MELYIK volt életed legboldogabb napja? Amikor házasságot kötöttél? Vagy amikor az első gyermeked született? Vagy inkább a keresztelkedésed napja, amikor kifejezted, hogy átadtad az életedet Jehovának? Biztosan ez volt számodra a legfontosabb és legboldogabb nap. Mennyire örülhettek a keresztény társaid, amikor látták, hogy mások előtt is nyilvánvalóvá teszed, hogy egész szíveddel, lelkeddel, elméddel és erőddel szereted Jehovát! (Márk 12:30).

A keresztelkedésed óta minden bizonnyal sok örömöd volt Jehova munkájában. Ám néhány Királyság-hírnök már nem talál annyi örömet a szolgálatban, mint egykor. Hogy történhet ilyesmi? És milyen okaink vannak arra, hogy továbbra is örömmel szolgáljuk Jehovát?

A Királyságról szóló üzenet – az, hogy Jehova hamarosan véget vet ennek a gonosz rendszernek, és elhozza az új világot – biztosan örömmel tölt el minket. Ráadásul a Sofóniás 1:14 kijelenti: „Jehova nagy napja közel van. Közel van, és nagyon siet.” De az, hogy annak idején nem gondoltuk volna, hogy ilyen sokáig kell várnunk, elrabolhatja az örömünket, és emiatt lelassulhatunk a szolgálatban (Péld 13:12).

Isten népe körében jó társaságban lehetünk, és ez arra ösztönöz, hogy örömmel szolgáljuk Jehovát. Sőt, talán éppen a Tanúk viselkedése vonzott minket az igaz imádathoz, és segített abban, hogy mi is erre az útra lépjünk (1Pét 2:12). De mi történik, ha egy keresztény társunk fegyelmezésben részesül, mert olyat tett, ami nincs összhangban Isten követelményeivel? Ilyen esetben előfordulhat, hogy valaki, aki azért vonzódott az igazsághoz, mert látta, hogy Jehova népe tiszta életet él, elkeseredik, és elveszti az örömét.

Az is elveheti az örömünket, hogy Sátán gonosz világa folyamatosan reklámokat zúdít ránk. Az Ördög a világa által elhiteti velünk, hogy szükségünk van olyan dolgokra, melyek valójában feleslegesek. Éppen ezért soha ne feledjük Jézus szavait: „Senki sem szolgálhat rabszolgaként két úrnak; mert vagy az lesz, hogy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az, hogy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok rabszolgaként  Istennek is, és a Gazdagságnak is” (Máté 6:24). Ha mindent meg akarunk szerezni, amit a világ kínál, nem tudjuk örömmel szolgálni Jehovát.

Ha valaki szereti Jehovát, nem érzi megterhelőnek a szolgálatát (1Ján 5:3). Gondoljunk arra, hogy mit mondott Jézus: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30). Ha Krisztus tanítványaiként magunkra vesszük az ő igáját, felüdülést és örömet fogunk tapasztalni. Igen, Jehova szolgálata boldoggá tesz minket. Nézzük meg, hogy milyen három ok miatt örvendezhetünk a megmentésünk Istenében (Hab 3:18).

A boldog Istent szolgáljuk, akitől az életünket kaptuk (Csel 17:28; 1Tim 1:11). Mivel magát az életünket is a Teremtőnknek köszönhetjük, továbbra is boldogan szolgáljuk őt, függetlenül attól, hogy hány éve keresztelkedtünk meg.

Héctor 40 évig volt utazófelvigyázó. Idős kora ellenére még most is életvidám (Zsolt 92:12–14). Mivel a felesége megbetegedett, Héctor már nem tud annyit tenni Isten szolgálatában, de emiatt nem halványult el az öröme. Ezt mondja: „Elkeserítő látni, hogy a feleségem fokozatosan leépül, és nem egyszerű gondoskodni róla. De nem engedem, hogy ez elrabolja az igaz Isten szolgálatában érzett örömömet. Tudom, hogy az életemet Jehovának köszönhetem, és ő céllal alkotta meg az embert. Ez számomra elegendő ok arra, hogy szívből szeressem és teljes odaadással szolgáljam őt. Törekszem rá, hogy tevékeny maradjak a prédikálómunkában, és mindig elmémben tartsam a Királyság áldásait. Ez segít megőrizni az örömömet.”

