Hajkanus Örményországban él a férjével. Mindketten kereszteletlen hírnökök voltak, amikor Hajkanus nem messze a házuktól talált egy útlevelet, amelyben volt néhány hitelkártya, és egy nagyobb összeg is.

A házaspár súlyos anyagi gondokkal küzdött, és adósságuk is volt. Ennek ellenére úgy döntöttek, hogy elviszik a pénzt az útlevélben feltüntetett címre. A férfi, akié az útlevél volt, a családjával együtt nagyon meglepődött. Hajkanus és a férje elmondta nekik, hogy mivel tanulmányozzák a Bibliát, igyekeznek becsületesek lenni, és ezért juttatták vissza a pénzt. Megragadták az alkalmat, és beszéltek ennek a családnak Jehova Tanúiról, és adtak nekik néhány kiadványt is.

A család szerette volna némi pénzzel megjutalmazni Hajkanust, de ő nem fogadta el. Másnap a feleség meglátogatta Hajkanust, és ragaszkodott hozzá, hogy a hálájuk jeléül adhasson neki egy gyémántgyűrűt.

Ehhez a családhoz hasonlóan sokan mások is csodálkoznának az effajta becsületességen. De vajon Jehovát is meglepte, amit Hajkanusék tettek? Ő mit gondolt a becsületességükről? Vajon érdemes volt így dönteniük?

Egyáltalán nem nehéz válaszolni a fenti kérdésekre. Isten szolgái ugyanis meg vannak róla győződve, hogy ha visszatükrözik az ő tulajdonságait, az értékesebb a szemében, mint a gyémánt, az arany vagy egyéb anyagi javak. Igen, ő másképp ítéli meg, hogy mi értékes, és mi nem, mint a legtöbb ember (Ézs 55:8, 9). És Isten szolgái is úgy gondolják, hogy felbecsülhetetlen értéke van annak, ha minél jobban sikerül visszatükrözniük Jehova tulajdonságait.

Ezt abból is láthatjuk, amit a Biblia a tisztánlátásról és a bölcsességről ír. A Példabeszédek 3:13–15 így szól: „Boldog az az ember, aki bölcsességre lelt, és az az ember, aki tisztánlátást szerez, mert jobb annak megszerzése az ezüst megszerzésénél, és az aranynál nagyobb annak jövedelme. Értékesebb a koralloknál, és semmi sem fogható hozzá, amiben gyönyörűséged leled.” Nem kérdés hát, hogy Jehova sokkal többre értékeli az ilyen tulajdonságokat, mint a fizikai kincseket.

Ennek fényében mit mondhatunk a becsületességről?

Maga Jehova becsületes, hiszen azt olvassuk róla, hogy „nem hazudhat” (Tit 1:2). És ő ihlette Pál apostolt, hogy a következőket írja az első században a héber keresztényeknek: „Kitartóan imádkozzatok értünk, mert bízunk benne, hogy tiszta lelkiismeretünk van, mivel tisztességesen akarunk viselkedni mindenben” (Héb 13:18).

Jézus Krisztus jó példát mutatott a becsületességben. Gondoljunk csak arra, hogy mi történt, amikor Kajafás főpap felszólította: „Az élő Istenre esketlek meg, hogy mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!” Jézus nyíltan elmondta, hogy ő a Messiás, noha tudta, hogy ezzel alapot adhat a szanhedrinnek, hogy istenkáromlással vádolják, és emiatt akár halálra is adhatják (Máté 26:63–67).

Mi a helyzet velünk? Akkor is becsületesek vagyunk, amikor bizonyos tények elhallgatásával vagy egy körmönfont megfogalmazással anyagi előnyhöz jutnánk?

El kell ismerni, hogy nem könnyű becsületesnek lenni ezekben az utolsó napokban,  amikor sokan „önmagukat szeretők [és] pénzszeretők” (2Tim 3:2). Az anyagi gondok vagy a munkahely bizonytalansága hatással lehet arra, hogy ki mennyire becsületes. Sokan úgy érzik, hogy ilyen helyzetben indokolt a lopás, a csalás vagy egyéb becstelenség. Annyira általános ez a szemléletmód, hogy amikor anyagi haszonról van szó, sokak szerint szóba sem jöhet a becsületesség. Néhányan még a keresztények közül is rossz döntéseket hoztak, és mivel tisztességtelenül próbáltak nyereséghez jutni, elveszítették a jó hírnevüket a gyülekezetben (1Tim 3:8; Tit 1:7).

