Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova a barátjának hívta

Jehova a barátjának hívta

„Te, ó, Izrael, a szolgám vagy; te, ó, Jákob, akit kiválasztottalak, Ábrahámnak, a barátomnak magva” (ÉZS 41:8)

ÉNEKEK: 91., 22.

1–2. a) Honnan tudjuk, hogy emberek is lehetnek Isten barátai? b) Miről lesz szó ebben a cikkben?

A SZÜLETÉSÜNKTŐL a halálunkig a szeretet az, amire a leginkább szükségünk van. És vágyunk is rá, méghozzá nemcsak a férfi és nő közötti romantikus érzésre, hanem a barátokkal és a másokkal ápolt kapcsolatokra is. De arra a szeretetre van a legnagyobb szükségünk, amelyet Jehovától kapunk. Sokan nehezen tudják elképzelni, hogy emberek közeli barátságot alakíthatnak ki a mindenható Istennel, aki láthatatlan szellem, és az égben van. De mi nagyon is el tudjuk képzelni!

2 A Bibliában olvashatunk olyan emberekről, akik Isten barátai lettek. Érdemes elgondolkodnunk a példájukon, hiszen nincs annál értelmesebb életcél, mint hogy mi is ilyen szoros kapcsolatba kerüljünk Istennel. Ábrahám különösen jó példát mutatott ezen a területen. (Olvassátok fel: Jakab 2:23.) Hogyan került ilyen közel Jehovához? A hitnek nagyon fontos szerepe volt ebben. A Biblia úgy is ír Ábrahámról, mint aki „az atyja. . . mindazoknak, akiknek van hitük” (Róma 4:11). Vizsgáljuk hát meg, hogyan járult hozzá Ábrahám hite, hogy közeli barátjává válhatott Istennek. Közben pedig tegyük fel magunknak a kérdést: „Hogyan követhetem Ábrahám hitét, és hogyan tehetem szorosabbá a Jehovához fűződő barátságomat?”

HOGYAN LETT ÁBRAHÁM JEHOVA BARÁTJA?

3–4. a) Fejtsd ki, mi lehetett Ábrahám legnagyobb hitpróbája. b) Miért volt kész Ábrahám feláldozni Izsákot?

3 Képzelj magad elé egy idős férfit, aki egy hegyre bandukol felfelé. Minden bizonnyal ez élete legnehezebb útja, de nem a kora miatt. Ábrahám [1] úgy 125 éves lehet, de még mindig jó erőben van. Egy jóval fiatalabb férfi, a fia, Izsák követi, aki körülbelül 25 éves. Ő tűzifát cipel, Ábrahámnál pedig kés és tűzgyújtó eszköz van. Jehova arra kérte Ábrahámot, hogy áldozza fel a fiát (1Móz 22:1–8).

4 Ábrahámra alighanem a legnagyobb hitpróbája várt. Némelyek szerint kegyetlenség volt Istentől ez a kérés, és azt mondják, Ábrahám vakon, érzések nélkül engedelmeskedett. Azért gondolják így, mert nincs hitük, és nem is értik, hogy mit foglal magában a hit (1Kor 2:14–16). Ábrahám egyáltalán nem vakon engedelmeskedett Istennek. Éppen azért tett így, mert „látott”. Valódi hite volt, így tisztán látta, hogy égi Atyja, Jehova soha nem kér olyat a hűséges szolgáitól, ami maradandó kárt okozna nekik. Ábrahám tudta, hogy ha szót fogad Jehovának, Isten meg fogja áldani őt is, és a fiát is. Min alapult a hite? Ismereten és tapasztalaton.

