TAVALY világszerte több ezer testvért neveztek ki vénnek vagy kisegítőszolgának. Ha te is köztük vagy, akkor biztosan nagyon örülsz ennek a szép kiváltságnak.

De valószínűleg vannak félelmeid is, ami érthető. Jason, egy fiatal vén ezt mondja: „Miután kineveztek, úgy éreztem, teljesen eláraszt a sok új feladat.” Mózes és Jeremiás is alkalmatlannak érezte magát a megbízatásra, amelyet Jehovától kapott (2Móz 4:10; Jer 1:6). Hogyan küzdhetsz meg az ilyen érzésekkel, és hogyan fejlődhetsz tovább? Sokat tanulhatsz egy keresztény tanítvány, Timóteusz példájából (Csel 16:1–3).

Timóteusz valószínűleg a tízes évei végén vagy a húszas évei elején járt, amikor Pál apostol kiválasztotta, hogy legyen az útitársa. A fiatal kora miatt eleinte talán nem volt túl sok önbizalma, és bátortalanul végezte az új megbízatását (1Tim 4:11, 12; 2Tim 1:1, 2, 7). Ám egy évtizeddel később Pál már ezt írta róla a filippi gyülekezetnek: „remélem, hogy ha ez az Úr Jézus akarata, nemsokára elküldöm hozzátok Timóteuszt. . . Mert senki másom nincs, aki olyan lenne, mint ő” (Flp 2:19, 20).

Mi tette Timóteuszt ilyen kiváló vénné? Nézzünk meg most hat tanulságot, melyet levonhatunk a példájából.

1. Őszintén törődött másokkal. Pál arról biztosította a filippi testvéreket, hogy Timóteusz igazán törődni fog velük (Flp 2:20). Igen, erre a fiatal férfira ez volt jellemző. Szerette volna erősíteni a testvérei hitét, és szívesen hozott áldozatokat értük.

Vigyázz, nehogy olyan legyél, mint az a buszsofőr, aki fontosabbnak tartja, hogy pontosan érkezzen a megállókba, mint hogy felvegye az utasokat. William, aki több mint 20 éve szolgál vénként, ezt tanácsolja a frissen kinevezett férfiaknak: „Szeresd a testvéreket. Rájuk összpontosíts, ne a szervezési feladatokra.”

2. A szellemi dolgok álltak első helyen az életében. Pál Timóteusz dicsérete után ezt írta: „a többiek mind a maguk érdekeit keresik, és nem Jézus Krisztuséit” (Flp 2:21). Az apostol azt látta a római keresztényeken – akik közt szolgált, mikor ezt a levelet írta –, hogy túlságosan lekötik őket a saját elfoglaltságaik. Mondhatni, egy kicsit önkímélő keresztények voltak. De Timóteusz egészen más volt. Amikor csak lehetősége adódott a jó hír hirdetésére, olyan volt a szemléletmódja, mint amilyen Ézsaiásé, aki ezt mondta: „Itt vagyok én! Küldj engem!” (Ézs 6:8).

Hogyan tarthatod egyensúlyban a magánéleti és a gyülekezeti kötelezettségeidet? Először is, állíts fel megfelelő fontossági sorrendet. Ahogy Pál tanácsolta, győződj meg arról, „mik a fontosabb dolgok” (Flp 1:10). Az vezessen, hogy Isten mit tart lényegesnek. Másodszor, egyszerűsíts. Ne fordíts időt és energiát felesleges tevékenységekre. Pál erre ösztönözte Timóteuszt: „Menekülj hát a fiatalkorral járó kívánságoktól, törekedj inkább az igazságosságra, a hitre, a szeretetre és a békére” (2Tim 2:22).

