1–2. a) Miben különbözik a keresztények reménysége attól, amiben általában az emberek reménykednek? b) Milyen fontos kérdésekről fogunk beszélni?

MILYEN csodálatos reménységük van az igaz keresztényeknek! Akár felkentek vagyunk, akár a más juhokhoz tartozunk, már alig várjuk, hogy Jehova megvalósítsa a szándékát, és megszentelje a nevét (Ján 10:16; Máté 6:9, 10). Ezek a legnagyszerűbb dolgok, amelyekben az emberek reménykedhetnek. Továbbá nagyon vágyunk rá, hogy megkapjuk az örök életet vagy az égben, vagy az új földön (2Pét 3:13). De addig is kíváncsian figyeljük, hogy Jehova hogyan támogatja és vezeti a népét ezekben az utolsó napokban.

² Sátán világában is van valamiféle reményük az embereknek, de többnyire bizonytalanok abban, hogy valóra fog-e válni. Például több millióan lottóznak a felcsillantott nyeremény után sóvárogva, de nem vehetik biztosra, hogy meg is fogják szerezni. Azonban a valódi hit „a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása” (Héb 11:1). De hogyan lehetsz egyre biztosabb abban, hogy a remélt dolgok valóra válnak? És miért hasznos, ha megerősíted a hitedet?

3. Min alapul az igaz keresztények hite?

³ Egyetlen embernek sincs veleszületett hite, és nem is alakul ki bennünk hit csak úgy magától. Úgy fejleszthetünk ki  hitet, ha engedjük, hogy Isten szent szelleme hatással legyen a szívünkre (Gal 5:22). A Biblia nem beszél arról, hogy Jehovának lenne hite, vagy hogy szüksége lenne hitre. Mivel Jehova mindenható és mérhetetlenül bölcs, semmi sem akadályozhatja meg a szándéka megvalósításában. Égi Atyánk biztos benne, hogy az áldások, melyeket megígért, valóra fognak válni. Sőt, ezekre az ő szemszögéből nézve már nem is kell várni, hiszen ezt mondja róluk: „Meglettek!” (Olvassátok fel: Jelenések 21:3–6.) A keresztények hite tehát azon alapul, hogy Jehovát szolgálják, aki a „hűséges Isten”, és mindig megtartja, amit ígér (5Móz 7:9).

4. Milyen reménységük volt azoknak a hithű személyeknek, akik a keresztény kor előtt éltek?

⁴ A hébereknek írt levél 11. fejezete tizenhat olyan férfit és nőt említ, akiknek erős volt a hitük. Ők is azok közé tartoznak, akikről azt olvashatjuk, hogy a „hitük által tanúságot nyertek”, vagyis elnyerték Isten helyeslését (Héb 11:39). Biztos hittel várták, hogy a megígért „mag” összezúzza Isten minden ellenségét, és megvalósítsa Jehova eredeti szándékát (1Móz 3:15). Ezek a hűségesek még azelőtt meghaltak, hogy a megígért mag, vagyis Jézus Krisztus megnyitotta az utat az égi élethez (Gal 3:16). Ezért ők a paradicsomi földön fognak feltámadni, ahogy Jehova megígérte (Zsolt 37:11; Ézs 26:19; Hós 13:14).

5–6. Miben reménykedett Ábrahám és a családja, és hogyan tudták erősnek megőrizni a hitüket? (Lásd a képet a cikk elején.)

⁵ A Héberek 11:13-ban ezt olvashatjuk a keresztény kor előtt élt hithű személyekről: „hitben haltak meg mindezek, bár nem kapták meg az ígéretek beteljesedését, de távolról látták és üdvözölték azokat”. Ilyen volt Ábrahám is, akinek ott lebegett a szeme előtt a reménysége, vagyis hogy a megígért mag uralma alatt élhet majd. Ez egyértelműen kiderül abból, amit Jézus mondott az ellenségeinek: „Ábrahám, az atyátok nagyon örvendezett annak a kilátásnak, hogy láthatja a napomat, és látta, és örvendezett” (Ján 8:56). Ugyanezt mondhatjuk Sáráról, Izsákról, Jákobról és még sokakról, akik teljes hitüket és bizalmukat egy olyan királyságba vetették, „amelynek építője és alkotója az Isten” (Héb 11:8–11).

⁶ Mit tett Ábrahám és a családja azért, hogy erős maradjon a hitük? Valószínűleg tanultak a hűséges idősektől, az Istentől kapott kinyilatkoztatásokból és a megbízható, régi feljegyzésekből. Sosem feledkeztek meg Isten ígéreteiről, hanem nagyra értékelték azokat, és elmélkedtek rajtuk. A szilárd reménységük képessé tette ezeket a férfiakat és nőket arra, hogy hűségesek maradjanak Istenhez, bármilyen nehézséggel kelljen is szembenézniük.

