1. Hogyan gondoskodott Jehova bátorításról az édeni lázadás után?

JEHOVA mindig is a bátorítás forrása volt. Ez már attól fogva igaz, hogy az első emberpár bűnbe esett, és tökéletlenné vált. Közvetlenül az édeni lázadás után Isten egy olyan ígéretet tett, amely reményt adhatott Ádám leszármazottainak. Az 1Mózes 3:15-ben szereplő prófécia szerint végül el lesz pusztítva az őskígyó, Sátán, az Ördög, és minden, amit tett (1Ján 3:8; Jel 12:9).

2. Hogyan bátorította Jehova Noét?

² Jehova szolgája, Noé egy istentelen világban élt, amelyben egyedül ő és a családja imádta az igaz Istent. Burjánzott körülötte az erőszak és az elferdült szexuális szokások, ezért elcsüggedhetett volna (1Móz 6:4, 5, 11; Júd 6). Ám Jehova olyasmit hozott a tudomására, ami felbátorította őt, és erőt adott neki ahhoz, hogy továbbra is Istennel járjon (1Móz 6:9). Azt mondta Noénak, hogy  véget fog vetni annak az elfajult világnak, és útmutatást adott neki, hogy meg tudja menteni a családját (1Móz 6:13–18). Jehova a bátorítás forrása volt Noénak.

3. Hogyan kapott bátorítást Józsué? (Lásd a képet a cikk elején.)

³ Később Józsuénak azzal a félelmetes feladattal kellett megbirkóznia, hogy bevezesse Isten népét az ígéret földjére. Ehhez meg kellett ütköznie az ott élő többi nemzet hatalmas seregeivel. Józsuénak volt miért aggódnia. Jehova tisztában volt ezzel, ezért arra utasította Mózest, hogy bátorítsa őt. Ezt mondta: „Bízd meg Józsuét, bátorítsd és erősítsd őt, mert ő fog átkelni a nép élén, és ő fog segíteni nekik megszerezni az örökségüket, a földet, amelyet majd látsz” (5Móz 3:28). Később maga Jehova is megerősítette Józsuét a következő szavakkal: „Hát nem parancsoltam meg neked? Légy bátor és erős! Ne félj és ne rettegj, mert Jehova, a te Istened veled van, bárhová mész!” (Józs 1:1, 9). Milyen megnyugtató lehetett ezt hallania!

4–5. Hogyan bátorította Jehova a) az ókori népét, b) a Fiát?

⁴ Jehova nemcsak egyéneket bátorított, hanem a népét mint csoportot is. Például előre lejegyeztette a következő szavakat, amelyek később bátorítást nyújtottak a babiloni fogságban lévő zsidóknak: „Ne félj, mert én veled vagyok. Ne aggódj, mert én vagyok Istened. Én megerősítelek, igen, segítek neked. Erősen foglak igazságos jobb kezemmel” (Ézs 41:10). Erről az első századi keresztények is meg lehettek győződve, és mi ugyanígy érezhetünk. (Olvassátok fel: 2Korintusz 1:3, 4.)

⁵ Jézus is kapott bátorítást az Atyjától. A keresztelkedésekor hangot hallott az égből, amely ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem” (Máté 3:17). Ebből biztosan sok erőt merített az egész földi szolgálata során.

6. Miért bátorító a talentumokról szóló példázat?

⁶ Jézus követte az Atyja példáját. Amikor a világrendszer befejezéséről beszélt, a talentumokról szóló példázatával hűségre bátorított másokat. A szemléltetésben szereplő úr mind a két hűséges rabszolgáját megdicsérte: „Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni. Örülj együtt az uraddal!” (Máté 25:21, 23). Micsoda erőteljes bátorítás, hogy továbbra is hűségesen szolgáljuk Jehovát!

7. Hogyan bátorította Jézus az apostolokat, illetve Pétert?

⁷ Az apostolok sokat vitatkoztak azon, hogy melyikük a legnagyobb, de Jézus türelmesen arra bátorította őket, hogy alázzák meg magukat, és szolgák legyenek, ne pedig olyanok, akik hatalmaskodnak másokon (Luk 22:24–26). Péter különösen sok csalódást okozott Jézusnak (Máté 16:21–23; 26:31–35, 75). De Jézus nem mondott le róla, hanem bátorította, és azzal bízta meg, hogy erősítse a testvéreit (Ján 21:16).

