1. Hogyan gondoljunk a hitre?

A HIT értékes kincs, melynek nincs mindenki a birtokában (2Tessz 3:2). Jehova azonban minden egyes imádójának ad hitet (Róma 12:3; Gal 5:22). Nagyon hálásak lehetünk ezért az ajándékért.

2–3. a) Milyen áldásokban lehet része annak, akinek van hite? b) Milyen kérdéseket fogunk boncolgatni?

² Jézus Krisztus kijelentette, hogy az égi Atyja őrajta keresztül vonzza magához az embereket (Ján 6:44, 65). És ha valaki hinni kezd Jézusban, elnyerheti a bűnei bocsánatát. Így megnyílik előtte a lehetőség, hogy örökké Jehova barátja legyen (Róma 6:23). Mivel érdemeltük ki mindezt? Bűnös emberek lévén nem érdemlünk mást, csak halált (Zsolt 103:10). De Jehova látta bennünk a jót, és fogékonnyá tett minket a jó hírre. A ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően hinni kezdtünk Jézusban, aki által örök életet nyerhetünk. (Olvassátok fel: 1János 4:9, 10.)

 ³ De mi is valójában a hit? Csupán azt jelenti, hogy megértjük, milyen szép jövőt tartogat nekünk Isten? És ami még fontosabb: hogyan mutathatjuk ki a hitünket?

4. Miért mondhatjuk, hogy a hit többet jelent a tények ismereténél?

⁴ Hinni sokkal többet jelent annál, mint hogy megértjük Isten szándékát. A hit erőteljesen arra ösztönöz minket, hogy Isten akaratával összhangban cselekedjünk. Ha hiszünk a váltságban, szívesen megosztjuk másokkal a jó hírt. Pál apostol így fogalmazott: „ha nyilvánosan hirdeted azt a ’saját szádban levő szót’, hogy Jézus Úr, és szívedben hitet gyakorolsz abban, hogy az Isten feltámasztotta őt a halottak közül, megmentésben részesülsz. Az ember ugyanis a szívével gyakorol hitet az igazságosságra, de a szájával tesz nyilvános kijelentést a megmentésre” (Róma 10:9, 10; 2Kor 4:13).

5. Miért olyan fontos a hit, és hogyan maradhat erős? Szemléltesd!

⁵ Egyértelmű, hogy csak akkor élhetünk örökké Isten új világában, ha van hitünk, és odafigyelünk rá, hogy erős maradjon. Olyan ez, mint a virágok gondozása. Egy művirágtól eltérően egy élő virág állandó törődést igényel. Ha rendszeresen öntözik, szépen virít. Ellenben ha nem kap elég vizet, elpusztul, hiába volt szép és egészséges. Éppígy a hitünk is elsorvadhat, ha elhanyagoljuk (Luk 22:32; Héb 3:12). De ha gondot fordítunk rá, élő marad, folyton „növekszik”, és ezáltal „egészségesek [leszünk] a hitben” (2Tessz 1:3; Tit 2:2).

6. Fejtsd ki, hogyan határozza meg a hitet a Héberek 11:1.

⁶ A Biblia a Héberek 11:1-ben határozza meg a hit fogalmát. (Olvassátok fel!) A hit olyan dolgokat érint, amelyeket nem látunk. Egyrészt hiszünk a remélt dolgokban, vagyis olyan ígéretekben, amelyek még nem valósultak meg, például abban, hogy megszűnik a gonoszság, és eljön az új világ. Másrészt a nem látható valóságokban is hiszünk. Ebben a szövegkörnyezetben a „nyilvánvaló bizonyítás” kifejezéssel fordított görög szó a láthatatlan valóságok meggyőző bizonyítékaira utal. Ilyen valóság például Jehova Isten, Jézus Krisztus és az angyalok létezése, vagy az égi királyság tevékenysége (Héb 11:3). Hogyan fejezhetjük ki, hogy a reménységünk élő, és hiszünk az Isten Szavában leírt láthatatlan dolgokban? A szavainkkal és a tetteinkkel. Ezek nélkül a hitünk nem lenne teljes.

