1–2. a) Mit gondolnak az emberek a szabad akaratról? b) Mit tanít a Biblia a döntési szabadságról, és milyen kérdéseket fogunk megtárgyalni?

EGYSZER egy nő, aki döntés előtt állt, ezt mondta az egyik barátjának: „Hadd ne kelljen gondolkodnom, csak mondd meg, mit tegyek. Úgy sokkal könnyebb lenne.” Jobban örült volna, ha valaki más dönt helyette, és nem kell élnie a Teremtőjétől kapott értékes ajándékkal, a szabad akarattal. Te hogy állsz ezzel? Szívesen döntesz önállóan, vagy jobban szereted, ha mások döntenek helyetted? Mi a véleményed a szabad akaratról?

² Ez a téma évszázadok óta megosztja az embereket. Egyesek szerint szabad akarat mint olyan nem is létezik, mivel Isten előre elrendelte minden tettünket. Mások úgy érvelnek, hogy csak akkor beszélhetünk szabad akaratról, ha abszolút szabadságunk van. Ha szeretnénk tisztán látni ebben a kérdésben, Isten Szavához kell fordulnunk. A Biblia feltárja, hogy Jehova szabad akarattal teremtett meg minket, ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk értelmes döntéseket hozni, és ehhez jogunk is van. (Olvassátok fel: Józsué 24:15.) A Szentírás még ezekre a kérdésekre is választ ad: Hogyan kell élnünk a döntési szabadságunkkal? Van valami, ami korlátoz ebben minket? Hogyan mutatják a döntéseink a Jehova iránti szeretetünk mélységét? És hogyan tarthatjuk tiszteletben mások döntéseit?

3. Hogyan mutat nekünk jó példát Jehova azzal, ahogyan a szabad akaratát használja?

³ Egyedül Jehovának korlátlan a szabadsága, de azzal, ahogyan felhasználja, példát mutat nekünk. Gondoljunk arra, hogy kiválasztotta Izrael nemzetét, hogy a nevét viselje, és a „különleges tulajdona” legyen (5Móz 7:6–8). Nem önkényesen döntött így, hanem azért, hogy megtartsa az ígéretét, melyet évszázadokkal korábban tett a barátjának, Ábrahámnak (1Móz 22:15–18). Ezenkívül Jehova mindig szeretettel és igazságosan él a szabadságával. Ez jól látszik abból, ahogyan az izraelitákat fegyelmezte. Jóllehet újra meg újra eltértek az igaz imádattól, de amikor őszinte megbánást tanúsítottak, Jehova szeretetteljesen és irgalmasan bánt velük. Ezt mondta: „Meggyógyítom hűtlenségüket. Szeretni fogom őket szabad akaratomból” (Hós 14:4). Istenünk ragyogó példát állít elénk azzal, hogy mások érdekében használja a szabad akaratát.

4–5. a) Ki kapta meg elsőként Istentől a szabad akarat ajándékát, és hogyan élt vele? b) Milyen kérdésen gondolkodjunk el?

⁴ Amikor Jehova teremteni kezdett, szeretettől indíttatva úgy döntött, hogy szabad akaratot ad az intelligens teremtményeinek. Ezt az ajándékot először az elsőszülött Fia kapta meg, aki „a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1:15). Jézus már a földre jövetele előtt úgy döntött, hogy lojális marad az Atyjához, és nem állt Sátán mellé a lázadásban. Később a földön is ellenállt, amikor Isten legnagyobb ellensége megkísértette (Máté 4:10). A halála előtti éjszakán egy őszinte imában megerősítette, hogy mindenképpen Isten akaratát fogja cselekedni. Ezt mondta: „Atyám, ha úgy kívánod, távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd” (Luk 22:42). Bárcsak mi is arra használnánk a szabad akaratunkat, hogy tiszteletet szerezzünk Jehovának, és az ő akaratát tegyük! De vajon lehetséges ez?

