1–2. a) Miből látszik, hogy az emberek küzdenek a szabadságukért? b) Milyen eredménnyel járnak ezek az erőfeszítések?

NAPJAINKBAN gyakori téma az egyenlőség és a szabadság. A világ sok részén vágynak rá az emberek, hogy megszabaduljanak az elnyomástól, a hátrányos megkülönböztetéstől és a szegénységtől. Mások szólásszabadságot, döntési és önrendelkezési jogot követelnek. Úgy tűnik, az emberek mindenhol szeretnék azt tenni, amit akarnak, és úgy élni, ahogy nekik tetszik.

² De persze az ilyen vágyak nem mindig teljesülnek. Társadalmi vagy politikai kérdésekben sokan tiltakozással, tüntetéssel, lázadással vagy akár forradalommal igyekeznek elérni a céljukat. De vajon meghozzák ezek a kezdeményezések a kívánt eredményt? Nem, sőt, gyakran tragédiába torkollnak, akár emberéleteket is követelhetnek. Mindez jól láthatóan bizonyítja, milyen igaz Salamon király ihletett megállapítása: „ember uralkodik emberen a saját kárára” (Préd 8:9).

3. Hogyan találhatjuk meg az igazi boldogságot és megelégedettséget?

³ Jakab tanítvány megfogalmazta, hogy mi a kulcsa a valódi boldogságnak és megelégedettségnek. Ezt írta: „aki beletekint  a tökéletes törvénybe, mely szabaddá tesz, és megmarad annál. . . boldog lesz, mivel cselekszi azt” (Jak 1:25). Ez a tökéletes törvény Jehovától származik, és ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségük az embereknek a teljes boldogsághoz. Az első emberpárnak mindent megadott ehhez, például a valódi szabadságot.

4. Milyen szabadságot élvezett Ádám és Éva? (Lásd a képet a cikk elején.)

⁴ Mózes első könyvének az első két fejezetében láthatjuk, hogy Ádám és Éva olyan szabadságot élvezett, amelyről ma csak álmodhatunk: szabadok voltak a nélkülözés, a félelem és az elnyomás terhétől. Nem kellett aggódniuk az élelem, a munka, a betegségek és a halál miatt (1Móz 1:27–29; 2:8, 9, 15). Ez talán azt jelenti, hogy Ádámnak és Évának korlátlan szabadsága volt?

5. Bár sokan másként gondolják, mire van szükség, hogy az emberek szabadok lehessenek?

⁵ Sokak szerint a valódi szabadság azt jelenti, hogy bármit megtehetnek, amit csak akarnak, és nem kell számolniuk a következményekkel. Egy lexikon így határozza meg a szabadságot: „döntéshez való jog, és a döntések megvalósításának lehetősége”. Viszont ezt is hozzáteszi: „Jogi szempontból az emberek akkor lehetnek szabadok, ha a társadalom nem ró rájuk igazságtalan, szükségtelen és észszerűtlen korlátozásokat” (The World Book Encyclopedia). Ez azt sugallja, hogy gyakorlatilag szükség van bizonyos korlátozásokra ahhoz, hogy egy társadalomban mindenki szabadságot élvezhessen. A kérdés tehát a következő: Kinek van joga eldönteni, hogy milyen korlátozások számítanak igazságosnak, szükségesnek és észszerűnek?

6. a) Miért egyedül Jehovának korlátlan a szabadsága? b) Milyen szabadságuk lehet az embereknek, és miért?

⁶ Kulcsfontosságú megértenünk, hogy egyedül Jehova Istennek van abszolút és korlátlan szabadsága. Ez logikus, hiszen ő teremtett mindent, és ő a világegyetem mindenható ura (1Tim 1:17; Jel 4:11). Gondoljunk Dávid király szavaira, melyekkel leírta Jehova páratlan és magasztos helyzetét. (Olvassátok fel: 1Krónikák 29:11, 12.) Jehovával ellentétben az égi és a földi teremtményeknek csak viszonylagos szabadságuk van. El kell ismerniük, hogy kizárólag Jehova Istennek van joga igazságos, szükséges és észszerű korlátokat szabni. És ő igazából szabott is ilyen korlátokat az embereknek már a kezdetekkor.

7. Milyen dolgokat teszünk ösztönösen, melyek örömet szereznek?

⁷ Ádám és Éva kezdetben sokrétű szabadságot élvezett, de az ő szabadságuknak is voltak határai. Ezek egy része csak ösztönszerű alkalmazkodást igényelt, de akkor is korlátok voltak. Például az ősszüleink tudták, hogy az életben maradáshoz lélegezniük, enniük, aludniuk kell, és így tovább. Vajon emiatt azt érezték, hogy meg vannak fosztva a szabadságuktól? Nem, mert Jehova úgy alkotta meg őket, hogy még ezekben a rutinszerű tevékenységekben is örömet találjanak (Zsolt 104:14, 15; Préd 3:12, 13). Ki ne élvezné, amikor mélyet szippant a friss levegőből, a kedvenc ételéből falatozik, vagy jól kialussza magát? Boldoggá tesznek minket ezek a szükséges tevékenységek, és egyáltalán nem érezzük őket kényszernek vagy tehernek. Ezzel biztosan Ádám és Éva is így volt.

