Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Kövessük igazságos és irgalmas Istenünk példáját!

Kövessük igazságos és irgalmas Istenünk példáját!

„Igaz ítélettel ítélkezzetek, szerető-kedvességgel és irgalommal bánjatok egymással” (ZAK 7:9)

ÉNEKEK: 125, 88

1–2. a) Hogyan érzett Jézus Isten törvénye iránt? b) Hogyan ferdítették el a törvényt az írástudók és a farizeusok?

JÉZUS szerette a mózesi törvényt, hiszen az az Atyjától származott, attól a személytől, aki a legfontosabb volt az életében. A Zsoltárok 40:8 előre megjövendölte, hogy Jézus szívből fogja értékelni Jehova törvényét: „Akaratod cselekvésében gyönyörködöm, ó, Istenem, és bensőmben van törvényed.” Jézus a szavaival és a tetteivel megerősítette, hogy Isten törvénye tökéletes, a javunkat szolgálja, és biztosan be fog teljesedni (Máté 5:17–19).

2 Mennyire fájhatott Jézusnak azt látni, hogy az írástudók és a farizeusok elferdítik az Atyja törvényét! Ezek a férfiak kínosan odafigyeltek a törvény apróbb részleteire. Jézus ezt mondta: „megadjátok a tizedet a mentából, a kaporból és a köményből”. Akkor mi volt a gond? Jézus így folytatta: „de figyelmen kívül hagyjátok a Törvény súlyosabb dolgait, mégpedig az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget” (Máté 23:23). Jézus egészen más volt, mint ezek az önelégült farizeusok. Ő értette a törvény szellemét, és látta, hogy egy-egy parancs hogyan tükrözi Jehova tulajdonságait.

3. Mit vizsgálunk meg ebben a cikkben?

3 Ránk, keresztényekre már nem vonatkozik a mózesi törvény (Róma 7:6). De Jehova megőrizte nekünk a Szavában, a Bibliában, hogy mi is alkalmazhassuk „a Törvény súlyosabb dolgait”. Nem azt szeretné, hogy az apró részletek megszállottjai legyünk, hanem inkább azt, hogy felismerjük azokat a csodálatos alapelveket, melyekre a parancsolatok épültek. Például milyen alapelveket figyelhetünk meg a menedékvárosokra vonatkozó intézkedésekből? Az előző cikkben abból vontunk le tanulságokat, hogy mit kellett tennie annak, aki nem szándékosan ölt meg valakit. Ebben a cikkben pedig a következő három kérdésre keressük a választ: Mit tanít nekünk a menedékvárosokról szóló leírás Jehova irgalmáról? Hogyan hangsúlyozza, hogy Isten szentnek tartja az életet? És hogyan tükrözi az ő tökéletes igazságosságát? Mindegyik pontnál gondoljuk végig, hogy hogyan követhetnénk égi Atyánk példáját. (Olvassátok fel: Efézus 5:1.)

A MENEDÉKVÁROSOK ELHELYEZKEDÉSE ISTEN IRGALMÁT TÜKRÖZTE

4–5. a) Hogyan tették a menedékvárosokat könnyen megközelíthetővé, és miért? b) Mit tanulhatunk ebből Jehováról?

4 A menedékvárosok könnyen megközelíthetőek voltak. Jehova meghagyta az izraelitáknak, hogy a hat várost egyenlően osszák el a Jordán két partján. Így gyorsan és könnyen oda lehetett menekülni bármelyikbe (4Móz 35:11–14). Odafigyeltek rá, hogy a városokba vezető utak jó állapotban legyenek (5Móz 19:3). Zsidó forrásművek szerint még útirányjelzők is voltak kihelyezve. A könnyen megközelíthető menedékvárosoknak köszönhetően annak, aki véletlenül ölt meg egy embert, nem kellett egy idegen országba menekülnie, ahol hamis imádatba keveredhetett volna.

5 Gondoljunk bele: Jehova mondta ki, hogy a szándékos gyilkosoknak halálbüntetés jár, de ő gondoskodott arról is, hogy irgalomban és védelemben részesüljön az, aki véletlenül ölt meg valakit. Egy szövegmagyarázó szerint az volt a cél, hogy az egész eljárás „a lehető legegyszerűbb és legkönnyebb legyen”. Jehova nem egy szívtelen bíró, aki alig várja, hogy megbüntesse a szolgáit. Ő egy olyan Isten, aki „gazdag az irgalmasságban” (Ef 2:4).

