1. Milyen érzéseink lehetnek amiatt, hogy bűnösök vagyunk?

„ÉN NYOMORULT ember!” (Róma 7:24). Isten hűséges szolgái közül már sokan éreztek Pál apostolhoz hasonlóan. Mindannyian szenvedünk az öröklött bűn miatt, és amikor minden igyekezetünk ellenére is vétünk Jehova ellen, igazán nyomorultnak érezhetjük magunkat. Néhány keresztény, aki súlyos bűnt követett el, még abban is kételkedik, hogy egyáltalán megbocsát-e neki Isten.

2. a) A Zsoltárok 34:22 szerint miért nem kell hogy Isten szolgáit bűntudat gyötörje? b) Miről lesz szó ebben a cikkben? (Lásd a „ Tanulság vagy ellenkép?” című részt.)

² A Szentírás arról biztosít bennünket, hogy megszabadulhatunk a bűntudattól, ha Jehovánál keresünk menedéket. (Olvassátok fel: Zsoltárok 34:22.) De hogyan tehetjük ezt meg? Milyen lépések szükségesek, hogy elnyerjük Jehova irgalmát, és megbocsásson nekünk? Választ kaphatunk ezekre a kérdésekre, ha megvizsgáljuk, hogy az ókorban hogyan szolgálták az izraeliták javát a menedékvárosok. Igaz, a menedékvárosokról szóló rendelkezés a törvényszövetség részeként csak i. sz. 33 pünkösdjéig volt érvényben. De a törvényt Jehova  adta, ezért amikor a menedékvárosokról olvasunk, megtudhatjuk, hogyan gondolkodik a bűnről, a bűnt elkövetőkről és a megbánásról. Kezdjük azzal, hogy mi is volt a céljuk ezeknek a városoknak.

3. Mit kellett tenniük az izraelitáknak azzal, aki szándékosan gyilkolt?

³ Jehova nagyon súlyos bűnnek tekintette, ha egy izraelita megölte az embertársát. Az áldozat legközelebbi férfirokonának, azaz a vérbosszulónak meg kellett ölnie a szándékos gyilkost (4Móz 35:19). Ez szolgált engesztelésül az ártatlan áldozat kiontott véréért. A gyors ítélet-végrehajtás hozzájárult, hogy az ígéret földje tiszta maradhasson, hiszen Jehova ezt mondta: „Ne szennyezzétek be a földet, amelyen vagytok; mert a [kiontott emberi] vér szennyezi be a földet” (4Móz 35:33, 34).

4. Mit kellett tenni, ha valaki véletlenül vált vérbűnössé?

⁴ De vajon mi volt a teendő, ha egy izraelita véletlenül okozta valakinek a halálát? Az, hogy baleset történt, még nem mentesítette őt a vérbűntől (1Móz 9:5). Viszont Jehova úgy rendelkezett, hogy a vétkes irgalomban részesülhet. Elmenekülhetett a vérbosszuló elől a hat menedékváros egyikébe, ahol védelmet talált. Ott kellett maradnia egészen a főpap haláláig (4Móz 35:15, 28).

5. Miért segíthet jobban megismernünk Jehovát az, ha a menedékvárosokról tanulunk?

⁵ Az, hogy bizonyos városokat menedékvárosoknak jelöltek ki, nem emberi elgondolásból származott. Maga Jehova adta ezt az utasítást Józsuénak: „Beszélj Izrael fiaival, és ezt mondd nekik: »Jelöljétek ki magatoknak a menedékvárosokat«”. Ezeket a városokat „szentnek nyilvánították” (Józs 20:1, 2, 7, 8). Mivel a menedékvárosokat Jehova különítette el különleges célra, érdemes átgondolnunk a következőket: Mit tanít nekünk Jehova irgalmáról ez az intézkedés? És mi hogyan kereshetünk nála menedéket?