8. Hogyan bátorította Ezékiás a hadvezéreket és Júda népét?

⁸ Már azelőtt, hogy Jézus példát mutatott a bátorításban, Jehova hűséges szolgái tisztában voltak a buzdítás fontosságával. Például amikor Ezékiás az asszírok fenyegetésével nézett szembe, összehívta a hadvezéreket és Júda népét, hogy erőt öntsön beléjük. „A nép pedig bátorságot merített. . . a szavaiból” – szól a beszámoló. (Olvassátok fel: 2Krónikák 32:6–8.)

9. Mit tanít nekünk Jób könyve a bátorításról?

⁹ Jób, bár maga is vigaszra szorult, fontos leckét tanított a bátorításról a fárasztó vigasztalóinak. Elmondta, hogy mit tenne az ő helyükben: „megerősítenélek benneteket számnak szavaival, és ajkam vigasztalása enyhülést hozna nektek” (Jób 16:1–5). Végül Jób is bátorítást kapott Elihutól és Jehovától (Jób 33:24, 25; 36:1, 11; 42:7, 10).

10–11. a) Miért volt szüksége Jefte lányának bátorításra? b) Ma kik érdemelnek hasonló bátorítást?

¹⁰ Jefte bíró lányának szintén bátorításra volt szüksége. Amikor Jefte harcba vonult az ammoniták ellen, megfogadta, hogy ha Jehova győzelmet ad neki, akkor azt, aki a csata után elsőként jön elé a házából az üdvözlésére, oda fogja szentelni, hogy Jehova hajlékánál szolgáljon. Történetesen a lánya, az egyetlen gyermeke volt az, aki kijött elé, hogy megünnepelje a győzelmét. Jeftének a szíve szakadt meg. De megtartotta a fogadalmát, és Silóba küldte a szűz lányát, hogy az élete hátralévő részében a szentélynél szolgáljon (Bír 11:30–35).

¹¹ Bármekkora fájdalmat jelentett is ez Jeftének, még nehezebb lehetett a lányának, aki készségesen alávetette magát az apja döntésének (Bír 11:36, 37). Emiatt le kellett mondania arról, hogy férjhez menjen, gyermekeket neveljen, és továbbvigye a család nevét és örökségét. Valóban nagy szüksége volt a buzdításra! A bibliai beszámoló ezt írja: „szokássá lett Izraelben, hogy Izrael lányai minden évben elmentek négy napra, hogy dicsérjék a gileádita Jefte lányát” (Bír 11:39, 40). Mit gondolsz, vajon nem érdemelnek hasonló bátorítást azok az egyedülálló keresztények, akik nagyobb figyelmet fordítanak az „Úr dolgaira”? (1Kor 7:32–35).

12–13. Hogyan erősítette Péter a testvéreit?

¹² Jézus a halála előtti estén ezt mondta Péter apostolnak: „Simon, Simon! Sátán kérte, hogy hadd rostáljon meg titeket, mint a búzát. De én könyörögtem érted, hogy ne fogyjon el a hited; és ha majd megbánod, amit tettél, erősítsd a testvéreidet” (Luk 22:31, 32).

¹³ Péter az első századi keresztény gyülekezet egyik oszlopa lett (Gal 2:9). Bátorítólag hatott a testvéreire az, hogy milyen határozottan cselekedett pünkösdkor és utána. A hosszú szolgálata vége felé levelet írt a hittársainak. Vajon miért? Így indokolta: „írtam nektek pár szóban. . ., hogy bátorítsalak benneteket, és komolyan tanúskodjak arról, hogy Isten valóban kifejezte irántatok a ki nem érdemelt  kedvességét. Szilárdan ragaszkodjatok ehhez” (1Pét 5:12). Az elkövetkező évszázadokban Péter ihletett levelei a buzdítás forrásának bizonyultak a keresztényeknek, és még ma is erőt meríthetünk belőlük. Nagy szükségünk van erre a bátorításra, miközben várjuk Jehova ígéreteinek a beteljesedését (2Pét 3:13).

14–15. Miért meríthettek mindig is erőt a keresztények János apostol írásaiból?

¹⁴ János apostol szintén a gyülekezet támasza volt. A keresztények már régóta buzdítást nyernek az evangéliumából, amely lebilincselően ír Jézus szolgálatáról. Csak János beszámolójában találjuk meg Jézus kijelentését, hogy a szeretet lesz az igaz tanítványai azonosító jele. (Olvassátok fel: János 13:34, 35.)