⁵ Igen, képesek vagyunk követni Jézus példáját, hiszen mi is Isten képmására és hasonlatosságára lettünk megalkotva (1Móz 1:26). Nekünk azonban nincs abszolút szabadságunk, mint Jehovának. A Szavából kiderül, hogy ő teljes joggal szab határokat a szabadságunknak, és ezeket el kell fogadnunk. Továbbá a feleségek alá vannak rendelve a férjüknek, a gyermekek pedig a szüleiknek (Ef 5:22; 6:1). Hogyan befolyásolják ezek a korlátok azt, ahogyan a szabad akaratunkkal élünk? A válasz meghatározhatja az örök jövőnket.

6. Szemléltesd, hogy miért jó, hogy a szabadságunknak vannak korlátai.

⁶ Mondhatjuk-e magunkat igazán szabadnak, ha a szabad akaratunk korlátok közt van? Igen, mindenképpen. Ha belegondolunk, a korlátok a védelmünket szolgálhatják. Tegyük fel például, hogy úgy döntünk, hogy elutazunk egy távoli városba. De vajon biztonságban éreznénk magunkat, ha nem lennének közlekedési szabályok, és mindenki maga döntené el, hogy milyen sebességgel megy, vagy az útnak melyik felét használja? Természetesen nem. A korlátozásokra szükség van ahhoz, hogy mindenki élvezhesse az igazi szabadsággal járó előnyöket. Most vizsgáljunk meg néhány bibliai példát, amelyek rávilágítanak, hogy miért érdemes úgy élni a szabad akaratunkkal, hogy közben tiszteletben tartjuk a Jehova által felállított korlátokat.

7. a) Hogyan különböztette meg Ádámot az állatoktól a szabad akarat ajándéka? b) Mondj rá példát, hogyan használta Ádám a szabad akaratát.

⁷ Isten az első embernek, Ádámnak  ugyanúgy megadta a szabad akarat ajándékát, mint az égben élő intelligens teremtményeinek. Ez megkülönböztette őt az állatoktól, melyeket az ösztöneik vezetnek. Nézzünk egy helyzetet, amikor Ádám helyes módon használta a szabad akaratát. Jehova az állatokat előbb teremtette meg az embernél, de az első földi fiának tartogatta azt az örömet, hogy elnevezhesse őket. „Az emberhez vitte őket, hogy lássa, az milyen nevet ad nekik.” Miután Ádám megfigyelte az állatokat, és mindegyiknek egy hozzáillő nevet adott, Jehova nem bírálta felül a döntéseit. „Minden élő léleknek az lett a neve, amit az ember adott neki” (1Móz 2:19).

8. Hogyan élt vissza a szabad akaratával Ádám, és hová vezetett ez?

⁸ Isten ezzel bízta meg Ádámot: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog” (1Móz 1:28). Az a feladat, hogy viselje gondját a földi paradicsomnak, meglehetősen nagy mozgásteret adott Ádámnak, de ő sajnos nem értékelte ezt a lehetőséget. Úgy döntött, hogy átlépi az Isten által felállított korlátokat, és eszik a tiltott gyümölcsből. Mivel ilyen csúnyán visszaélt a szabad akaratával, a leszármazottai sok-sok szenvedést éltek át az elkövetkező évezredekben (Róma 5:12). Látva a döntése következményeit, mi használjuk felelősséggel a szabadságunkat, és tartsuk tiszteletben Jehova korlátozásait.

9. Mire adott lehetőséget Jehova a népének, és ők hogyan döntöttek?

⁹ Ádám és Éva utódai tökéletlenséget és halált örököltek engedetlen szüleiktől. A szabad akarat ajándékát azonban nem vette el tőlük Jehova. Ez nyilvánvaló abból, ahogyan Izrael nemzetével bánt. A szolgája, Mózes által eléjük tárta a lehetőséget, hogy válasszanak: szeretnének-e az ő különleges tulajdona lenni, vagy sem (2Móz 19:3–6). Hogyan döntöttek? Önként vállalták, hogy teljesítik annak a feltételeit, hogy az Isten nevét viselő nép lehessenek. Egyhangúlag kijelentették: „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni” (2Móz 19:8). Később sajnos visszaéltek a döntési szabadságukkal, és megszegték az ígéretüket. Tanuljunk az esetükből, és mindig tartsuk becsben a szabad akarat ajándékát, ragaszkodjunk Jehovához, és éljünk az igazságos követelményei szerint (1Kor 10:11).