6–7. a) Mi volt a vének feladata, ha egy izraelita véletlenül megölt valakit? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Miért volt fontos, hogy a vétkes a vénekhez forduljon?

⁶ Ha egy izraelita véletlenül megölt valakit, és elmenekült egy menedékvárosba, először el kellett mondania az ügyét a véneknek a városkapuban. Az ilyen személyt kedvesen kellett fogadni (Józs 20:4). Valamivel később visszaküldték abba a városba, ahol a szerencsétlenség történt, és a helyi vének ítélték meg az ügyét. (Olvassátok fel: 4Mózes 35:24, 25.) Csak akkor térhetett vissza a menedékvárosba, ha megállapították, hogy az emberölés valóban nem volt szándékos.

⁷ Miért kellett a véneket is bevonni az ügybe? Azért, mert az ő feladatuk volt, hogy tisztán tartsák Izrael gyülekezetét, és hogy segítsenek a vérbűnös személynek Jehova irgalmában részesülni. Egy bibliatudós azt írta, hogy ha a vétkes nem kereste meg a véneket, az az életébe kerülhetett, és ezért minden felelősség őt terhelte. Ahhoz, hogy életben maradjon, segítségre volt szüksége, és lépéseket kellett tennie azért, hogy ezt megkapja. Ha nem élt azzal a lehetőséggel, amelyet Isten felkínált neki a védelme érdekében, és nem menekült valamelyik menedékvárosba, az áldozat legközelebbi rokona megölhette őt.

8–9. Miért forduljon a vénekhez egy keresztény, ha súlyos bűnt követett el?

⁸ Ma, ha egy keresztény súlyos bűnt követ el, a vénekhez kell fordulnia segítségért ahhoz, hogy helyreálljon a kapcsolata  Jehovával. Miért van ez így? Először is, a Bibliából kiderül, hogy Jehova intézkedett úgy, hogy a súlyos bűnökkel a vének foglalkozzanak (Jak 5:14–16). Másodszor, ez az eljárásmód segít a bűnbánó vétkesnek, hogy visszanyerje Isten kegyét, és hogy ne kövessen el több bűnt (Gal 6:1; Héb 12:11). Harmadszor, a véneket jelölték ki, és ők kapnak képzést arra, hogy megnyugtassák a bűnöst, és enyhítsék a fájdalmát. Jehova azt mondja ezekről a férfiakról, hogy olyanok, mint a „menedék zivatar ellen” (Ézs 32:1, 2). Biztosan te is egyetértesz azzal, hogy a vénektől kapott segítség Isten irgalmának a megnyilvánulása.

⁹ Isten szolgái közül már sokan tapasztalták, hogy milyen nagy megkönnyebbülést jelent, ha igénybe veszik a vének segítségét. Például egy testvér, Daniel súlyos bűnt követett el, de hónapokig képtelen volt rászánni magát arra, hogy beszéljen a vénekkel. „Ahogy telt az idő, azt gondoltam, hogy így utólag már úgysem tudnak nekem segíteni – mondja. – De közben folyamatosan rettegtem, hogy mikor fogok szembesülni a tetteim következményeivel. És úgy éreztem, hogy minden egyes imámat bocsánatkéréssel kell kezdenem.” Végül Daniel segítséget kért a vénektől. Visszagondolva ezt mondja: „Félve mentem oda hozzájuk. De aztán olyan volt, mintha egy hatalmas terhet vettek volna le a vállamról. Most már úgy fordulhatok Jehovához, hogy semmi sem áll az utamban.” Danielnek most tiszta a lelkiismerete, és nemrég kinevezték kisegítőszolgának.