 3. Szorgalmasan végezte a szent szolgálatot. Pál erre emlékeztette a Filippiben élő keresztényeket: „Ti pedig tudjátok, hogy [Timóteusz] már bizonyította, milyen ember, mert mint gyermek az apjával, úgy szolgált velem rabszolgaként a jó hír előmozdításában” (Flp 2:22). Timóteusz nem volt lusta. Buzgón szolgált Pál mellett, és így még szorosabbá vált a kapcsolatuk.

Isten szervezetében nincs hiány az elvégzendő feladatokban. Ez a munka igazán megelégedetté tesz, és segít közelebb kerülnöd a hittársaidhoz. Ezért törekedj arra, hogy „mindig bőven legyen [tennivalód] az Úr munkájában” (1Kor 15:58).

4. Alkalmazta, amit tanult. Pál ezt írta Timóteusznak: „odafigyeltél a tanításomra, példaként követted az életmódomat és a célomat, láttad a hitemet, türelmemet, szeretetemet, kitartásomat” (2Tim 3:10). Mivel Timóteusz átültette a gyakorlatba, amit megtanult, nagyobb felelősség hordozására is alkalmassá vált (1Kor 4:17).

Van olyan érett barátod, akit a példaképednek tartasz? Ha nincs, miért ne keresnél egyet? Tom, aki évek óta vénként szolgál, így emlékszik vissza: „Egy tapasztalt felvigyázó a szárnyai alá vett, és remek képzést adott. Rendszeresen kértem tőle tanácsot, és meg is fogadtam, amit mondott. Így viszonylag gyorsan magabiztossá váltam.”

5. Továbbra is képezte magát. Timóteusz ezt az ösztönzést kapta Páltól: „eddzed magad úgy, hogy a célod Isten odaadó szolgálata legyen” (1Tim 4:7). Bár egy sportolónak talán van edzője, az is fontos, hogy önállóan eddzen. Pál ezt tanácsolta Timóteusznak: „továbbra is odaadóan foglalkozz a felolvasással, a buzdítással és a tanítással . . . Gondolkodj el ezeken, mélyedj el bennük, hogy mindenki egyértelműen láthassa a fejlődésedet” (1Tim 4:13–15).

A kinevezésed után is fontos, hogy csiszold a képességeidet. Ne állj meg egy szinten szellemileg, és igyekezz naprakésznek lenni a szervezeti eljárásokkal. Emellett maradj szerény. Elbizakodottságra vallana, ha azt gondolnád, hogy a nagy tapasztalatod miatt bármilyen helyzetet meg tudsz oldani alapos kutatás nélkül. Légy olyan, mint Timóteusz volt, és „állandóan ügyelj magadra, és arra, hogy mit tanítasz” (1Tim 4:16).

6. Jehova szellemére támaszkodott. Pál így figyelmeztette Timóteuszt a szolgálatára utalva: „Ezt a kiváló letétet őrizd meg a szent szellem által, amely bennünk lakik” (2Tim 1:14). Timóteusz úgy tudta megőrizni a felvigyázói szolgálatát, ha Isten szellemére támaszkodott.

Donald, aki több évtizede szolgál vénként, megjegyzi: „Egy kinevezett férfinak nagy becsben kell tartania az Istennel ápolt kapcsolatát, és akkor »megújuló erővel« tud majd előrehaladni. Ha imádkozik Isten szelleméért, és dolgozik azon, hogy megteremje a gyümölcsét, igazi áldásnak fog bizonyulni a testvérei számára” (Zsolt 84:7; 1Pét 4:11).

Megmelengeti a szívünket, hogy Jehova sok újonnan kinevezett testvért használ fel, köztük téged is. Jason, akit a bevezetőben említettünk, ezt mondja: „Mióta vénként szolgálok, rengeteget tanultam és magabiztosabb lettem. Most már kifejezetten élvezem a megbízatásomat, és csodálatos kiváltságnak tartom!”

Továbbra is fejlődni fogsz abban, ahogyan ellátod a szolgálatodat? Tűzd ki célul, hogy követed Timóteusz példáját, és akkor a te értékes munkád is a gyülekezet javára fog válni.