Égi seregeket, amelyek részt vettek Jeruzsálem elpusztításában, és Sátán gonosz rendszerének a megsemmisítésében is részt fognak venni Armageddonkor. Miért észszerű ez a kiigazított magyarázat?

Mielőtt Jeruzsálem i. e. 607-ben elpusztult, Ezékiel látomást kapott arról, hogy milyen gonosz dolgokat művelnek a város hitehagyott lakosai, és arról is, hogy milyen események előzik meg a pusztulást. Hat férfit látott zúzó fegyverrel, akik között volt egy „lenvászonba öltözött” férfi, titkári tintatartóval a csípőjén (Ez 8:6–12; 9:2, 3). Ennek a férfinak azt mondták, hogy menjen át a városon, és tegyen „jelet azoknak az embereknek homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek mindazon utálatosságok miatt, amelyeket elkövetnek benne”. Ezután a zúzó fegyverrel felszerelt férfiak azt a parancsot kapták, hogy öljék meg a városban mindazokat, akiken nincsen jel (Ez 9:4–7). Mit tanulhatunk ebből a látomásból, és ki a titkári tintatartót viselő férfi?

Ezékiel i. e. 612-ben látta ezt a prófétai látomást, melynek az első beteljesedése csupán öt évvel később volt, amikor is a babilóniai seregek elpusztították Jeruzsálemet. Jehova azért engedte meg ezt a pogány babilóniaiaknak, mert ekkor ők az ítélet-végrehajtójaként szolgáltak (Jer 25:9, 15–18). Általuk büntette meg a hitehagyott népét. De ez nem egy válogatás nélküli pusztítás volt, ugyanis az igazságos emberek nem haltak meg a gonoszokkal együtt. Jehova kedvesen megmentette azokat a zsidókat, akik a nemtetszésüket fejezték ki a városban zajló utálatosságok láttán.

Ezékiel nem vett részt sem a megjelölő munkában, sem a pusztításban. Az ítélet végrehajtását az angyalok irányították. Ez a prófécia betekintést nyújt abba, hogy mi történik a háttérben, vagyis az égi birodalomban. Jehova nemcsak azt parancsolta meg az angyalainak, hogy irányítsák a gonoszok elpusztítását, hanem azt is, hogy különítsék el az igazságos embereket, hogy azok megmenekülhessenek. *

Eddig úgy magyaráztuk, hogy ennek a látomásnak a modern kori beteljesedésében a titkári tintatartót viselő férfi a felkentek maradékát szemlélteti. Úgy gondoltuk, hogy akik szívesen fogadják az üzenetünket, azokat már most megjelölik a megmentésre. De az elmúlt években világossá vált, hogy ki kell igazítanunk ezt a magyarázatot. A Máté 25:31–33 szerint Jézus az, aki megítéli az embereket. Ő hozza meg a végső ítéletet a nagy nyomorúság alatt, amikor elkülöníti a juhokhoz hasonló embereket a kecskékhez hasonlóktól. Az előbbiek megmenekülnek, az utóbbiak pedig elpusztulnak.

Ennek a kiigazított magyarázatnak a fényében mit tanulhatunk Ezékiel látomásából? Nézzünk meg most öt tanulságot.

1. Jeruzsálem pusztulása előtt Ezékiel őrállóként szolgált Jeremiással együtt, ugyanúgy, ahogy korábban Ézsaiás is. Jehova ma a felkent szolgáinak egy kis csoportját használja fel, hogy szellemi táplálékkal lássa el a népét, és hogy figyelmeztesse az embereket a közelgő nagy nyomorúságra. De Krisztus valamennyi háziszolgája részt vesz a figyelmeztető üzenet terjesztésében (Máté 24:45–47).

2. Ezékiel nem vett részt azoknak a megjelölésében, akik később megmenekültek, és Isten  szolgáinak sem ez a feladata napjainkban. Ők egyszerűen csak átadják Jehova üzenetét, ami hozzátartozik az angyalok által irányított prédikálómunkához (Jel 14:6).

3. Ma sem kap senki szó szerinti jelet a homlokára, mint ahogy Ezékiel idejében sem kapott senki. Mi a feltétele annak, hogy valaki jelképesen meg legyen jelölve a túlélésre? Meg kell hallgatnia a Biblia üzenetét, fel kell öltenie a keresztényi egyéniséget, át kell adnia magát Jehovának, és hűségesen támogatnia kell Krisztus testvéreit (Máté 25:35–40). Akik mindezt megteszik, azokat a közelgő nagy nyomorúság alatt megjelölik a túlélésre.

4. A látomás mai beteljesedésében a titkári tintatartót viselő férfi Jézus Krisztust szemlélteti, aki megjelöli azokat az embereket, akik meg fognak menekülni. A nagy sokaság tagjai a nagy nyomorúság alatt kapják meg a jelet, amikor Jézus juhnak ítéli őket. Így ők örök életet nyerhetnek a földön (Máté 25:34, 46). *

5. A látomás mai beteljesedésében a hat, zúzó fegyverrel felszerelt férfi Jézus égi seregeit szemlélteti, Jézussal az élükön. Ők hamarosan elpusztítják a nemzeteket, és megszüntetik a gonoszságot (Ez 9:2, 6, 7; Jel 19:11–21).

Most, hogy megértettük ezeket az értékes tanulságokat, még inkább bízunk abban, hogy Jehova nem pusztítja el az igazságos embereket a gonoszokkal együtt (2Pét 2:9; 3:9). Azt is felismerjük, hogy milyen fontos napjainkban a prédikálómunka, hiszen mindenkinek hallania kell a figyelmeztetést, mielőtt eljön a vég (Máté 24:14).