10. Ha valaki véletlenül embert ölt, milyen határozott lépést kellett tennie, hogy irgalomban részesüljön?

¹⁰ Annak, aki nem szándékosan ölt embert, tennie kellett azért, hogy irgalomban részesüljön. El kellett menekülnie a legközelebbi menedékvárosba. (Olvassátok fel: Józsué 20:4.) A vétkes aligha vette félvállról a helyzetet, hiszen veszélyben volt az élete. A lehető leggyorsabban el kellett jutnia a menedékvárosba, és ott is kellett  maradnia. Ez áldozattal járt. Le kellett mondania az addigi megélhetéséről, a kényelmes otthonáról és a szabad utazás jogáról, egészen a főpap haláláig * (4Móz 35:25). Természetesen megérte meghozni mindezt az áldozatot. Ha elhagyta volna a várost, azzal azt fejezte volna ki, hogy semmibe veszi a kiontott vér értékét, és így az életét kockáztatta volna.

11. Hogyan fejezheti ki egy bűnbánó keresztény, hogy nem veszi természetesnek Isten irgalmát?

¹¹ Napjainkban egy bűnbánó vétkesnek ugyanígy határozott lépéseket kell tennie, ha szeretné elnyerni Isten irgalmát. Teljesen el kell fordulnia a bűnös útjától, ami azt jelenti, hogy azokat a kisebb helytelenségeket is kerülnie kell, amelyek aztán súlyos bűnhöz vezethetnek. Pál apostol ihletés alatt leírta, hogy mit tettek a korintuszi keresztények a megbánásuk jeleként. Ezt jegyezte le: „a ti Isten szerinti megszomorodásotok mily nagy igyekvést eredményezett bennetek, igen, önmagatok tisztázását, igen, felháborodást, igen, félelmet, igen, vágyakozást, igen, buzgalmat, igen, a helytelenség helyrehozását!” (2Kor 7:10, 11). Az ilyen őszinte erőfeszítésekkel a vétkes azt bizonyítja, hogy nem öntelt, és nem veszi magától értetődőnek Jehova irgalmát.

12. Miről lehet szükséges lemondania egy kereszténynek, ha szeretné elnyerni Isten irgalmát?

¹² Miről lehet szükséges lemondanunk ahhoz, hogy Jehova irgalmában részesüljünk? Nos, késznek kell lennünk feladni bármit, ami a botlásunkat okozhatja, még akkor is, ha az különösen kedves nekünk (Máté 18:8, 9). Például, ha a barátaid olyasmire próbálnak rávenni, ami sérti Jehovát, megszakítod velük a kapcsolatot? Ha gondot jelent mértéket tartani az alkoholfogyasztásban, hajlandó vagy kerülni az olyan helyzeteket, amelyek veszélybe sodornának? Ha erkölcstelen vágyakkal küzdesz, elutasítasz minden olyan filmet, honlapot vagy tevékenységet, amely tisztátalan gondolatokat ébreszthet benned? Ne feledd, hogy minden áldozatot megér az, hogy feddhetetlenek maradjunk Jehova előtt. Nincs annál rosszabb érzés, mint amikor távol vagy tőle. Viszont semmihez sem fogható nyugalmat ad, amikor érezheted a szerető-kedvességét (Ézs 54:7, 8).

13. Miért volt a vétkes biztonságban a menedékvárosban, és miért élhetett boldogan?

¹³ Egy izraelita biztonságban volt a menedékvároson belül. Jehova ezt mondta: „legyenek ezek a városok menedékül nektek” (Józs 20:2, 3). A vétkesnek semmilyen megtorlástól sem kellett tartania, hiszen a vérbosszuló nem mehetett be a városba, hogy elvegye az életét, és Jehova sem követelte meg, hogy újra ítéletet mondjanak felette. Amíg a városban maradt, Jehova védelmét élvezte. Ráadásul ez a hely számára nem valamiféle „menedékbörtön” volt. Itt dolgozhatott, segíthetett másoknak, és békében szolgálhatta Jehovát. Boldog és kielégítő élete lehetett.