6. Mennyire követték a farizeusok Isten példáját az irgalom kimutatásában?

6 A farizeusok azonban nem igazán bántak irgalmasan másokkal. A hagyományok szerint például nem voltak hajlandóak ugyanazt a vétket háromnál többször megbocsátani valakinek. Jézus egy példázattal rámutatott, hogy milyen helytelenül gondolkodnak. Egy farizeusról beszélt, aki így imádkozott: „Ó, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: zsaroló, igazságtalan, házasságtörő, vagy mint ez az adószedő is”. Pedig egy olyan adószedőhöz hasonlította magát ez a farizeus, aki épp alázatosan Isten irgalmáért könyörgött. Miért hiányzott az irgalom a farizeusokból? A Biblia szerint azért, mert „a többieket semmibe se vették” (Luk 18:9–14).

Jó állapotban tartod a hozzád vezető utat, és nyitva tartod a megbocsátás ajtaját? Legyél megközelíthető! (Lásd a 4–8. bekezdést.)

7–8. a) Hogyan követheted Jehova példáját, ha valaki megbánt? b) Miért teszi próbára az alázatunkat, ha megsértenek minket?

7 Jehova példáját kövesd, ne a farizeusokét. Legyél könyörületes! (Olvassátok fel: Kolosszé 3:13.) Például könnyítsd meg másoknak, hogy bocsánatot kérjenek tőled, ha megbántottak (Luk 17:3, 4). Kérdezd meg magadtól: „Megközelíthető vagyok, és könnyen megbocsátok még annak is, aki többször is megbántott? Őszintén törekszem rá, hogy kibéküljek azzal, aki belém gázolt?”

8 A megbocsátás az alázat próbája. A farizeusok elbuktak ezen a próbán, hiszen másokat alacsonyabb rendűnek tartottak. De nekünk alázatosan úgy kell vélekednünk, hogy a többiek felettünk állnak, és megérdemlik, hogy megbocsássunk nekik (Fil 2:3). Követni fogod Jehova példáját, és kiállod az alázat próbáját? Jó állapotban tartod a hozzád vezető utat, és nyitva tartod a megbocsátás ajtaját? Légy gyors a megbocsátásra és lassú a sértődésre (Préd 7:8, 9).

TISZTELD AZ ÉLETET, HOGY „NE LEGYEN RAJTAD VÉRBŰN”

9. Hogyan véste Jehova az izraeliták elméjébe, hogy az emberi élet szent?

9 A menedékvárosok egyik fő célja az volt, hogy megvédje az izraelitákat a vérbűntől (5Móz 19:10). Jehova szereti az életet, és gyűlöli „az ártatlan vért ontó” kezeket (Péld 6:16, 17). Mivel ő szent és igazságos, nem hagyhatta figyelmen kívül egy emberi élet kioltását, még akkor sem, ha nem volt szándékos. Az igaz, hogy ilyen esetben a gyilkos irgalmat nyerhetett. De az ügyét fel kellett tárnia a vének előtt, és ha a tettét balesetnek ítélték, a menedékvárosban kellett maradnia a főpap haláláig. Ez akár azt is jelenthette, hogy az élete hátralévő részét kénytelen ott tölteni. Ezek a komoly következmények az izraeliták elméjébe vésték, hogy az emberi élet szent. Minden tőlük telhetőt meg kellett tenniük, hogy megóvják mások testi épségét, ha szerették volna kifejezni a tiszteletüket az életadójuk iránt.

10. Jézus szavai szerint mivel mutatták ki az írástudók és a farizeusok, hogy nem törődnek mások életével?

10 Jehovával ellentétben az írástudók és a farizeusok nem tartották értékesnek mások életét. Miből derül ez ki? Jézus ezt mondta nekik: „elvettétek az ismeret kulcsát; ti magatok nem mentetek be, a bemenőket pedig akadályoztátok” (Luk 11:52). Ezeknek a férfiaknak az lett volna a feladatuk, hogy feltárják mások előtt Isten Szavát, és segítsenek nekik az örök élethez vezető úton járni. De ők ehelyett megakadályozták, hogy az emberek „az élet Főközvetítőjét”, Jézust kövessék, és így egy olyan útra terelték őket, amely örök pusztuláshoz vezethetett (Csel 3:15). Ezek a büszke és önző vallási vezetők kicsit sem törődtek az embertársaik életével. Micsoda kegyetlenség!

