1–2. Miért tartotta Isten nagyon kedvelt férfinak Dánielt, és hogyan követhetjük Dániel példáját?

AMIKOR a zsidó foglyok megérkeztek Babilonba, egy olyan város tárult a szemük elé, amely tele volt bálványokkal, az ott élő emberek pedig gonosz szellemek fogságában voltak. Ám a hűséges zsidók, köztük Dániel és a három társa, nem engedték, hogy Babilon a saját képére formálja őket (Dán 1:6, 8, 12; 3:16–18). Dániel és a társai szilárdan eltökélték, hogy kizárólagos odaadással lesznek a fazekasuk, Jehova iránt. És sikerült is ragaszkodniuk az elhatározásukhoz. Bár Dániel szinte az egész életét Babilonban töltötte, Isten egyik angyala azt mondta róla, hogy „nagyon kedvelt férfiú” (Dán 10:11, 19).

² A bibliai időkben a fazekas néha egy öntőformába préselte az agyagot, hogy az felvegye a kívánt alakot. Ma Jehova igaz imádói elismerik, hogy Jehova jogosan uralkodik a világmindenség felett, és megvan hozzá a hatalma, hogy egész nemzeteket úgy alakítson, ahogy akar. (Olvassátok fel: Jeremiás 18:6.) Istennek ahhoz is van hatalma, hogy egyénenként formáljon minket. Mindeközben tiszteletben tartja a szabad akaratunkat, és azt szeretné, ha önként engedelmeskednénk neki. Vizsgáljuk meg, hogyan maradhatunk olyanok, mint a lágy  agyag Isten kezében. Három kérdésről lesz szó: 1. Hogyan kerülhetjük el, hogy a szívünk érzéketlenné váljon Jehova tanácsaival szemben? 2. Hogyan ápolhatunk olyan tulajdonságokat, melyek segítenek formálhatónak maradni? 3. Hogyan vethetik alá magukat a keresztény szülők Istennek, miközben a gyermekeiket formálják?

3. Mi minden teheti érzéketlenné a szívünket? Mondj egy példát.

³ „Minden megőrzendő dolognál jobban óvd szívedet, mert abból erednek az élet forrásai” – írja a Példabeszédek 4:23. Mi mindentől kell óvnunk a szívünket, ami érzéketlenné tehetné? Például a túlzott büszkeségtől, a bűn gyakorlásától és a hitetlenségtől. Ezek engedetlenné, lázadóvá tehetnek bennünket (Dán 5:1, 20; Héb 3:13, 18, 19). Uzziás, Júda királya igencsak büszkén viselkedett. (Olvassátok fel: 2Krónikák 26:3–5, 16–21.) Eleinte még „azt tette, ami helyes Jehova szemében”, és „Jehovát kereste”. „Ámde amint megerősödött, felfuvalkodott a szíve”, pedig Isten tette hatalmassá. Egyszer még füstölőszert is akart égetni a templomban, jóllehet ez az ároni papok kiváltsága volt. Amikor a papok figyelmeztették, Uzziás dühbe gurult. Ez végül a bukásához vezetett, hiszen Isten leprával sújtotta. Élete végéig szenvedett ebben a megalázó betegségben (Péld 16:18).

4–5. Hová vezethet, ha nem óvakodunk a büszkeségtől? Mondj egy példát.

⁴ Ha nem vigyázunk, velünk is előfordulhat, hogy többet gondolunk magunkról, „mint amennyit szükséges”, sőt, elutasítjuk a Biblián alapuló tanácsokat (Róma 12:3; Péld 29:1). Nézzük például, mi történt egy keresztény vénnel, Jimmel, aki egy gyülekezeti ügyben nem értett egyet a többi vénnel. Ezt meséli: „Megmondtam a testvéreknek, hogy nem gondolkodnak szeretetteljesen, és otthagytam őket.” Úgy fél év múlva átköltözött egy közeli gyülekezet területére, de ott nem nevezték ki vénnek. Elismeri: „Le voltam sújtva. Annyira meg voltam győződve a magam igazáról, hogy elhagytam az igazságot.” Jim tíz évig tétlen volt. Őszintén elmondja: „Megsértettek a büszkeségemben, és Jehovát kezdtem okolni a történtekért. Az évek folyamán a testvérek többször is meglátogattak, és próbáltak érvelni, de nem fogadtam el a segítséget.”

