isten parancsolatát elhagyva, az emberek hagyományához ragaszkodtok erősen” (Márk 7:6–8).