11. a) Mivel mutatta ki Pál apostol, hogy úgy gondolkodik mások életéről, mint Isten? b) Mi segíthet, hogy olyan legyen a szemléletmódunk, mint Pálnak?

11 Biztosan nem szeretnénk olyanok lenni, mint a farizeusok. Mit tehetünk hát, hogy inkább Jehova példáját kövessük? Tiszteljük és óvjuk az élet ajándékát. Pál apostol így gondolkodott, és ez abból látszik, hogy alaposan tanúskodott a királyságról. Ezért elmondhatta magáról, hogy „mindenkinek a vérétől tiszta”. (Olvassátok fel: Cselekedetek 20:26, 27.) De Pált nem pusztán a kötelességtudat ösztönözte a szolgálatban, vagy az, hogy nem akart vérbűnös lenni. Szerette az embereket, és nagy becsben tartotta az életüket (1Kor 9:19–23). Törekedjünk rá, hogy mi is úgy gondolkodjunk az életről, ahogyan Isten. Ő „azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Pét 3:9). Te is így érzel? Ha táplálod magadban az emberek iránti irgalmat, az arra ösztönöz, hogy még buzgóbban végezd a szolgálatot, és így az örömöd is több lesz.

12. Miért figyelnek oda a biztonságra Isten szolgái?

12 Azzal is kimutathatjuk, hogy úgy gondolkodunk az életről, mint Jehova, ha odafigyelünk a biztonságra. Biztonságosan kell vezetnünk és dolgoznunk, akkor is, amikor az imádati helyeinkre utazunk, illetve ezek építésében vagy karbantartásában veszünk részt. Sose legyen fontosabb a hatékonyság, a pénz vagy egy határidő, mint a biztonság és az egészség. Igazságos Istenünk mindig helyesen jár el, és mi szeretnénk rá hasonlítani. A véneknek különösen ügyelniük kell a saját és a környezetükben dolgozók testi épségére (Péld 22:3). Ezért ha egy vén emlékeztet minket valamilyen biztonsági előírásra, fogadjuk meg a tanácsát (Gal 6:1). Sajátítsuk el Jehova gondolkodásmódját az életről, és akkor nem lesz rajtunk vérbűn.

ÍTÉLJENEK „EZEK SZERINT AZ ÍTÉLETEK SZERINT”

13–14. Hogyan tudták az izraelita vének visszatükrözni Jehova igazságosságát?

13 Jehova arra utasította az izraelita véneket, hogy kövessék az igazságosságban mutatott példáját. Amikor valaki megölt egy embert, a véneknek először is meg kellett állapítaniuk a tényeket. Aztán alaposan megvizsgálták a menekülő személy indítékait, gondolkodásmódját és korábbi viselkedését, hogy lássák, méltó-e az irgalomra. El kellett dönteniük, hogy a tettes „gyűlöletből” követte-e el a gyilkosságot. (Olvassátok fel: 4Mózes 35:20–24.) Ha felmerült a vád, hogy szándékos gyilkosság történt, legalább két tanú vallomására volt szükség az ítélethez (4Móz 35:30).

14 Tehát a tények feltárása után a véneknek az emberrel kellett foglalkozniuk, nem pusztán azzal, hogy mit tett. Jó ítélőképesség kellett ahhoz, hogy a nyilvánvaló dolgok mögé lássanak. És legfőképpen a szent szellemre volt szükségük, hogy olyan tisztánlátóak, irgalmasak és igazságosak tudjanak lenni, mint Jehova (2Móz 34:6, 7).