⁵ Jim története rámutat, hogy a büszkeség arra viheti az embert, hogy igazolni próbálja a tetteit, és így teljesen elveszítheti a formálhatóságát (Jer 17:9). „Csak az járt a fejemben, hogy hol hibáztak a többiek” – mondja Jim. Veled is történt már olyan, hogy megbántott egy testvér, vagy fájt, hogy elvesztettél egy kiváltságot? Mit tettél ebben a helyzetben? Előtört a büszkeséged? Vagy arra összpontosítottál, hogy kibékülj a testvéreddel, és hűséges maradj Jehovához? (Olvassátok fel: Zsoltárok 119:165; Kolosszé 3:13.)

6. Mihez vezethet, ha bűnt gyakorlunk?

⁶ Ha valamilyen bűnt gyakorlunk, és ezt még el is titkoljuk mások elől, az szintén odavezethet, hogy nem fogadjuk meg Jehova tanácsait. Aztán egyre könnyebb lesz elkövetni a bűnt. Egy testvér azt mondta, hogy idővel már nem is nagyon zavarta a helytelen viselkedése (Préd 8:11). Egy másik testvér, aki rendszeresen nézett pornográf anyagokat, később elismerte: „Kritizálni kezdtem a véneket.” A rossz szokása miatt tönkrement a Jehovához fűződő kapcsolata. Végül kiderült, hogy mit tesz, és megkapta a szükséges segítséget. Természetesen mindegyikünknek vannak gyengeségei. De ha kritizálunk másokat, vagy megpróbálunk mentséget keresni a hibánkra, ahelyett hogy  bocsánatot és segítséget kérnénk Istentől, akkor lehet, hogy a szívünk már kezd érzéketlenné válni.

7–8. a) Hogyan látszik az izraeliták példájából, hogy a hitetlenség érzéketlenné teheti a szívet? b) Mit tanulhatunk ebből?

⁷ A hitetlenség is előidézheti, hogy valakinek a szíve érzéketlenné válik. Ez történt az izraelitákkal is, miután Jehova kiszabadította őket Egyiptomból. Ők látták, amint Isten megannyi lenyűgöző csodát tett értük. Ennek ellenére hitetlenné váltak, amikor már közel jártak az ígéret földjéhez. Nem bíztak Jehovában, ezért megijedtek, és zúgolódni kezdtek Mózes ellen. Mi több, képesek lettek volna visszamenni Egyiptomba, ahol rabszolgák voltak! Nagyon megbántották Jehovát. „Meddig nem tisztel még engem ez a nép. . .?” – kérdezte Isten (4Móz 14:1–4, 11; Zsolt 78:40, 41). Az a nemzedék az életével fizetett a keményszívűségéért és a hitetlenségéért.

⁸ Ahogy közeledünk az új világhoz, a mi hitünk is próbára van téve. Jó, ha felmérjük, hogy mennyire erős a hitünk. Például átgondolhatjuk, hogy mit jelentenek nekünk Jézusnak a Máté 6:33-ban feljegyzett szavai. Kérdezzük meg magunktól: „A fontossági sorrendem és a döntéseim azt tükrözik, hogy igazán hiszek Jézus szavaiban? Megtenném-e, hogy elmulasztok néhány összejövetelt, vagy kevesebbet megyek a szolgálatba, csak hogy több legyen a fizetésem? Mit teszek majd, ha a munkám egyre nagyobb terheket ró rám? Hagyom, hogy a világ a saját öntőformájába préseljen, és kiszorítsa az életemből az igazságot?”

9. Miért fontos állandóan megvizsgálni, hogy a hitben vagyunk-e, és hogyan tehetjük ezt meg?

⁹ Vegyünk egy másik példát. Tegyük fel, hogy Jehova egyik szolgájának nehezére esik megszívlelni a Biblia útmutatását, talán a társasággal, a kiközösítéssel vagy a szórakozással kapcsolatban. Kérdezzük meg magunktól: „Lehet, hogy velem is ez a helyzet?” Ha felfedezzük, hogy bennünk is elindult egy ilyen folyamat, amely érzéketlenné teheti a szívünket, sürgősen meg kell vizsgálnunk a hitünket. A Bibliában ezt az ösztönzést kapjuk: „Állandóan tegyétek magatokat próbára, vajon a hitben vagytok-e, állandóan próbáljátok meg, mik vagytok ti magatok” (2Kor 13:5). Fontos tehát, hogy időről időre tartsunk őszinte önvizsgálatot Isten Szavának a fényében.