7. Mi mindent kapunk Jehovától, amivel erősíthetjük a hitünket, és mit kell tennünk ezekkel az ajándékokkal?

⁷ Jehova gondoskodott arról, hogy a teljes Biblia a rendelkezésünkre álljon, és így erős maradhasson a hitünk. Csak akkor lehetünk boldogok és sikeresek, ha rendszeresen, lehetőleg mindennap olvassuk Isten Szavát (Zsolt 1:1–3; olvassátok fel: Cselekedetek 17:11). Ezenkívül Jehova keresztény kor előtt élt imádóihoz hasonlóan nekünk is elmélkednünk kell Isten ígéretein, és engedelmeskednünk kell a parancsainak. A Biblia mellett azt is Jehovának köszönhetjük, hogy a hű és értelmes rabszolga bőséges  szellemi táplálékkal lát el minket (Máté 24:45). Ha szívünkbe zárjuk a tanultakat, akkor mi is olyan biztos hittel fogjuk várni a királyságot, mint Isten ókori szolgái.

8. Hogyan erősítheti meg a hitünket az ima?

⁸ Jehova keresztény kor előtt élt tanúinak az ima is sokat segített abban, hogy erős maradjon a hitük. Amikor tapasztalták, hogy Isten válaszol az imáikra, megerősödött a belé vetett bizalmuk (Neh 1:4, 11; Zsolt 34:4, 15, 17; Dán 9:19–21). Mi is kiönthetjük a szívünket Jehovának. Bízhatunk benne, hogy meghallgat minket, és erőt ad, hogy örömmel ki tudjunk tartani. Amikor pedig válaszol az imáinkra, erősebb lesz a hitünk. (Olvassátok fel: 1János 5:14, 15.) Mivel a hit a szent szellem gyümölcsének egyik vonása, állandóan kérnünk kell Isten szellemét, ahogy erre Jézus is buzdított minket (Luk 11:9, 13).

9. Kikért imádkozzunk?

⁹ Az imáinkban ne csak személyes kérésekkel forduljunk Jehovához. Mindennap dicsérhetjük Istenünket és hálát adhatunk neki a csodás tetteiért, melyek „számosabbak, semhogy [elmondhatnánk]” (Zsolt 40:5). Imádkozzunk a világ különböző részein élő testvéreinkért is, különösen azokért, „akik vállalják [köztünk] a vezetést”. Továbbá az imáinkból annak is érződnie kell, hogy elménkben tartjuk „a rabbilincsekben levőket, mintha velük együtt meg [lennénk] kötözve”. Mennyire megindító látni, hogy Jehova válaszol ezekre az imákra! (Héb 13:3, 7).

10. Kik mutattak jó példát a kitartásukkal, és miért voltak képesek megőrizni a feddhetetlenségüket?

¹⁰ Pál a hébereknek írt levél 11. fejezetében Isten olyan hűséges szolgáiról is írt, akiknek nem ismerjük a nevét, de súlyos próbákat álltak ki. Például megemlített olyan hithű asszonyokat, akiknek meghaltak a fiaik, de később feltámadtak. Aztán olyanokról is beszélt, akik „nem fogadtak el szabadítást valamilyen váltság által, hogy jobb feltámadásban részesülhessenek” (Héb 11:35). Nem tudhatjuk biztosan, hogy kikre gondolt Pál. De például Nábótot és Zakariást halálra kövezték amiatt, hogy engedelmesen Isten akaratát tették (1Kir 21:3, 15; 2Krón 24:20, 21). Dánielnek és a társainak lett volna alkalmuk elfogadni egy fajta „szabadítást”, ha feladják a feddhetetlenségüket. De ők hittek Isten hatalmában, és így mondhatni, „oroszlánok száját tömték be”, és „feltartóztatták a tűz erejét” (Héb 11:33, 34; Dán 3:16–18, 20, 28; 6:13, 16, 21–23).

11. Milyen hitpróbákat állt ki némelyik próféta?

¹¹ Mikája és Jeremiás próféta csúfolódást és börtönt állt ki a hitéért. Illésnek és másoknak pedig „pusztaságokban, hegyekben, barlangokban és a föld üregeiben” kellett bolyonganiuk. Mindannyian kitartottak, mert „a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása” erőt adott nekik (Héb 11:1, 36–38; 1Kir 18:13; 22:24–27; Jer 20:1, 2; 28:10, 11; 32:2).

12. Ki mutatta a legjobb példát a kitartásban, és mi segített neki kiállni a próbákat?

¹² Miután Pál beszélt erről a sok hithű férfiról és nőről, kiemelte a legnagyobb példaképünket, az Úr Jézus Krisztust. „Ő az eléje helyezett örömért kínoszlopot tűrt kitartással, megvetve a szégyent, és leült az Isten trónjának jobbjához” (Héb 12:2). Tartsuk hát szem előtt a példáját, amikor kemény próbákkal kell megküzdenünk. (Olvassátok fel: Héberek 12:3.) Jézushoz hasonlóan az első századi keresztény mártírok sem alkudtak meg a hitükben, például Antipász  tanítvány sem (Jel 2:13). Az ő jutalmuk az égi feltámadás volt, amely még azt a jobb feltámadást is felülmúlja, melyben Isten ókori hűséges szolgái reménykedtek (Héb 11:35). Valamivel azután, hogy Isten királysága 1914-ben létrejött, a hűséges felkentek, akik addig halálalvásban voltak, égi életre támadtak fel, hogy együtt uralkodjanak Jézussal az emberiség felett (Jel 20:4).