A keresztények többsége azonban követi Jézus példáját. Felismerik, hogy az Istennek tetsző tulajdonságok többet érnek, mint a gazdagság vagy bármilyen előny. Ezért például a keresztény fiatalok nem csalnak az iskolában, hogy jobb jegyeket kapjanak (Péld 20:23). Igaz, a becsületességet nem mindig jutalmazzák meg úgy, ahogyan az Hajkanus esetében történt. De Isten szemében mindenképpen az a helyes, ha becsületesek vagyunk. Ezenkívül így tiszta lehet a lelkiismeretünk, ami páratlan érték.

Jól szemlélteti ezt Gagik példája. Ezt mondja: „Mielőtt keresztény lettem, egy nagy cég igazgatója voltam. A cég tulajdonosa úgy bújt ki az adófizetés alól, hogy a nyereségnek csak egy töredékét vallotta be. Az én dolgom volt, hogy megegyezzek az adóellenőrrel, ami azt jelentette, hogy lefizettem, így ő szemet hunyt a csalás felett. Többen tudták rólam, hogy becstelenül járok el. Amikor megismertem az igazságot, változtatni akartam ezen a szokásomon. Bár jól kerestem, úgy döntöttem, hogy inkább saját vállalkozásba fogok. A legelejétől kezdve bejegyeztettem a cégemet, és becsületesen befizettem az adót” (2Kor 8:21).

Gagik így folytatja: „A jövedelmem a felére csökkent, így nehezebb volt gondoskodnom a családomról. Viszont most boldogabb vagyok, mert tiszta lelkiismerettel állhatok Jehova előtt. Jó példát mutatok a két fiamnak, és kaphattam feladatokat a gyülekezetben. Az adóellenőrök és mások, akikkel üzleti kapcsolatban vagyok, becsületes embernek ismernek.”

Jehova szereti azokat, akik ékesítik a tanítását azáltal, hogy visszatükrözik az ő nagyszerű tulajdonságait, köztük a becsületességét is (Tit 2:10). A következők megírására ihlette Dávid királyt: „Ifjú voltam, meg is öregedtem, de nem láttam az igazságost teljesen elhagyatva, sem utódját kenyeret kéregetni” (Zsolt 37:25).

A hűséges Ruth példája is igazolja ezt a kijelentést. Ő nem hagyta magára az anyósát, Naomit időskorában, hanem ragaszkodott hozzá. Izraelbe költözött vele, ahol az igaz Istent imádhatta (Ruth 1:16, 17). Becsületesen és szorgalmasan dolgozott, élve a tallózás lehetőségével, melyet Izrael törvénye biztosított. A Dávid által lejegyzett szavaknak megfelelően Jehova nem hagyta, hogy Ruth és Naomi nélkülözzön (Ruth 2:2–18). Sőt, sokkal többet tett annál, mint hogy fizikailag gondoskodott Ruthról. Kiválasztotta, hogy Dávid király és a megígért Messiás ősanyja legyen (Ruth 4:13–17; Máté 1:5, 16).

Előfordulhat, hogy Jehova szolgái olyan helyzetbe kerülnek, hogy nagyon nehéz előteremteniük a mindennapi betevőt. Ilyenkor nem próbálnak becstelen módon könnyű pénzkereseti lehetőségeket találni, hanem  inkább keményen dolgoznak. Ezzel azt fejezik ki, hogy többre értékelik Isten kiváló tulajdonságait, köztük a becsületességet is, mint az anyagiakat (Péld 12:24; Ef 4:28).

Ruthhoz hasonlóan a keresztények az egész világon hisznek benne, hogy Jehova képes támogatni őket. Feltétel nélkül bíznak abban, aki ezt az ígéretet íratta le a Szavában: „Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen” (Héb 13:5). Jehova már sokszor bizonyította, hogy tud segíteni azokon, akik nehéz helyzetbe kerültek, mégis minden körülmények között becsületesek. Ő állja a szavát, és megadja, amire a létfenntartáshoz szükségünk van (Máté 6:33).

Az emberek talán értékesnek tartják a gyémántokat vagy más anyagi javakat. Mi viszont biztosak lehetünk benne, hogy égi Atyánk bármilyen drágakőnél sokkal, de sokkal többre értékeli, ha visszatükrözzük a becsületességét és más tulajdonságait.