10. Mi segíthet, hogy olyanok maradjunk Jehova kezében, mint a lágy agyag?

¹⁰ Isten egyebek közt a Szava, a keresztény gyülekezet és a szántóföldi szolgálat által segít nekünk, hogy olyanok maradjunk, mint a lágy agyag. Ahogy a víz puhítja az agyagot, a naponkénti bibliaolvasás és az elmélkedés hozzájárulhat, hogy képlékenyek maradjunk Jehova kezében. Jehova előírta, hogy Izrael királyai másolják le maguknak a törvényt, és mindennap olvassanak belőle (5Móz 17:18, 19). Az apostolok is felismerték, hogy a szolgálatuk végzéséhez nélkülözhetetlen, hogy olvassák az Írásokat, és elmélkedjenek rajtuk. Az írásaikban több százszor idéztek a Héber Iratokból, vagy utaltak rájuk. És amikor prédikáltak, arra ösztönözték az embereket, hogy ők is olvassák az Írásokat, és gondolkodjanak el rajtuk (Csel 17:11). Mi magunk is látjuk, milyen fontos naponta olvasni Isten Szavát, és imával kísérve elmélkedni az olvasottakon (1Tim 4:15). Így alázatosak tudunk maradni, és formálhatóak leszünk Jehova kezében.

11–12. Hogyan használja fel Jehova a keresztény gyülekezetet arra, hogy egyénenként formáljon minket? Mondj egy példát.

¹¹ Jehova a keresztény gyülekezet által a szükségleteinknek megfelelően formál  minket. Jim, akit korábban említettünk, akkor kezdett változni, amikor egy vén személyesen foglalkozott vele. „Egyetlenegyszer sem hibáztatott vagy kritizált – meséli Jim. – Mindig bizakodó volt, és látszott, hogy őszintén segíteni akar.” Úgy három hónap elteltével ez a testvér elhívta Jimet az összejövetelre. „A gyülekezet nagy szeretettel fogadott – emlékszik vissza Jim. – Ez segített, hogy változtassak a szemléletmódomon. Rájöttem, hogy nem az én érzéseim a legfontosabbak. A testvérek és a feleségem támogatásával – aki közben végig szilárd maradt a hitben – lassanként talpra álltam. Ezenkívül nagyon buzdítónak találtam a »Nem Jehova a felelős« és a »Szolgáljuk Jehovát lojálisan!« című cikkeket, melyek Az Őrtorony 1992. november 15-ei számában jelentek meg.”

¹² Jimet idővel újra kinevezték vénnek. Azóta más testvéreknek is tudott segíteni, akiknek hasonló próbáik voltak. Így összegzi az érzéseit: „Azt hittem, hogy szoros a kapcsolatom Jehovával, pedig nem volt az. Sajnálom, hogy a büszkeség miatt nem vettem észre a fontosabb dolgokat, és túl sokat foglalkoztam mások hibáival” (1Kor 10:12).

13. Milyen tulajdonságok ápolásában segít a szántóföldi szolgálat, és mi ennek az eredménye?

¹³ Hogyan formálhat jobb emberré minket a szántóföldi szolgálat? Miközben a jó hírről beszélünk másoknak, alázatosnak kell lennünk, és ki kell mutatnunk a szellem gyümölcsének a különféle vonásait (Gal 5:22, 23). Biztosan eszedbe jutnak olyan jó tulajdonságok, amelyekben már fejlődtél a szolgálat végzése közben. És ha  követjük Krisztus példáját, azzal vonzóbbá tesszük az üzenetünket, és ez hatással lehet a házigazdák reakciójára. Például Ausztráliában egy hölgy nagyon barátságtalanul beszélt két Tanúval, ők mégis tisztelettel végighallgatták. Később a hölgy elszégyellte magát, és küldött egy levelet a fiókhivatalnak, melyben ezt írta: „Szeretnék bocsánatot kérni ettől a két türelmes és alázatos embertől, amiért olyan önelégülten és lekezelően viselkedtem velük. Ostobaság volt így elküldeni két embert, akik Isten Szavát hirdetik.” Vajon akkor is ezt írta volna, ha a hírnökök egy kicsit is kijönnek a sodrukból? Valószínűleg nem. A szolgálatunk tehát nekünk is, és az embertársainknak is nagyon hasznos.