Jehova gondoskodott a váltságáldozatról, aminek köszönhetően boldogan élhetünk. „Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (Ján 3:16). Igen, ha hiszünk abban, hogy Isten szeretettel gondoskodott Jézus váltságáldozatáról, ő megbocsátja a bűneinket, és örök élettel jutalmaz meg minket. Igazán hálásak lehetünk ezért! A váltságért érzett hálánk pedig biztosan arra indít minket, hogy örömmel szolgáljuk Jehovát.

Egy mexikói testvér, Jesús ezt mondja: „A munkám rabja voltam. Időnként öt műszakot dolgoztam végig egyhuzamban, pedig senki sem  kényszerített erre. Azért csináltam, hogy több pénzem legyen. Aztán megismertem Jehovát, és megtudtam, hogy odaadta szeretett Fiát az emberekért. Elhatároztam, hogy őt fogom szolgálni. Átadtam az életemet Jehovának, 28 év után kiléptem a munkahelyemről, és belevetettem magam a teljes idejű szolgálatba.” Jesús ezután éveken át örömmel szolgálta Jehovát.

Erkölcsileg tiszta életet élünk, és így boldogok vagyunk. Emlékszel, milyen volt az életed, amikor még nem ismerted Jehovát? Pál apostol arra emlékeztette a római keresztényeket, hogy „a bűn rabszolgái” voltak, de aztán „az igazságosság rabszolgái” lettek. Mivel gyümölcsöt teremtek „a szentségre nézve”, örök élet várt rájuk (Róma 6:17–22). Mi is igyekszünk szentek lenni, így elkerüljük az erkölcstelen élettel vagy erőszakos viselkedéssel járó szomorú következményeket. Ez szintén okot ad az örömre.

Figyeld meg Jaime esetét, aki bokszoló volt, és ateistaként az evolúcióban hitt. Amikor elkezdett járni Jehova Tanúi összejöveteleire, nagy hatással volt rá az ott tapasztalt szeretet. Mivel szakítani akart az addigi életével, kérte Jehovát, hogy segítsen neki hinni benne. „Lépésről lépésre felismertem, hogy létezik egy szerető Atya, egy irgalmas Isten – meséli. – Jehova igazságos követelményeinek a megtartása védelmet jelentett. Ha nem változtam volna meg, talán már engem is megöltek volna, mint néhány korábbi barátomat, akikkel együtt bokszoltam. Azóta vagyok igazán boldog, mióta Jehovát szolgálom.”

Vajon hogyan kellene éreznünk, miközben várjuk, hogy ez a gonosz világrendszer véget érjen? Ne feledjük, hogy mi „a szellemre nézve” vetünk, és így „örök életet” fogunk aratni. Éppen ezért „ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami jó, mert a megfelelő időszakban aratunk, ha ki nem fáradunk” (Gal 6:8, 9). Jehova segítségével bárcsak mindannyian kitartanánk, igyekeznénk olyan tulajdonságokat kifejleszteni, melyekre szükségünk van a nagy nyomorúság túléléséhez, és örömmel szolgálnánk Jehovát a nehézségek közepette is! (Jak 1:2–4; Jel 7:9, 13, 14).

Biztosak lehetünk benne, hogy a kitartásunknak meglesz a jutalma, hiszen Isten figyelmét nem kerüli el a munkánk, és a szeretet, melyet iránta és a neve iránt tanúsítunk. Ha továbbra is örömmel szolgáljuk Jehovát, mi is elmondhatjuk majd, amit Dávid: „Magam előtt tartom Jehovát szüntelen. Nem ingok meg, hisz ő jobbomon van. Örvendezik ezért a szívem, és vigadni akar dicsőségem; testem is biztonságban lakozik” (Zsolt 16:8, 9).