5. Hogyan hallhatott Ábrahám Jehováról, és milyen hatással volt rá ez az ismeret?

5 Ismeret. Ábrahám a káldeai Ur városában nőtt fel, ahol általános volt a bálványimádás. Ő azonban megismerte Jehovát. Hogyan lehetséges ez, hiszen még az apja, Táré is bálványokat imádott? (Józs 24:2). A Biblia erről nem ír, de azt megtudhatjuk belőle, hogy Ábrahám a kilencedik nemzedékhez tartozott Sém leszármazottai között. Sém pedig az istenfélő Noé fia volt. Ábrahám úgy 150 éves volt, amikor Sém meghalt. Nem tudhatjuk biztosan, hogy tőle hallott-e Jehováról, de feltételezhetjük, hogy Sém továbbadta a családjának, amit az igaz Istenről tudott. Ez az ismeret valamilyen módon Ábrahámhoz is eljutott, és nagy hatással volt rá. Megszerette Istent, és az ismerete alapján hitet épített ki.

6–7. Mi mindent élt át Ábrahám, ami erősítette a hitét?

6 Tapasztalat. Milyen tapasztalatok erősítették Ábrahám hitét? Elmondhatjuk, hogy a gondolatok érzésekhez vezetnek, az érzések pedig tettekhez. Az, amit Ábrahám megtudott Istenről, mélységes csodálatot és tiszteletet ébresztett benne Jehova, a legfelségesebb Isten iránt, aki az ég és a föld alkotója (1Móz 14:22). Ez az érzés, melyet a Biblia istenfélelemnek nevez, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy közeli barátságot alakíthassunk ki Istennel (Héb 5:7; Zsolt 25:14). Az istenfélelem tettekre indította Ábrahámot.

7 Isten felszólította az idős Ábrahámot és Sárát, hogy hagyják el Urt, és költözzenek egy másik országba. Ez azt jelentette, hogy onnantól kezdve mindig sátorban kellett élniük. Ábrahám engedelmeskedett, így Jehovának alkalma nyílt arra, hogy megáldja és megvédelmezze. Egyszer például Ábrahám attól félt, hogy egy másik férfi elveszi tőle szépséges feleségét, Sárát, őt magát pedig megölik. Bár az aggodalma nem volt alaptalan, nem tántorította el attól, hogy engedelmeskedjen Jehovának. Jehova többször is közbelépett, és csoda által megvédte őket (1Móz 12:10–20; 20:2–7, 10–12, 17, 18). Ezek a helyzetek megerősítették Ábrahám hitét.

8. Hogyan tehetünk szert olyan ismeretre és tapasztalatokra, amelyek erősítik a Jehovával ápolt barátságunkat?

8 Mi is lehetünk Jehova barátai? De még mennyire! Könnyen megszerezhetjük az ehhez szükséges ismeretet és tapasztalatot. Ábrahám a Bibliában található sok-sok bölcs gondolatnak csupán egy töredékét ismerhette (Dán 12:4; Róma 11:33). Isten Szava telis-tele van olyan kincsekkel, melyek elmélyítik az ismereteinket az ég és a föld alkotójáról, valamint tiszteletet és szeretetet ébresztenek bennünk iránta. Ezek az érzések aztán arra indítanak, hogy engedelmeskedjünk neki. Így tapasztalhatjuk, mit eredményez, ha követjük az útmutatását. Jehova megáld és megerősít minket, és látjuk, hogy a tanácsai a védelmünket szolgálják. Érezzük, hogy Isten teljes lelkű szolgálata elégedettséggel, békével és örömmel tölt el minket (Zsolt 34:8; Péld 10:22). Miközben egyre több ismeretet és tapasztalatot szerzünk, erősödik a Jehovába vetett hitünk, és szorosabbá válik a vele ápolt kapcsolatunk.

HOGYAN TUDOTT ÁBRAHÁM ISTEN BARÁTJA MARADNI?

9–10. a) Mire van szükség ahhoz, hogy egy barátság szorosabbá váljon? b) Miből látszik, hogy Ábrahám nagyra becsülte és megőrizte a Jehovához fűződő barátságát?

9 A barátság nagy kincs. (Olvassátok fel: Példabeszédek 17:17.) De ne felejtsük el, hogy nem olyan, mint egy élettelen dísztárgy, amelyet megveszünk, aztán felteszünk a polcra. Inkább egy élőlényhez hasonlíthatnánk, amelynek törődésre és táplálékra van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát. Ábrahám nagyra becsülte és megőrizte a Jehovához fűződő barátságát. Mit tett ennek érdekében?

