1. Mire volt mindig is szükség ahhoz, hogy megvalósuljon Isten akarata?

AZ EGYSÉG már a teremtés kezdetén megmutatkozott. A megszemélyesített bölcsesség, Isten első teremtménye ezt mondta: „akkor [Jehova mellett] voltam mint mestermunkás, bennem lelte gyönyörűségét nap mint nap” (Péld 8:30). Az Atya és a Fiú közösen alkották meg azt a sokszínű élővilágot, amely most körbevesz minket. Később Isten szolgái is együttműködtek egymással. Ez volt megfigyelhető Noé napjaiban a bárka építésénél; amikor Isten népe a pusztában vándorolva felállította, lebontotta és továbbvitte a hajlékot; és amikor a templomban zenével és közös énekléssel dicsérték Jehovát. Minden ilyen tevékenységhez együttműködésre volt szükség (1Móz 6:14–16, 22; 4Móz 4:4–32; 1Krón 25:1–8).

2. a) Mi jellemezte az első századi gyülekezetet? b) Milyen kérdésekről fogunk beszélni?

² Ilyen szoros együttműködés jellemezte az első századi gyülekezetet is Jézus Krisztus vezetése alatt. Pál apostol  elmagyarázta, hogy bár az egyes felkent keresztények ajándékainak, szolgálatainak és munkálkodásainak „különböző fajtái vannak”, mégis mindannyian egy testnek a tagjai. (Olvassátok fel: 1Korintusz 12:4–6, 12.) Mi a helyzet napjainkban? Hogyan tudjuk egységesen hirdetni a jó hírt? És hogyan működhetünk együtt a gyülekezetben és a családban?

3. Milyen látomást kapott János apostol?

³ Az első század vége felé János apostol egy látomásban hét angyalt látott, akik megfújták a trombitáikat. Amikor az ötödik angyal következett, János egy csillagot látott lehullani az égből a földre. A csillag a kezében lévő kulccsal megnyitotta a mélység vermét. Ekkor sűrű füst szállt fel, amelyből sáskák hada jött elő. A jelképes sáskák nem a növényzetet pusztították, hanem azokat az embereket lepték el, „akiknek nincs a homlokukon az Isten pecsétje” (Jel 9:1–4). János tisztában volt vele, hogy mekkora pusztítást tudnak végezni a sáskák, hiszen Mózes idejében is sáskacsapás érte az egyiptomiakat (2Móz 10:12–15). A sáskák, amelyeket János látott, találóan jelképezik a felkent keresztényeket, akik Jehova erőteljes ítéletüzenetét hirdetik. Több millió földi reménységű személy is csatlakozott hozzájuk. Nem csoda, hogy az egységes prédikálómunkánk gyengíti Sátán hatalmát, melyet a hamis vallások által gyakorol az egész világon.

4. Milyen munkát kell elvégeznünk Isten népeként, és ehhez mire van feltétlenül szükségünk?

⁴ Jehova népeként hatalmas feladatunk van: a jó hírt az egész világon prédikálnunk kell, míg el nem jön ennek a rendszernek a vége (Máté 24:14; 28:19, 20). Mindenkit meghívunk, aki szomjazik, hogy „vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22:17). Hogyan tudjuk ezt megvalósítani a keresztény gyülekezet tagjaiként? Csak úgy, ha „harmonikusan egybeillesztetve és együttműködésre késztetve” szolgálunk (Ef 4:16).

5–6. Hogyan tudjuk egységesen hirdetni a jó hírt?

⁵ Ahhoz, hogy a lehető legtöbb emberrel meg tudjuk osztani a Királyság jó hírét, szervezett módon kell végeznünk a prédikálómunkát. A gyülekezetben megkapjuk az ehhez szükséges útmutatást, például a szántóföldi összejöveteleken. Így a világ minden részén egységesen hirdetjük a Királyságról szóló üzenetet, miközben bibliai témájú kiadványok millióit terjesztjük el. Te is igyekszel támogatni a különleges időszakokban szervezett kampányokat? Ha igen, akkor azokhoz a milliókhoz tartozol, akik egységesen hirdetik a jó hírt az ég közepén repülő angyallal együtt, akit a Jelenések 14:6 említ.

⁶ Milyen lelkesítő látni a tevékenységünkről készült összesített jelentést az Évkönyvben! Az is egységessé tesz minket, hogy meghívjuk az embereket a regionális, különleges és nemzetközi kongresszusainkra. Ezeken az alkalmakon Biblián alapuló, buzdító előadásokat hallgathatunk, és drámákat, bemutatókat figyelhetünk meg. A programok gyakran kiemelik, hogy Jehova kedvesen arra kér minket, hogy teljes lényünkkel szolgáljuk őt. Jézus halálának az emlékünnepe is az összetartozásunkat erősíti. Minden évben niszán 14-én, naplemente után összejövünk, mivel értékeljük Isten ki nem érdemelt kedvességét, és engedelmeskedünk Jézus  utasításának (1Kor 11:23–26). Ezen a megemlékezésen nem csak megkeresztelt Tanúk vehetnek részt. Az emlékünnep előtti hetekben igyekszünk a területünkön élők közül minél többeket meghívni erre a fontos eseményre.