8. Milyen parancsot adott Isten az első emberpárnak, és mi volt ezzel a célja?

⁸ Jehova azt a parancsot adta Ádámnak  és Évának, hogy töltsék be a földet az utódaikkal, és gondozzák a környezetüket (1Móz 1:28). Megfosztotta őket ez a parancs a szabadságuktól? Természetesen nem. Valójában lehetőséget adott nekik arra, hogy részt vegyenek a Teremtőjük szándékának a megvalósításában. Hozzájárulhattak volna, hogy az egész föld paradicsommá váljon, és a tökéletes emberiség otthona legyen (Ézs 45:18). Ma nem számít Jehova szándékával ellentétes döntésnek az, ha valaki egyedülálló marad, vagy ha egy házaspár nem vállal gyermeket. Az emberek többsége mégis házasságot köt és gyermekeket nevel, pedig ez sok kihívással jár (1Kor 7:36–38). Vajon miért döntenek így? Mert normál körülmények között mindez örömet és megelégedettséget ad az embereknek (Zsolt 127:3). Igen, Ádám és Éva örökké élvezhette volna a családi életből származó boldogságot.

9. Miért nem volt igazságtalan, szükségtelen és észszerűtlen az, amit Isten az 1Mózes 2:17 szerint parancsolt?

⁹ Jehova egy másik parancsot is adott Ádámnak és Évának, és azt is egyértelműen megmondta, hogy milyen büntetés jár azért, ha nem tartják be: „a jó és rossz tudásának a fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz” (1Móz 2:17). Vajon ez a parancs igazságtalan, szükségtelen vagy észszerűtlen volt? Megfosztotta Ádámot és Évát a szabadságától? Egyáltalán nem. Számos bibliatudós is megfogalmazta, hogy ez a parancs logikus és indokolt volt. Például az egyikük ezt írta: „[Az 1Mózes 2:16, 17-ben lévő] parancsból arra következtethetünk, hogy csak Isten tudja, hogy mi jó. . . az embernek, és mi rossz. . . neki. Ahhoz, hogy az emberiség élvezhesse a jót, bíznia kell Istenben, és engedelmeskednie kell neki. Ha nem engedelmeskednek, magukra maradnak azzal a feladattal, hogy eldöntsék, mi jó. . . és mi rossz.” Ez pedig egy olyan teher, amelyet az emberek nem képesek önállóan elhordozni.

10. Miért nem szabad összetévesztenünk a szabad akaratot azzal, hogy valakinek joga van eldönteni, hogy mi jó és mi rossz?

¹⁰ Sokan azt mondanák, hogy Jehova az Ádámnak adott paranccsal megfosztotta őt a szabadságától, hiszen nem tehette azt, amit akart. Ám így összetévesztik a szabad akarat gyakorlását azzal, hogy valakinek joga van eldönteni, hogy mi jó és mi rossz. Ádám és Éva igenis szabadon eldönthette, hogy engedelmeskedik-e Istennek, vagy sem. De egyedül Jehovának van teljes mértékben joga meghatározni, hogy mi számít jónak és mi rossznak. Ezt szemléltette „a jó és rossz tudásának” fája az Éden-kertben (1Móz 2:9). El kell ismernünk, hogy nem mindig látjuk, hogy a döntéseink hova vezetnek, és azt sem tudjuk, hogy mindig jó eredményt szülnek-e. Ezért fordul elő gyakran, hogy az emberek hiába hoznak meg egy döntést a legjobb szándékkal, végül szenvedés és tragédia lesz belőle (Péld 14:12). Tehát ne feledjük, hogy az embereknek vannak korlátaik. Jehova a parancsával azt akarta megtanítani Ádámnak és Évának, hogy hogyan élvezhetnek igazi szabadságot. Miért mondhatjuk ezt, és hogyan fogadta az első emberpár ezt a parancsot?

11–12. Miért vezetett Ádám és Éva döntése tragédiához? Szemléltesd.

¹¹ Az ősszüleink végül úgy döntöttek, hogy nem engedelmeskednek Istennek. Éva nem tudott ellenállni a kísértésnek, amikor Sátán ezt mondta neki: „felnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint  Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz” (1Móz 3:5). Vajon Ádám és a felesége számára nagyobb szabadságot eredményezett a döntésük? Semmiképp, hisz nem érték el azt, amit Sátán ígért nekik. Nem sok idő kellett, hogy megtapasztalják: ha elvetik Jehova irányítását, és a saját fejük után mennek, az katasztrófához vezet (1Móz 3:16–19). Miért van ez így? Egyszerűen azért, mert Jehova nem hatalmazta fel az embert arra, hogy meghatározza magának, mi jó és mi rossz. (Olvassátok fel: Példabeszédek 20:24 és lábjegyzet; Jeremiás 10:23.)