¹⁵ János három levele további gyöngyszemeket tartalmaz. Ha elcsüggeszt a gyarlóságunk, megkönnyebbülünk, amikor azt olvassuk, hogy „Jézusnak. . . a vére megtisztít minket minden bűntől” (1Ján 1:7). És ha a szívünk mégis elítél minket, megható az a gondolat, hogy Isten „nagyobb a szívünknél” (1Ján 3:20). Azt is egyedül János jegyezte le, hogy „Isten szeretet” (1Ján 4:8, 16). A második és a harmadik levelében megdicséri a keresztényeket, amiért továbbra is „az igazságban járnak” (3Ján 3, 4; 2Ján 4).

16–17. Hogyan bátorította Pál apostol az első századi keresztényeket?

¹⁶ Az apostolok közül valószínűleg Pál tette a legtöbbet a testvérei bátorításáért. Úgy tűnik, hogy Jézus halálát követően az apostolok többsége Jeruzsálemben maradt, amely a vezetőtestület  székhelye lett (Csel 8:14; 15:2). Júdeában a keresztények olyan embereknek prédikáltak Krisztusról, akik a zsidó neveltetésük miatt egy Istenben hittek. Pál apostolt viszont a szent szellem a görög–római világ nemzeteihez küldte, hogy a többistenhívő embereknek prédikáljon (Gal 2:7–9; 1Tim 2:7).

¹⁷ Pál keresztül-kasul bejárta azokat a területeket, amelyek ma Törökországhoz, Görögországhoz és Olaszországhoz tartoznak, és gyülekezeteket alapított ezeken a nem zsidók lakta helyeken. Az újonnan megtért keresztények sokat szenvedtek a saját honfitársaik miatt, és rájuk fért a bátorítás (1Tessz 2:14). I. sz. 50 környékén Pál ezt írta a nemrég alakult tesszalonikai gyülekezetnek: „Mindig hálát adunk Istennek, amikor említést teszünk mindnyájatokról az imáinkban, mert soha nem feledkezünk meg. . . a hithű munkátokról, a szeretetteljes fáradozásotokról és a kitartásotokról” (1Tessz 1:2, 3). Arra ösztönözte őket, hogy ők is erősítsék egymást. „Állandóan bátorítsátok és építsétek egymást” – írta (1Tessz 5:11).

18. Hogyan bátorította az első századi vezetőtestület Fülöpöt?

¹⁸ Az első századi vezetőtestület a bátorítás forrása volt azoknak, akik vállalták a vezetést a gyülekezetben, és a többi kereszténynek is. Amikor Fülöp, az evangéliumhirdető Krisztusról prédikált a szamáriaiaknak, maga mögött tudhatta a vezetőtestület támogatását. Elküldték hozzá Pétert és Jánost, hogy imádkozzanak a szent szellem kitöltéséért az új hívők számára (Csel 8:5, 14–17). Biztos, hogy Fülöpnek és a frissen megtért testvéreknek is bátorító volt, hogy ekkora támogatást kaptak a vezetőtestülettől.

19. Milyen hatással volt az első századi gyülekezetekre a vezetőtestület levele?

¹⁹ Később a vezetőtestületnek döntenie kellett abban a kérdésben, hogy a nem zsidó keresztényeknek ugyanúgy körül kell-e metélkedniük, ahogy azt a mózesi törvény megkövetelte a zsidóktól (Csel 15:1, 2). A szent szellem vezetésével és a szentírási érvek alapján a felelős testvérek arra jutottak, hogy ez nem szükséges többé, és erről levelet írtak a gyülekezeteknek. A levelet a vezetőtestület képviselői vitték el. Milyen hatással volt az üzenet a testvérekre? „Miután felolvasták, nagyon örültek a bátorításnak” (Csel 15:27–32).

20. a) Hogyan bátorítja a nemzetközi testvériséget a vezetőtestület? b) Miről szól a következő cikk?

²⁰ Ma Jehova Tanúi vezetőtestülete bátorítást nyújt a Bétel-család tagjainak és más különleges teljes idejű szolgáknak, és persze az egész nemzetközi testvériségnek. Ugyanúgy, mint az első században, a keresztények most is nagyon örülnek ennek a bátorításnak. Továbbá 2015-ben a vezetőtestület közreadta a Térj vissza Jehovához! című füzetet, amely világszerte sokakba öntött új erőt. De vajon csak a felelős testvéreknek kell követniük Jehova példáját a bátorításban? A következő cikk választ ad erre a kérdésre.