10 Ábrahám soha nem érezte úgy, hogy megélhet az istenfélelem és az engedelmesség múltbeli emlékeiből. Amint a családjával és sok-sok szolgájával Kánaánba költözött, továbbra is Jehovára támaszkodott vezetésért, amikor kisebb-nagyobb döntéseket kellett hoznia. Egy évvel Izsák születése előtt, amikor 99 éves volt, Jehova azt kérte tőle, hogy a háznépéhez tartozó összes férfi legyen körülmetélve. Vajon Ábrahám kifogásolta ezt a parancsot, vagy megpróbált kibújni alóla valahogyan? Nem, ő bízott Jehovában, és „még aznap” eleget tett a felszólításnak (1Móz 17:10–14, 23).

11. Miért nyugtalankodott Ábrahám Szodoma és Gomorra miatt, és hogyan segített neki Jehova?

11 Mivel Ábrahám szokásává tette, hogy még látszólag jelentéktelen dolgokban is engedelmeskedik Jehovának, a barátságuk élő maradt. Szívesen beszélt az érzéseiről Jehovának, és nem habozott segítséget kérni tőle, ha aggasztotta valami. Például amikor tudomására jutott, hogy Isten el fogja pusztítani Szodomát és Gomorrát, nyugtalankodni kezdett, nehogy az igazságos emberek is meghaljanak a gonoszokkal együtt. Lehet, hogy az unokaöccse és annak családja miatt is aggódott, akik Szodomában laktak. Ábrahám nagy bizalommal és alázattal tette fel a kérdéseit Istennek, akit az egész föld bírájának nevezett. Jehova türelmesen rávezette Ábrahámot, hogy milyen irgalmas, hogy belelát a szívekbe, és még ha elhozza is az ítéletét, megőrzi az igazságosak életét (1Móz 18:22–33).

12–13. a) Hogyan segített Ábrahámnak az ismerete és a tapasztalatai? b) Mi mutatja, hogy Ábrahám bízott Jehovában?

12 Kétségtelen, hogy Ábrahámnak minden új ismeret és tapasztalat segített abban, hogy szoros kapcsolatot ápoljon Jehovával. Később, amikor azzal a súlyos próbával nézett szembe, hogy Jehova a fia, Izsák feláldozására kérte, eltűnődhetett azon, hogy milyen személynek ismerte meg égi barátját. Idézzük fel ismét azt a jelenetet, amikor ez a hűséges férfi felfelé ballagott egy emelkedőn Mórija földjén. Vajon az járt a fejében, hogy Jehova most hirtelen kegyetlenné vált? Nem, ez elképzelhetetlen volt számára. Miért lehetünk ebben biztosak?

13 Mielőtt elváltak a szolgáktól, akik velük tartottak egy darabon, Ábrahám ezt mondta: „Maradjatok itt a szamárral, én és a fiú pedig fel akarunk menni oda, hogy imádatot mutassunk be, és utána visszatérünk hozzátok” (1Móz 22:5). Mire gondolt? Vajon hazudott, amikor azt mondta, hogy Izsák is visszatér, holott tudta, hogy fel fogja áldozni? Nem. A Biblia később feltárja, hogyan gondolkodott. (Olvassátok fel: Héberek 11:19.) „Úgy vélekedett, hogy az Isten még a halottak közül is képes. . . feltámasztani” Izsákot. Igen, hitt a feltámadásban. Eszébe jutott, hogy amikor ő és Sára már idősek voltak, Jehova újjáélesztette a szaporodóképességüket (Héb 11:11, 12, 18). Felismerte, hogy Jehovának semmi sem lehetetlen. Így hát biztos volt benne, hogy bármi történik is azon a napon, vissza fogja kapni szeretett fiát, hogy Jehova összes ígérete beteljesülhessen. Nem csoda, hogy úgy beszélnek Ábrahámról, mint aki „az atyja. . . mindazoknak, akiknek van hitük”!