13–14. Milyen próbákon ment át Rudolf Graichen testvér, és miért tudott kitartani?

¹³ Ma is több millióan bizonyítják az életükkel, hogy Jézus példáját követik. A reménységükre összpontosítanak, és nem engedik, hogy a próbák meggyengítsék a hitüket. Például érdemes megismernünk Rudolf Graichen testvér életét, aki 1925-ben született Németországban. Visszaemlékezve az otthonuk falán lógó, bibliai jeleneteket ábrázoló képekre, ezt írta: „Az egyik kép a farkast és a bárányt, a kecskegidát és a leopárdot, a borjút és az oroszlánt ábrázolta; mind békében voltak, és egy kisgyermek vezette őket. Az ilyen képek maradandó benyomást tettek rám” (Ézs 11:6–9). Rudolfnak sok éven át ádáz üldözést kellett elszenvednie, először  a náci Gestapótól, később Kelet-Németországban a kommunista Stasitól. Ő mégis mindvégig megőrizte a földi paradicsomba vetett hitét.

¹⁴ Rudolfnak további megrázkódtatást jelentett, hogy elveszítette az édesanyját, aki tífuszban halt meg a ravensbrücki koncentrációs táborban. Azt is fájó lehetett megtudnia, hogy az édesapjának meggyengült a hite, és aláírt egy dokumentumot, amelyben kijelentette, hogy többé már nem Jehova Tanúja. Miután Rudolf kiszabadult a börtönből, körzetfelvigyázóként szolgált, majd meghívták a Gileád Iskolára. Az iskola után kinevezték misszionáriusnak Chilébe, ahol ismét a körzetmunkát végezte. De sajnos újabb próbák vártak rá. Miután egy éve házasok voltak Patsyvel, aki korábban szintén misszionárius volt, a kislányuk meghalt. Később szeretett feleségét is elveszítette, aki csak 43 éves volt akkor. Rudolf ezekben a próbákban is kitartott. Az idős kora és a rossz egészségi állapota ellenére általános úttörőként és vénként szolgált, amikor megjelent az élettörténete (Őrtorony, 1997. augusztus 1., 20–25. oldal). ¹

15. Említs meg olyan testvéreket, akik örömmel kitartanak az üldözés ellenére.

¹⁵ Jehova Tanúi a reménységüknek köszönhetően ma is képesek megőrizni az örömüket annak ellenére, hogy folyamatos üldözést kell elszenvedniük. Például több száz testvérünk van börtönben Dél-Koreában, Eritreában és Szingapúrban, a legtöbb esetben azért, mert Jézus szavaival összhangban nem fogtak fegyvert (Máté 26:52). Köztük van Isaac, Negede és Paulos is, akik több mint 20 éve raboskodnak egy eritreai börtöntáborban. Ezek a testvérek lojálisak maradnak Istenhez, pedig nagyon rosszul bánnak velük, nincs lehetőségük megházasodni, és nem tudnak gondoskodni az idősödő szüleikről. A jw.org weboldalon található róluk egy fénykép. A derűs arckifejezésükből látszik, hogy milyen erős maradt a hitük. Még a börtönőrök tiszteletét is kivívták.

16. Mire tesz képessé az erős hit?

¹⁶ Jehova szolgái közül a legtöbbeknek nem kell ilyen kegyetlen üldözést elviselniük, de másfajta próbáik nekik is vannak. Például sok testvérünk szegénységben él, míg mások polgárháborúk vagy természeti katasztrófák következményeitől szenvednek. És vannak, akik Mózeshez és a patriarchákhoz hasonlóan lemondtak a kényelmes életről vagy a világi hírnévről. Ehhez folyamatosan az árral szemben kell úszniuk, hiszen a világban anyagias, önző gondolkodásmód uralkodik. Miért képesek a testvéreink megbirkózni ezekkel a próbákkal? Azért, mert szeretik Jehovát, és szilárdan hisznek abban, hogy ő minden igazságtalanságot jóvátesz majd, és egy igazságos új világban örök élettel jutalmazza meg a hűséges szolgáit. (Olvassátok fel: Zsoltárok 37:5, 7, 9, 29.)

17. Mit határoztál el, és miről lesz szó a következő cikkben?

¹⁷ Ebben a cikkben láthattuk, hogy ha elmélkedünk Isten ígéretein, és rendszeresen imádkozunk, az megerősíti a hitünket. És ha biztos hittel várjuk a remélt dolgokat, képesek leszünk kitartani a próbáink közepette. A következő cikkben megvizsgáljuk, hogy mit foglal még magában a hit.