Jehova egy reményteli üzenetet íratott le Ezékiellel arról, hogy Izrael nemzete újra egységes lesz, miután visszatér az ígéret földjére. Ez a prófécia ugyanakkor arra is utal, hogy Jehova szolgái egyesült népként imádják majd őt az utolsó napokban.

Jehova azt mondta Ezékiel prófétának, hogy fogjon két botot, és az egyikre írja fel azt, hogy „Júdáé és Izrael fiaié, a társaié”, a másikra pedig azt, hogy „Józsefé, Efraim botja, és Izrael egész házáé, a társaié”. A két botnak „egyetlen bottá” kellett válnia Ezékiel kezében (Ez 37:15–17).

 Mit jelképez Efraim botja? Az északi tíztörzs-királyság első királya Jeroboám volt, aki Efraim törzséből származott. Később Efraim lett a legbefolyásosabb törzs (5Móz 33:13, 17; 1Kir 11:26). Ez a törzs József fiától, Efraimtól származott (4Móz 1:32, 33). József különleges áldást kapott az apjától, Jákobtól. Így hát Efraim botja jogosan jelképezte a tíztörzs-királyságot. Az asszírok i. e. 740-ben leigázták Izrael északi királyságát, a lakóit pedig fogságba hurcolták (2Kir 17:6). Ezért amikor Ezékiel lejegyezte a két botról szóló próféciát, az izraeliták többsége már szétszóródva élt a Babilóniai Birodalom területén, amely időközben az uralma alá vonta Asszíriát.

I. e. 607-ben a déli kéttörzs-királyság lakóit is száműzetésbe hurcolták Babilonba, és alighanem mindenki mást is, aki még megmaradhatott az északi tíztörzs-királyság területén. Júda királyai a déli két törzs felett uralkodtak, és itt éltek a papok is, hiszen a jeruzsálemi templomnál szolgáltak (2Krón 11:13, 14; 34:30). Ezért Júda botja találóan jelképezte a kéttörzs-királyságot.

Jelképesen mikor vált eggyé a két bot? I. e. 537-ben, amikor az izraeliták visszamentek Jeruzsálembe, hogy újjáépítsék a templomot. A kéttörzs-királyságból és a tíztörzs-királyságból származók együtt tértek vissza a fogságból. Izrael nemzete többé már nem volt megosztott (Ez 37:21, 22). A nép újra egyesülten imádta Jehovát. Erről az egyesítésről Ézsaiás és Jeremiás is prófétált (Ézs 11:12, 13; Jer 31:1, 6, 31).

Milyen fontos tényt tár fel ez a prófécia a tiszta imádatról? Azt, hogy Jehova gondoskodik arról, hogy az imádói „eggyé”, vagyis egységessé váljanak (Ez 37:18, 19). Vajon napjainkban is teljesedik az, amit Jehova a népe egységéről ígért? Igen. Ez a prófécia 1919-ben kezdett teljesedni, amikor Isten fokozatosan újjászervezte és egyesítette a népét. Ez keresztülhúzta Sátán terveit, aki igyekezett végérvényesen megbontani Isten imádóinak az egységét.

Akkoriban Isten egyesített népéből a legtöbben abban reménykedtek, hogy királyok és papok lesznek majd az égben Jézus mellett (Jel 20:6). Szimbolikus értelemben olyanok voltak, mint Júda botja. Ezekhez a jelképes zsidókhoz idővel egyre több olyan személy csatlakozott, akinek a földi örök élet a reménysége (Zak 8:23). Ők olyanok voltak, mint József botja, és nem reménykedtek abban, hogy Krisztussal uralkodnak majd.

Ma ez a két csoport egyesülten, egységes népként szolgálja Jehovát, és egy király van felettük, Jézus Krisztus, akire a prófécia így utal: „szolgám, Dávid” (Ez 37:24, 25). Jézus azért imádkozott, hogy a követői „mindnyájan egyek legyenek”, mint ahogyan az Atyja egységben van vele, ő pedig egységben az Atyjával (Ján 17:20, 21). * Jézus azt is megjövendölte, hogy a felkent követőiből álló kicsiny nyája és a más juhai „e g y nyáj” lesznek, méghozzá „e g y pásztorral” (Ján 10:16). Jézus szavai igazán jól kifejezik, mennyire egységesek Jehova modern kori szolgái, függetlenül attól, hogy égi vagy földi életben reménykednek-e.