¹² Szemléltetésként most gondoljunk egy pilótára. Hogy a repülőgépével biztonságban elérje a célját, általában egy jóváhagyott légi útvonalat kell követnie. A modern repüléstechnika lehetővé teszi, hogy a pilóta fedélzeti navigációs eszközöket használjon, és az út során folyamatosan kapcsolatban legyen az irányítóközponttal. De ha a pilóta úgy döntene, hogy figyelmen kívül hagyja az irányítást, és arra repül, amerre a kedve tartja, az katasztrofális következményekkel járhatna. Egy ilyen pilótához hasonlíthatnánk Ádámot és Évát. Elutasították Isten vezetését, és a saját útjukat akarták járni. Ennek az lett a következménye, hogy jelképesen szólva tragikus balesetet szenvedtek, amivel bűnt és halált hoztak magukra és a leszármazottaikra (Róma 5:12). Miközben arra törekedtek, hogy magukat irányíthassák, elvesztették a valódi szabadságot, melyet Istentől kaptak.

13–14. Hogyan lehet a miénk a valódi szabadság?

¹³ Az emberek talán azt gondolják, hogy minél több szabadságuk van, annál jobb helyzetben vannak, de a valóságban a korlátlan szabadság egy kétélű fegyver. Igaz, sok előnye van, de még csak belegondolni is szörnyű, milyen lenne a világ, ha egyáltalán nem léteznének korlátozások. Ezért a már korábban említett lexikon ezt mondja: „A törvények minden szervezett társadalomban egy bonyolult rendszert alkotnak, mely egyensúlyban tartja a jogokat és a korlátozásokat.” Az biztos, hogy az emberi törvényekre ráillik  a „bonyolult” jelző. Gondoljunk csak a mérhetetlenül sok törvénypontra, vagy az ügyvédek és bírók seregére, akikre szükség van a törvények értelmezéséhez és alkalmazásához.

¹⁴ Jézus Krisztus azonban egy egyszerű módját mutatta meg annak, hogy valódi szabadságot élvezhessünk. Ezt mondta: „Ha mindig megfogadjátok a szavaimat, valóban a tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Ján 8:31, 32). Jézus útmutatása két követelményből áll: el kell fogadni az igazságot, melyet tanított, és a tanítványává kell válni. Aki ezt teszi, valódi szabadságra lelhet. De mitől szabadul meg? Jézus így folytatta: „mindenki, aki bűnt követ el, rabszolgája a bűnnek.” „Ha tehát a Fiú szabaddá tesz titeket, valóban szabadok lesztek” (Ján 8:34, 36).

15. Hogyan tehet minket igazán szabaddá az a szabadság, melyet Jézus ígért?

¹⁵ Az a szabadság, melyet Jézus ígért a tanítványainak, messze felülmúlja a társadalmi vagy politikai szabadságot, melyre ma sokan vágynak. Amikor Jézus azt mondta, hogy „ha. . . a Fiú szabaddá tesz titeket, valóban szabadok lesztek”, arra utalt, hogy az emberiség a valaha tapasztalt legnagyobb rabságtól és elnyomástól fog megszabadulni: a bűn rabszolgaságától. A bűn azon kívül, hogy rossz tettekre indít, abban is akadályoz, hogy megtegyük azt, amiről tudjuk, hogy helyes, és a tőlünk telhető legtöbbet hozzuk ki magunkból. Ilyen értelemben vagyunk a bűn rabszolgái, és ez feszültséget, fájdalmat, szenvedést és végül halált okoz (Róma 6:23). Pál apostol mélyen átérezte ezt a gyötrelmet. (Olvassátok fel: Róma 7:21–25.) Csak akkor lehet a miénk az a szabadság, amelyet az ősszüleink élveztek, ha lehullnak rólunk a bűn bilincsei.

16. Hogyan válhatunk igazán szabaddá?

¹⁶ Amikor Jézus úgy fogalmazott, hogy „ha mindig megfogadjátok a szavaimat”, arra utalt, hogy a tőle jövő szabadításnak vannak bizonyos feltételei. Önátadott keresztényekként megtagadtuk magunkat, és úgy döntöttünk, hogy azok között a határok között élünk, amelyeket Krisztus szabott a tanítványainak (Máté 16:24). A valódi szabadság, melyet Jézus ígért, akkor lesz a miénk, amikor megkapjuk a váltságáldozatból fakadó összes áldást.

17. a) Mi teszi igazán értelmessé és boldoggá az életünket? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

¹⁷ Ha Jézus tanítványaiként alárendeljük magunkat az ő tanításainak, értelmes és boldog lesz az életünk. Továbbá megnyílik előttünk a lehetőség, hogy a jövőben teljesen megszabaduljunk a bűn és a halál rabságától. (Olvassátok fel: Róma 8:1, 2, 20, 21.) A következő cikkben arról lesz szó, hogy hogyan élhetünk a jelenlegi szabadságunkkal úgy, hogy azzal örökké tiszteletet szerezzünk Jehovának, a valódi szabadság Istenének.