10. Milyen példák bizonyítják, hogy tökéletlen emberek is képesek Istent dicsőítő módon élni a szabad akaratukkal? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹⁰ A hébereknek írt levél 11. fejezetében Istennek tizenhat olyan szolgájáról olvashatunk név szerint, akik az általa megszabott határokon belül éltek a szabad akaratukkal. Ennek eredményeként gazdag áldásokban volt részük, és biztos reménységük lehetett a jövőre. Noé például szilárdan hitt Istenben, és az utasításait követve felépítette a bárkát, hogy megmentse a családját, és így a következő generációkat is (Héb 11:7). Ábrahám és Sára készségesen engedelmeskedett Istennek, és elmentek a földre, melyet nekik ígért. Még akkor is „lett volna alkalmuk visszatérni” a virágzó Ur városába, miután nekivágtak a hosszú útnak. Nekik azonban Isten ígéretei lebegtek a szemük előtt, és bebizonyították, hogy egy „jobb helyre törekszenek” (Héb 11:8, 13, 15, 16). Mózes hátat fordított Egyiptom kincseinek, „inkább választva, hogy az Isten népével együtt durva bánásmódban részesüljön, semmint hogy ideig-óráig élvezze a bűnt” (Héb 11:24–26). Kövessük ezeknek  az ókori hűségeseknek a példáját, értékeljük a szabad akarat ajándékát, és használjuk fel arra, hogy Isten akaratát tegyük.

11. a) Milyen áldás származik abból, hogy szabad akaratunk van? b) Mi ösztönöz téged arra, hogy helyesen élj a szabad akaratoddal?

¹¹ Meglehet ugyan, hogy könnyebbnek tűnik, ha mások döntenek helyettünk, de ez megfoszt minket a szabad akaratból fakadó egyik legnagyobb áldástól. Erről az áldásról ír az 5Mózes 30:19, 20. (Olvassátok fel!) A 19. vers leírja, milyen választási lehetőséget kínált fel Isten a népének. A 20. versből pedig kiderül, hogy az izraeliták a döntésükkel kifejezhették, hogy mi van a szívükben. Mi is dönthetünk Jehova imádata mellett. Nem is lehetne nemesebb célunk, mint hogy az Istentől kapott szabad akaratunkat arra használjuk fel, hogy kimutassuk az iránta érzett szeretetünket, és dicsőítsük őt!

12. Mit ne tegyünk a szabad akarat ajándékával?

¹² Képzeld el, hogy egy értékes ajándékot adsz az egyik barátodnak. Hogy esne, ha megtudnád, hogy kidobta, vagy ami még rosszabb, kárt okozott vele valakinek? Akkor gondolj csak bele, milyen érzés lehet Jehovának azt látni, hogy sok ember visszaél a szabad akaratával, és a döntéseivel még másoknak is szenvedést okoz. Igen, ahogy a Biblia megjövendölte, „az utolsó napokban” sokan „hálátlanok” (2Tim 3:1, 2). Bárcsak sohase lenne ránk igaz, hogy visszaélünk a Jehovától kapott szabad akaratunkkal, vagy magától értetődőnek vesszük. De vajon mit tehetünk ezért?

13. Hogyan kerülhetjük el, hogy visszaéljünk a szabad akaratunkkal?

¹³ Mindannyian eldönthetjük, hogy kikkel barátkozunk, hogyan öltözködünk, és hogyan kapcsolódunk ki. Ámde a szabadságunk „a rosszaság leplét” is jelenthetné, ha a testi vágyaink rabjaivá válnánk, vagy követnénk a világ lealacsonyodott hóbortjait és irányzatait. (Olvassátok fel: 1Péter 2:16.) Ezért ne úgy tekintsünk a szabadságunkra, mint ami lehetőséget ad arra, hogy engedjünk a testi kívánságainknak. Inkább igyekezzünk olyan döntéseket hozni, amelyek segítenek, hogy „mindent Isten dicsőségére” tegyünk (1Kor 10:31; Gal 5:13).