14. Mit kell tenniük a szülőknek, ha szeretnék hatékonyan formálni a gyerekeiket?

¹⁴ A legtöbb gyerek szívesen tanul, és általában alázatos (Máté 18:1–4). Ezért a bölcs szülők már kicsi korukban próbálják megismertetni és megszerettetni velük az igazságot (2Tim 3:14, 15). Ez persze csak úgy sikerülhet, ha előbb a saját szívükbe ültetik el az igazságot, vagyis aszerint is élnek. Így a gyerekeik nem csupán hallják az igazságot, hanem azt is látják, hogy mit jelent a mindennapokban. Ezenkívül megtanulják, hogy a szülők szeretetből fegyelmezik őket, amivel tulajdonképpen Jehova szeretetét fejezik ki.

15–16. Hogyan fejezhetik ki a szülők, hogy bíznak Istenben, ha kiközösítik a gyermeküket?

¹⁵ A keresztényi nevelés ellenére néhány fiatal elhagyja az igazságot, vagy ki lesz közösítve, ami nagyon fáj a családjának. Egy testvérnő, aki a Dél-afrikai Köztársaságban él, ezt mondta: „Amikor kiközösítették a bátyámat, olyan volt, mintha meghalt volna. Majd megszakadt a szívünk!” Ennek ellenére ő és a szülei követték Isten Szavának az útmutatását. (Olvassátok fel: 1Korintusz 5:11, 13.) A szülei ezt mondták erről: „Elhatároztuk, hogy alkalmazni fogjuk a Biblia tanácsát, mert tudtuk, hogy akkor számíthatunk a legjobb eredményre, ha Istennek tetszően járunk el. A kiközösítést a tőle jövő fegyelmezésként fogtuk fel, és meg voltunk róla győződve, hogy Jehova szeretettel és megfelelő mértékben fegyelmez. Ezért csak akkor vettük fel a kapcsolatot a fiunkkal, amikor valamilyen családi ügy miatt kénytelenek voltunk.”

¹⁶ Milyen hatással volt ez a fiukra? Később elmondta: „Tudtam, hogy nem gyűlöl a családom, csak engedelmeskednek Jehovának és a szervezetének.” Hozzátette még: „Amikor rákényszerülsz, hogy Jehovához könyörögj segítségért és megbocsátásért, rájössz, hogy mekkora szükséged van rá.” El tudjuk képzelni, mennyire örült ez a család, amikor a fiút visszafogadták. Igen, ha minden utunkban figyelembe vesszük Istent, annak nagyszerű kimenetele lesz (Péld 3:5, 6; 28:26).

17. Miért engedelmeskedjünk Jehovának mindenben, és mit eredményez ez?

¹⁷ Ézsaiás próféta előremutatott arra az időre, amikor a bűnbánó zsidó foglyok a száműzetés végén felismerik: „ó, Jehova, te vagy a mi Atyánk! Mi vagyunk az agyag, te pedig a Fazekas; mindannyian kezed munkája vagyunk.” Így kérlelik majd Jehovát: „Ne haragudj felettébb, ó, Jehova, és ne emlékezz meg örökké vétkünkről! Nézd csak, kérünk: mindannyian a te néped vagyunk” (Ézs 64:8, 9). Ha mi is alázatosan alávetjük magunkat Jehovának az életünk minden területén, Dániel prófétához hasonlóan minket is nagyon értékesnek fog tartani. És ami még fontosabb, továbbra is formálni fog a Szava, a szelleme és a szervezete által, hogy egy nap majd úgy állhassunk előtte, mint az ő tökéletes gyermekei (Róma 8:21).