15. Hogyan gondolkodott a bűnösökről Jézus, és hogyan a farizeusok?

15 A farizeusok csak arra összpontosítottak, hogy mit tett a bűnös, nem pedig arra, hogy milyen ember legbelül. Amikor látták, hogy Jézus részt vesz egy vacsorán Máté otthonában, ezt kérdezték a tanítványoktól: „Miért van az, hogy a tanítótok adószedőkkel és bűnösökkel eszik?” Jézus ezt felelte: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, a betegségben szenvedőknek viszont igen. Menjetek hát, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.« Mert nem azért jöttem, hogy az igazságosakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam” (Máté 9:9–13). Ez vajon azt jelenti, hogy Jézus elnézte a súlyos vétkeket? Egyáltalán nem. Igazából az üzenetének az volt az egyik fontos célja, hogy megbánásra indítsa a bűnösöket (Máté 4:17). Jézus észrevette, hogy az adószedők és a bűnösök közül néhányan vágynak rá, hogy megváltozzanak. Nem csupán az étkezés miatt mentek el Mátéhoz, hanem mert sokan voltak közülük, akik követték Jézust (Márk 2:15). Sajnos a legtöbb farizeus Jézussal ellentétben nem látta a lehetőséget ezekben az emberekben. Javíthatatlan bűnösnek bélyegezték őket. Egyértelmű, hogy nem követték Jehova példáját az igazságosságban és az irgalomban.

16. Mit kell kiderítenie egy bírói bizottságnak?

16 Ma a véneknek feltétlenül követniük kell Jehova példáját, aki „szereti az igazságosságot” (Zsolt 37:28). Először is alaposan utána kell járniuk, hogy megállapítsák, valóban bűnt követett-e el az érintett személy. Ha igen, a Szentírásban vázolt eljárást kell alkalmazniuk (5Móz 13:12–14). A bírói bizottság tagjainak meg kell győződniük arról, hogy a vétkes megbánta-e a súlyos bűnét. Ezt nem mindig könnyű eldönteni, ezért megvizsgálják a szemléletmódját, a beállítottságát és a szívállapotát (Jel 3:3). Csak akkor részesülhet irgalomban, ha őszinte megbánást tanúsít. *

17–18. Mi segíthet a véneknek felismerni, hogy egy bűnös szívből megbánta-e a tettét? (Lásd a képet a cikk elején.)

17 Jehova és Jézus képes a szívekbe látni, de a vének nem. Ha te is vén vagy, mi segíthet felismerni, hogy egy bűnös valóban megbánta-e a tettét? Először is, imádkozz bölcsességért és tisztánlátásért (1Kir 3:9). Másodszor, kutass Isten Szavában és a hű rabszolgától kapott kiadványokban, hogy meg tudd különböztetni a világ szomorúságát az Isten szerinti szomorúságtól, vagyis az őszinte megbánástól (2Kor 7:10, 11). A Bibliában olvashatsz olyanokról, akik megbánták a bűnüket, és olyanokról is, akik nem. Elemezd az érzéseiket, a gondolkodásmódjukat és a viselkedésüket.

18 Végül pedig, igyekezz a teljes képet látni. Vedd figyelembe az illető hátterét, indítékait és körülményeit. A keresztény gyülekezet fejéről, Jézusról ezt jövendölte a Biblia: „Nem pusztán szemének látása szerint ítél, nem is csupán fülének hallása szerint fedd. Igazságossággal fogja ítélni az alacsony sorúakat, és egyenességgel nyújt feddést a föld szelídei érdekében” (Ézs 11:3, 4). Gondolj arra, hogy mivel Jézus nevezett ki pásztornak, számíthatsz a támogatására, hogy te is igazságosan és irgalmasan tudj ítélni (Máté 18:18–20). Igazán hálásak vagyunk a törődő vénekért, akik mindent megtesznek, hogy kövessék Jézus példáját. Azt is értékeljük, hogy mindannyiunkat arra ösztönöznek, hogy könyörületesen és igazságosan bánjunk egymással.

19. Mit szeretnél alkalmazni abból, amit a menedékvárosokról tanultunk?

19 A mózesi törvényben benne van az „ismeret és igazság váza”, hiszen jobban megismerhetjük belőle Jehovát és az igazságos alapelveit (Róma 2:20). Például a menedékvárosokról szóló leírás megtanítja a véneket, hogy „igaz ítélettel [ítélkezzenek]”, és mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy „szerető-kedvességgel és irgalommal [bánjunk] egymással” (Zak 7:9). Ránk már nem vonatkozik a mózesi törvény. Ám Jehova nem változott, így az igazságosság és az irgalom ma ugyanolyan fontos neki. Igazi kiváltság egy olyan Istent szolgálni, aki a saját képmására alkotott minket, akinek a tulajdonságait utánozhatjuk, és akinél menedéket kereshetünk!