14. Milyen nehézségekkel nézel szembe Jehova szolgájaként, és hogyan segíthet neked Ábrahám példája?

14 Mi a helyzet napjainkban? Isten tőlünk nem kér olyasmit, amit Ábrahámtól kért. Azt viszont elvárja, hogy akkor is engedelmeskedjünk neki, amikor nehezünkre esik, vagy amikor nem értjük egy-egy parancsának az okát. Van olyan kérése Istennek, amelyet nem könnyű teljesítened? Egyesek talán a prédikálással vannak így. Lehet, hogy a félénk természetük miatt gondot okoz nekik, hogy idegeneknek beszéljenek a jó hírről. Másoknak az lehet nehéz, hogy kilógnak a sorból az iskolában vagy a munkahelyen (2Móz 23:2; 1Tessz 2:2). Van, hogy néha úgy érzed magad, mint Ábrahám, mintha egy emelkedőn kaptatnál felfelé? Túl nagynak tűnik az előtted álló feladat? Ha igen, akkor meríts erőt Ábrahám példájából! Ha hűséges férfiak és nők életén elmélkedünk, ösztönzést érezhetünk arra, hogy utánozzuk őket, és közelebb húzódjunk a barátunkhoz, Jehovához (Héb 12:1, 2).

A BARÁTSÁGBÓL FAKADÓ ÁLDÁSOK

15. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Ábrahám nem bánta meg, hogy mindig engedelmeskedett Jehovának?

15 Mit gondolsz, megbánta Ábrahám, hogy mindig engedelmeskedett Jehovának? Figyeld meg, mit ír a Biblia az élete végéről: „Ábrahám utána kilehelte utolsó leheletét, és jó vénségben halt meg, idősen és elégedetten” (1Móz 25:8). 175 éves korára már elhagyta az ereje, de elégedetten tekinthetett vissza az élete során meghozott jó döntéseire. Egész életében az volt a legfontosabb, hogy megőrizze Jehova Isten barátságát. Amikor azt olvassuk, hogy Ábrahám „idősen és elégedetten” halt meg, ne gondoljuk, hogy elege lett az életből, és nem is akart újra élni a jövőben.

16. Milyen örömben lesz része Ábrahámnak a paradicsomban?

16 A Biblia azt írja, hogy Ábrahám „várta a valódi alapokkal bíró várost, amelynek építője és alkotója az Isten” (Héb 11:10). Hitte, hogy egy nap meglátja, hogy ez a város, Isten Királysága a föld felett uralkodik. És csakugyan meg fogja látni! Képzeld csak el, milyen boldog lesz Ábrahám, hogy a földi paradicsomban élhet, és még közelebb kerülhet drága barátjához, Jehovához. Biztosan meghatódik majd, amikor megtudja, hogy a példája évezredeken át erőt adott Jehova szolgáinak. Azt is megértheti majd, hogy valami sokkal nagyobb jelentőségű dolgot szemléltetett az, ahogyan visszakapta Izsákot (Héb 11:19). És azt is elmondják neki, hogy a fájdalom, melyet akkor érzett, amikor feláldozni készült Izsákot, sok millió hűséges embernek segített elképzelni, hogy milyen fájdalmat élhetett át Jehova, amikor váltságul adta a Fiát, Jézus Krisztust (Ján 3:16). Ábrahám példája bennünk is elmélyíti a hálát a váltságért, mely a szeretet legnagyobb megnyilvánulása volt az egész történelem folyamán.

17. Mit határozzunk el, és miről lesz szó a következő cikkben?

17 Határozzuk el, hogy utánozni fogjuk Ábrahám hitét. Ahogy egyre jobban megismerjük Jehovát, és mindig engedelmeskedünk neki, tapasztalni fogjuk, mennyire megáldja a hűséges szolgáit. (Olvassátok fel: Héberek 6:10–12.) Bárcsak Jehova örökké a barátunk lenne! A következő cikkben három másik hűséges személyről lesz szó, aki Isten barátja volt.

^ [1] (3. bekezdés): Ennek a férfinak és a feleségének eredetileg Ábrám és Szárai volt a neve, de ebben a cikkben azokat a neveket használjuk, amelyeket később Jehova adott nekik: Ábrahám és Sára.