7. Mit tudunk megvalósítani azáltal, hogy együttműködünk a testvéreinkkel?

⁷ Egy magányos sáska nem tud nagy pusztítást végezni. Ehhez hasonlóan az egyéni erőfeszítéseink jelentéktelennek tűnhetnek. De azáltal, hogy szorosan együttműködünk, képesek vagyunk több millió ember figyelmét Jehovára irányítani, aki minden tiszteletünket és dicséretünket megérdemli. A prédikáláson kívül mást is tehetünk, hogy hozzájáruljunk Isten népének az egységéhez.

8–9. a) Milyen szemléltetéssel tanította meg Pál, hogy a keresztényeknek meg kell őrizniük az egységüket? b) Hogyan járulhatunk hozzá a gyülekezetünk egységéhez?

⁸ Pál apostol az efézusiaknak írt levelében vázolta, hogyan van megszervezve a gyülekezet, és arra ösztönzött, hogy „növekedjünk fel mindenben”. (Olvassátok fel: Efézus 4:15, 16.) Mit tehetünk személy szerint azért, hogy elérjük ezt a célt? Pál az emberi testhez hasonlította a gyülekezetet, amely harmonikusan működik „a fej”, Jézus Krisztus vezetésével. Arról beszélt, hogy ez az együttműködés „minden ízület által” valósul meg, „mely megadja, ami szükséges”. Mit tehetünk egyénenként, legyünk fiatalok vagy idősek, erősek vagy gyengék, hogy a gyülekezetünk egységes és stabil legyen?

⁹ Kulcsfontosságú, hogy tiszteljük a véneket, és alávessük magunkat nekik, hiszen Jézus őket bízta meg a gyülekezet irányításával (Héb 13:7, 17). Időnként ezt nehéznek érezhetjük, de ilyenkor forduljunk bizalommal Jehovához. A tevékeny ereje segíthet nekünk, hogy teljes szívvel tudjuk támogatni a gyülekezeti irányítást. Ezért ha néha nehezünkre esik elfogadni az útmutatást, gondoljunk arra, hogy ha alázatosan együttműködünk, azzal hozzájárulhatunk a gyülekezetünk egységéhez. Ha ilyen helyzetekben is összetartunk, akkor erősebb lesz köztünk a szeretet.

10. Mit tesznek a kisegítőszolgák a gyülekezet egysége érdekében? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹⁰ A kisegítőszolgák is sokat tesznek azért, hogy a gyülekezetek egységesek legyenek. Ezek az önfeláldozó testvérek – legyenek akár idősek, akár fiatalok – olyan értékes feladatokat látnak el, amelyek mindannyiunk javára vannak. Például segítenek a véneknek abban, hogy mindig legyen elegendő kiadvány a prédikálómunkánkhoz. Továbbá gyakran ők felelnek a Királyság-terem rendszeres takarításáért és karbantartásáért. Ezenkívül kedvesen üdvözlik azokat, akik ellátogatnak az összejöveteleinkre. Ha együttműködünk ezekkel a testvérekkel, hozzájárulunk a gyülekezetünk gördülékeny működéséhez. (Vesd össze: Cselekedetek 6:3–6.)

11. Mivel járulhatnak hozzá a fiatalabb testvérek a gyülekezet egységéhez?

¹¹ Sok érett testvér évek óta ellát különböző feladatokat a gyülekezetben. De ahogy idősödnek, már nem bírnak annyit tenni, mint régebben, ezért szükség lehet némi átszervezésre. A fiatalabb testvérek igazi támogatást nyújthatnak ilyenkor. Bár nekik még nincs sok tapasztalatuk, ha megfelelő képzést  kapnak, később több felelősséget is rájuk lehet bízni. Milyen jó látni, amikor egy kisegítőszolga „felvigyázói tisztségre törekszik”! (1Tim 3:1, 10). Néhány fiatal vén idővel alkalmas lett arra, hogy körzetfelvigyázóként szolgáljon, és ezáltal sok gyülekezetet tud támogatni. Igazán hálásak vagyunk a fiatal testvéreink készséges munkájáért! (Olvassátok fel: Zsoltárok 110:3; Prédikátor 12:1.)

12–13. Mi segíthet a családtagoknak, hogy egységesek legyenek?