7. Hogyan mutatja Noé példája, hogy mit jelent a hit? (Lásd a képet a cikk elején.)

⁷ A Héberek 11:7 Noé hitéről beszél, aki bárkát „készített. . . a háznépe megmentésére, miután isteni figyelmeztetést kapott a még nem látott dolgokról”. Tehát úgy mutatta ki a hitét, hogy megépítette a bárkát. A környéken élő emberek nyilván megkérdezték tőle, hogy miért fogott ekkora munkába. Vajon eltitkolta előlük, és azt felelte, hogy semmi közük hozzá? Ez elképzelhetetlen. A hite arra indította, hogy bátran figyelmeztesse a kortársait Isten közelgő ítéletére. Feltételezhetjük, hogy elismételte nekik Jehova szavait: „Minden test vége elérkezett előttem, mert a föld megtelt erőszakossággal miattuk”.  „Vízözönt hozok a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden testet, amelyben életerő működik. Minden elvész, ami a földön van.” Noé bizonyára azt is elmondta az embereknek, hogy egyetlen módon menekülhetnek meg: ha Isten parancsának eleget téve bemennek a bárkába. Láthatjuk hát, hogy Noé azáltal is kifejezte a hitét, hogy az igazságosság prédikálója volt (1Móz 6:13, 17, 18; 2Pét 2:5).

8. Hogyan magyarázta el Jakab ihletés alatt, hogy mit foglal magában a valódi hit?

⁸ Jakab tanítvány valószínűleg röviddel azután írta meg a levelét, hogy Pál apostol ihletés alatt megfogalmazta, mi a hit. Pálhoz hasonlóan Jakab is kifejtette, hogy a valódi hit nem pusztán azt jelenti, hogy elfogadunk valamit; tettekben is meg kell nyilvánulnia. Ezt írta: „Mutasd meg nekem a hitedet a cselekedetek nélkül, én pedig megmutatom neked hitemet a cselekedeteim által” (Jak 2:18). Jakab ezután rámutatott, hogy mi a különbség aközött, hogy valaki csak elhisz valamit, és aközött, hogy a hite tettekre is indítja. Elmondta, hogy a démonok hisznek Isten létezésében, még sincs valódi hitük, hiszen akadályozzák Isten szándékának a megvalósulását  (Jak 2:19, 20). Jakab egy jó példát is felhozott, egy ókori hithű férfiét, és ezt kérdezte: „Ábrahámot, a mi atyánkat vajon nem cselekedetek által nyilvánították igazságossá, miután felajánlotta fiát, Izsákot az oltáron? Látod, hogy a hite együtt munkálkodott a cselekedeteivel, és a cselekedetei által lett tökéletes a hite”. Jakab végül így hangsúlyozta a lényeget, vagyis hogy a hitet cselekedetekkel kell bizonyítani: „ahogy a test halott szellem nélkül, úgy a hit is halott cselekedetek nélkül” (Jak 2:21–23, 26).

9–10. Hogyan emeli ki János apostol, hogy milyen fontos kimutatnunk a hitünket?

⁹ Több mint három évtizeddel később János apostol megírta az evangéliumát és a három levelét. Vajon átérezte annak a jelentőségét, amit a többi bibliaíró lejegyzett a valódi hitről? Nos, ő mindegyiküknél többször használta azt a görög igét, amelyet gyakran a „hitet gyakorol” kifejezéssel adnak vissza.

¹⁰ Például ezt írta: „Aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján 3:36). A keresztények hite magában foglalja, hogy engedelmeskednek Jézus parancsainak. János írásai szerint Jézus sokszor utalt rá, hogy a hitünket folyamatosan bizonyítanunk kell a tetteinkkel (Ján 3:16; 6:29, 40; 11:25, 26; 14:1, 12).

11. Hogyan fejezhetjük ki a hálánkat az igazság ismeretéért?

¹¹ Igazán hálásak vagyunk Jehovának, hogy a szent szelleme által megismertette velünk az igazságot, és így hihetünk a jó hírben. (Olvassátok fel: Lukács 10:21.) Újra meg újra köszönjük meg Jehovának, hogy magához vonzott minket a Fia által, aki a hitünk főközvetítője és tökéletessé tevője (Héb 12:2). A ki nem érdemelt kedvességéért érzett hálánk arra ösztönöz, hogy ima és bibliatanulmányozás által folyton erősítsük a hitünket (Ef 6:18; 1Pét 2:2).

12. Hogyan mutathatjuk ki a hitünket?

¹² Mások számára is nyilvánvalónak kell lennie, hogy hiszünk Jehova ígéreteiben. Ezt egyebek közt úgy mutathatjuk ki, hogy szorgalmasan hirdetjük Isten királyságának a jó hírét, és részt veszünk a tanítványképzésben. Ezenkívül igyekszünk „jót [tenni] mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben” (Gal 6:10). Arra is törekszünk, hogy levetkőzzük „a régi egyéniséget a cselekedeteivel együtt”, és távol tartjuk magunkat mindentől, ami tönkretehetné a Jehovával ápolt kapcsolatunkat (Kol 3:5, 8–10).