14. Miben bízhat egy keresztény, ha őszintén megbánja a bűnét?

¹⁴ Néhány keresztény még azután sem tud megszabadulni a bűntudattól, hogy megbánta a súlyos bűnét. Úgy érzik, hogy már sohasem lehetnek tiszták Jehova előtt. Ha te is ilyen érzésekkel küzdesz, emlékezz rá, hogy Jehovát az irgalma arra indítja, hogy teljesen megbocsásson. Daniel, akit korábban idéztünk, maga is tapasztalta ezt. Azután, hogy  a vének tanácsot adtak neki, és segítettek visszanyerni a tiszta lelkiismeretét, így érzett: „Végre fellélegezhettem. Miután megkaptam a szükséges segítséget, már nem kellett gyötrődnöm a bűnöm miatt. Az már a múlt. Jehova az ígéretéhez hűen levette rólam a vétkem terhét, és messzire dobta tőlem. Végleg elfelejthetem.” Ha valaki bemenekült a menedékvárosba, ott már nem kellett rettegnie a vérbosszulótól. Ehhez hasonlóan, ha egyszer Jehova megbocsátott nekünk, már nem kell attól tartanunk, hogy valamilyen ürüggyel újra felhozza a vétkünket, vagy számadásra von miatta. (Olvassátok fel: Zsoltárok 103:8–12.)

15–16. Hogyan segít bíznod Isten irgalmában az, hogy Jézus a Megváltónk és a főpapunk?

¹⁵ Nekünk még annál is több okunk van bízni Jehova irgalmában, mint az izraelitáknak volt. Miután Pál kifejezte, mennyire nyomorultnak érzi magát, amiért képtelen teljesen megfelelni Jehova elvárásainak, így kiáltott fel: „Hála az Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által!” (Róma 7:25). Pál sok bűnt követett el, melyeket megbánt, és továbbra is küzdött a bűnös hajlamaival, de biztos volt abban, hogy Isten megbocsátott neki Jézus által. Mint Megváltó, Jézus megtisztítja a lelkiismeretünket, és belső békét ad (Héb 9:13, 14). Főpapként pedig „arra is képes, hogy teljesen megmentse azokat, akik általa járulnak az Isten elé, mert mindenkor él, hogy szót emeljen érdekükben” (Héb 7:24, 25). Ha az izraeliták biztosak lehettek Isten megbocsátásában a főpap szolgálatának köszönhetően, akkor mennyivel inkább igaz az, hogy a mi főpapunk, Jézus által „irgalmasságot [nyerhetünk], és ki nem érdemelt kedvességet [találhatunk] megfelelő időben jövő segítségül” (Héb 4:15, 16).

¹⁶ Ahhoz, hogy menedékre lelj Jehovánál, hinned kell Jézus áldozatában. Ne csak úgy gondolj rá, mint ami általánosságban az emberiség javára van. Higgy benne, hogy te is hasznot meríthetsz a váltságból (Gal 2:20, 21). Hidd el, hogy a váltság a te bűneid megbocsátására is alapot ad. Higgy abban, hogy a váltság által te is örök életben reménykedhetsz. Igen, Jehova téged is megajándékozott Jézus váltságával.

17. Miért szeretnél Jehovánál menedéket keresni?

¹⁷ A menedékvárosok segítenek megértenünk Isten irgalmát. Jehovának ez a gondoskodása kiemeli, hogy az élet szent. Azt is megtanulhatjuk belőle, hogy milyen fontos szerepük van a véneknek a segítségnyújtásban, hogy mit jelent az őszinte megbánás, és hogy miért lehetünk teljesen biztosak abban, hogy Jehova megbocsát nekünk. Te Jehovánál keresel menedéket? Semmi sem nyújthat nagyobb biztonságot! (Zsolt 91:1, 2). A következő cikkben arról lesz szó, hogy az, amit a menedékvárosokról tudunk, hogyan segít követni Jehova nagyszerű példáját az igazságosságban és az irgalomban.