¹² Most nézzük, hogyan erősíthetjük a családunk egységét. Sokan tapasztalják, hogy a hetenkénti, tartalmas családi imádat összekovácsolja a fiatalokat és az idősebbeket. Ezeken a jó hangulatú alkalmakon Jehováról tanulnak, ami hozzájárul ahhoz, hogy a család egységes legyen. Felkészülhetnek a szántóföldi szolgálatra, és így még hatékonyabban tudják végezni a prédikálómunkát. Mivel ilyenkor a családtagok Isten Szaváról beszélgetnek, közelebb kerülnek egymáshoz, hiszen ugyanazt az Istent imádják, és mindegyiküknek az a célja, hogy az ő akaratával összhangban éljen.

¹³ Hogyan lehetnek a házaspárok együttműködőek, dicséretet szerezve ezzel Jehovának? Ha mindketten hűségesen szolgálják Jehovát, igazi összhang lesz köztük, és ez boldoggá teszi őket. Ábrahám és Sára, Izsák és Rebeka, Elkána és Anna mindannyian kifejezték a szeretetüket a házastársuk iránt, és nekünk is erre kell törekednünk (1Móz 26:8; 1Sám 1:5, 8; 1Pét 3:5, 6). Ha így teszünk, közelebb kerülünk a házastársunkhoz, és égi Atyánkhoz is. (Olvassátok fel: Prédikátor 4:12.)

14. Ha a házastársad nem szolgálja Jehovát, mit tehetsz, hogy erős maradjon a házasságod?

¹⁴ A keresztényeknek nem szabad felemás igába kerülniük egy nem hívő személlyel (2Kor 6:14). De mit tehetnek azok, akiknek a családja vallásilag megosztott? Néhányan azért vannak ilyen helyzetben, mert már házasságban éltek, amikor megismerték az igazságot. Az ő esetükben is igaz, hogy ha megfogadják a Biblia tanácsait, azzal hozzájárulhatnak a családjuk egységéhez. Ez azt jelenti, hogy amennyire csak lehet, együttműködnek a házastársukkal, de nem hágják át Jehova követelményeit. Bár ez kihívást jelenthet, a lehetséges jutalomra kell gondolniuk. A bibliai alapelvek alkalmazása olyankor sem lehet könnyű, amikor az egyik fél elsodródik a gyülekezettől. Például Mary és a férje, David együtt szolgálták Jehovát, de 25 évvel ezelőtt David felhagyott az összejövetelek látogatásával. Mary továbbra is hűségesen eljárt a gyülekezetbe és a kongresszusokra, és igyekezett alkalmazni a Biblia tanácsait otthon, például továbbra is tanította a hat gyermeküket. Amikor a gyerekek felnőttek és elköltöztek otthonról, Mary nagyon magányosnak érezte magát. Idővel David újra elkezdte olvasni a folyóiratokat, melyeket Mary elöl hagyott neki. Később a gyülekezetbe is visszatért, és a hatéves unokája mindig foglalt neki helyet a Királyság-teremben. Ha valamiért nem ment, a kisfiú ezt mondta: „Papa, úgy hiányoztál ma az összejövetelen!” David ma már boldogan szolgálja Jehovát, és Mary is nagyon örül, hogy újra egységesek az imádatban.

15. Hogyan segíthetnek az idősebb házaspárok a fiatalabbaknak?

¹⁵ Mivel Sátán ma hevesen támadja  a családokat, létfontosságú, hogy a házastársak továbbra is összetartsanak. Függetlenül attól, hogy mióta élsz házasságban, gondold át, hogy a szavaiddal vagy a tetteiddel hogyan erősíthetnéd a kapcsolatotokat. Ebben az idősebb házaspárok segíthetnek is a fiatalabbaknak. Időről időre meghívhatnának egy fiatal párt a családi imádatukra. Így a fiatalok láthatják, hogy mennyire fontos, hogy a házastársak hosszú évek múltán is kifejezzék a szeretetüket egymás iránt (Tit 2:3–7).

16–17. Mit várnak már nagyon Isten szolgái?

¹⁶ Képzeld magad elé az izraelitákat, amint a jeruzsálemi templomban dicsőítik Jehovát egy ünnepen. Az ilyen alkalmakkor felkészültek az utazásra, odafigyeltek egymás szükségleteire az út során, és egységesen imádták Jehovát a templomban. Mindehhez együttműködésre volt szükség (Luk 2:41–44). Mi is haladunk az új világ felé. Ezért tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy harmonikusan együttműködjünk a testvéreinkkel. Mit gondolsz, tudnál ebben fejlődni?

¹⁷ Gondolj csak bele, milyen áldások várnak ránk! Már most mentesek vagyunk a világra jellemző megosztottságtól és zűrzavartól. Láthatjuk, hogyan teljesedik be Ézsaiás és Mikeás próféciája: Isten népe egységesen megy fel „Jehova hegyére” (Ézs 2:2–4; olvassátok fel: Mikeás 4:2–4). „A napok befejező részében” Jehova imádata szembetűnően megkülönböztet minket másoktól. És mennyire boldogok leszünk, amikor minden ember egységesen őt imádja majd!