13. Miért említi a Biblia egy alap részeként az Istenbe vetett hitet?

¹³ A Biblia leszögezi, hogy „hit nélkül. . . lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elébe járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héb 11:6). A Szentírás megemlít egy „alapot”, amelyre szükség van ahhoz, hogy valaki igaz kereszténnyé váljon, és az is maradjon. Ehhez az alaphoz az Istenbe vetett hit is hozzátartozik (Héb 6:1). A keresztényeknek aztán a hitüket más fontos tulajdonságokkal is ki kell egészíteniük, hogy megtartsák magukat Isten szeretetében (olvassátok fel: 2Péter 1:5–7; Júd 20, 21).

14–15. Mennyire fontos a hit a szeretethez képest?

 ¹⁴ A keresztény bibliaírók több százszor utaltak a hitre, ezzel is hangsúlyozva a fontosságát. Egyetlen más keresztényi tulajdonságot sem említettek ilyen gyakran. Ez vajon azt jelenti, hogy a hit minden másnál fontosabb a keresztények számára?

¹⁵ Pál így hasonlította össze a hitet és a szeretetet: „ha minden hitem megvan ahhoz, hogy hegyeket helyezzek át, de szeretet nincs bennem, semmi vagyok” (1Kor 13:2). Amikor Jézustól megkérdezték, hogy melyik a legnagyobb parancsolat a törvényben, ő az Isten iránti szeretetet emelte ki (Máté 22:35–40). A szeretet segít sok értékes keresztényi tulajdonság ápolásában, mint amilyen a hit is. A Biblia szerint a szeretet „mindent elhisz”, vagyis hisz abban, amit Isten a Szavában kijelentett (1Kor 13:4, 7).

16–17. a) Említs meg olyan bibliaverseket, amelyekben együtt szerepel a hit és a szeretet. b) A hit vagy a szeretet a fontosabb, és miért ez a válaszod?

¹⁶ Minthogy a hit is, és a szeretet is fontos, a keresztény bibliaírók sokszor egy mondatban vagy kifejezésben említik őket. Pál arra buzdította a testvéreit, hogy viseljék „a hit és a szeretet mellvértjét” (1Tessz 5:8). Péter ezt írta: „Bár soha nem láttátok [Jézust], szeretitek őt. Bár jelenleg nem néztek őreá, mégis hitet gyakoroltok benne” (1Pét 1:8). Jakab ezt kérdezte a felkent testvéreitől: „Nem úgy van-e, hogy az Isten azokat választotta ki, akik a világot tekintve szegények, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei legyenek a királyságnak, amelyet az őt szeretőknek ígért?” (Jak 2:5). János pedig kijelentette, hogy Isten „parancsolata az, hogy higgyünk a Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást” (1Ján 3:23).

¹⁷ Noha a hit nélkülözhetetlen, bizonyos szempontból már nem lesz rá szükség, amikor meglátjuk Isten ígéreteinek a beteljesedését, és valóra válik a reménységünk. Az viszont mindig lényeges lesz, hogy egyre jobban szeressük Istent és az embertársainkat. Ezért írhatta Pál a következőket: „Most azonban megmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez a három; de ezek közül a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13:13).

18–19. Hogyan nyilvánul meg Isten népének a hite, és kit illet az elismerés ezért?

¹⁸ Jehova modern kori népe kimutatja, hogy hisz az égben felállított királyságban. Ennek eredményeként több mint nyolcmillió hittársunkkal együtt egy jelképes paradicsomban élhetünk. Ez a világméretű testvériség bőségesen megtermi Isten szellemének a gyümölcsét (Gal 5:22, 23). Kézzelfogható bizonyítékát adják annak, hogy van hitük, és szeretik egymást.

¹⁹ Mindez azonban nem a mi érdemünk, hanem az Istenünké. Ez a figyelemre méltó egység „dicsőségül lesz. . . Jehovának, időtlen időkig tartó jelül, amely nem vágatik ki” (Ézs 55:13). Igen, „Isten ajándéka” az, hogy „hit által” megmentésben részesülhetünk (Ef 2:8). A jelképes paradicsomunk tovább fog növekedni és erősödni, míg az egész föld meg nem telik tökéletes, igazságos és boldog emberekkel, akik örökké dicsérik Jehova nevét. Mutassuk hát ki a tetteinkkel továbbra is, hogy hiszünk Jehova ígéreteiben!