14. Milyen hatással kell lennie a Jehovába vetett bizalmunknak a döntéseinkre?

 ¹⁴ Úgy is vigyázhatunk a szabad akarat ajándékára, ha bízunk Jehovában, és engedjük, hogy a védelmünket szolgáló korlátokon belül vezessen minket. Egyedül ő az, aki arra tanít, ami a javunkra válik, és aki azon az úton vezeti lépteinket, amelyen járnunk kell (Ézs 48:17). Alázatosan ismerjük el, hogy igazak a következő ihletett szavak: „a földi embernek nincs hatalmában az ő útja. Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jer 10:23). Soha ne essünk abba a csapdába, hogy a saját értelmünkre támaszkodunk, mint annak idején Ádám és a lázadó izraeliták. Ehelyett inkább teljes szívünkből bízzunk Jehovában (Péld 3:5).

15. Mit tanulhatunk a Galácia 6:5-ben található alapelvből?

¹⁵ A szabadságunkat többek között az korlátozza, hogy tiszteletben kell tartanunk mások döntési szabadságát. Miért mondhatjuk ezt? Mivel mindnyájan megkaptuk a szabad akarat ajándékát, nincs két olyan keresztény, aki mindig mindenben egyformán dönt. Ez még a viselkedésünket és az imádatunkat érintő kérdésekre is igaz. Jó, ha észben tartjuk a Galácia 6:5-ben megfogalmazott alapelvet. (Olvassátok fel!) Ha felismerjük, hogy minden egyes keresztény „a saját felelőssége terhét” hordozza, akkor tiszteletben fogjuk tartani mások jogát, hogy maguk hozzanak döntéseket.

16–17. a) Miért kellett foglalkozni a szabad akarat kérdésével a korintuszi gyülekezetben? b) Mit tanácsolt Pál, és mi mit tanulhatunk ebből?

¹⁶ Vizsgáljunk meg egy bibliai példát, mely rávilágít, hogy miért fontos tiszteletben tartanunk a testvéreink döntési szabadságát lelkiismereti kérdésekben. A korintuszi keresztények között vita tárgya volt, hogy szabad-e olyan húst enni, amelyet korábban talán bálványoknak áldoztak, és aztán eladtak a húspiacon. Némelyek úgy érveltek, hogy „a bálvány semmi”, ezért jó lelkiismerettel meg lehet enni a húst. Mások viszont, akik korábban bálványimádók voltak, úgy érezték, hogy a hús elfogyasztása felérne az imádattal (1Kor 8:4, 7). Ez kényes téma volt, és megoszthatta volna a gyülekezetet. Hogyan segített nekik Pál, hogy elsajátítsák Isten gondolkodásmódját?

¹⁷ Először is, mindkét álláspont képviselőit emlékeztette rá, hogy az eledel nem viszi közelebb őket Istenhez (1Kor 8:8). Aztán figyelmeztette őket, hogy nem lenne jó, ha a döntési joguk botláskővé válna a gyengéknek (1Kor 8:9). A levelében később azt írta azoknak, akiknek érzékenyebb a lelkiismeretük, hogy ne ítéljék el azokat, akik fogyasztanak ilyen húst (1Kor 10:25, 29, 30). Tehát ebben az imádattal összefüggő, fontos kérdésben minden kereszténynek a saját lelkiismeretére hallgatva kellett döntenie. Ebből azt tanulhatjuk, hogy nekünk is tiszteletben kell tartanunk a testvéreink döntéseit, még kisebb jelentőségű kérdésekben is (1Kor 10:32, 33).

18. Hogyan mutathatod ki, hogy értékeled a szabad akarat ajándékát?

¹⁸ Jehova a szabad akarat által valódi szabadságot ajándékozott nekünk (2Kor 3:17). Nagy becsben tartjuk ezt az ajándékot, mivel ennek birtokában bebizonyíthatjuk Jehovának a döntéseinkkel, hogy mennyire szeretjük. Fejezzük ki az értékelésünket azáltal, hogy Isten dicsőségére használjuk fel a szabad akaratunkat, és hogy tiszteletben tartjuk, ahogyan mások élnek ezzel az ajándékkal.