1–2. a) Miért volt fontos kérdés a rabszolgaság és a szabadság Pál apostol napjaiban? b) Pál szerint ki a valódi szabadság forrása?

AZ ÓKORI Rómában a keresztényeket olyan emberek vették körül, akik a jog, az igazságszolgáltatás és a szabadság bajnokainak tartották magukat. Pedig a Római Birodalom hatalma és dicsősége nagyrészt a rabszolgákra épült. Volt olyan idő, amikor a lakosság 30 százalékát a rabszolgák tették ki. Emiatt a rabszolgaság és a szabadság gondolata biztosan sokakat foglalkoztatott, így a keresztényeket is.

² Pál apostol a leveleiben gyakran beszél a szabadságról. A szolgálatának azonban nem az volt a célja, hogy társadalmi vagy politikai reformokat támogasson, amelyekre akkoriban sokan törekedtek. Pál és a többi keresztény nem emberi uralkodóktól vagy intézményektől várta a szabadságot, hanem azért fáradozott, hogy megismertesse másokkal Isten királyságának a jó hírét, valamint Krisztus Jézus váltságáldozatának a páratlan értékét. Pál a valódi szabadság forrására hívta fel a hívőtársai figyelmét. Például a korintuszi keresztényeknek írt második levelében leszögezte: „Jehova pedig  szellem, és ahol Jehova szelleme van, ott szabadság van” (2Kor 3:17).

3–4. a) Mit fejtegetett Pál a 2Korintusz 3:17-ben tett kijelentése előtt? b) Mit kell tennünk, ha szeretnénk elnyerni azt a szabadságot, amelyet Jehova adhat?

³ A levelében Pál korábban arról beszélt, hogy miután Mózes Jehova egyik angyalának a jelenlétében tartózkodott a Sínai-hegyen, sugárzott az arca. A népet félelem fogta el, amikor meglátta Mózest, ezért ő leplet tett az arcára (2Móz 34:29, 30, 33; 2Kor 3:7, 13). „De ha valaki Jehovához fordul, lekerül róla a lepel” – írta ezután Pál (2Kor 3:16). Mire gondolt?

⁴ Az előző cikkből megtudtuk, hogy egyedül Jehovának, a Teremtőnek van abszolút és korlátlan szabadsága. Ebből következik, hogy Jehova jelenlétében, és ott, „ahol Jehova szelleme van”, szabadság van. De ahhoz, hogy ez a szabadság a miénk legyen, Jehovához kell fordulnunk, vagyis szoros kapcsolatot kell kialakítanunk vele. Az izraeliták a pusztában emberi szemszögből látták a helyzetüket, nem Jehova szemszögéből. Olyan volt, mintha a szívüket és az elméjüket lepel borította volna be. Az egyiptomi fogságból való megszabadulásukat csupán arra akarták felhasználni, hogy kielégítsék a testi vágyaikat (Héb 3:8–10).

5. a) Milyen szabadságot tesz lehetővé Jehova szelleme? b) Honnan tudjuk, hogy a szó szerinti rabság nem korlátozza a Jehovától kapott szabadságot? c) Milyen kérdésekre keressük a választ?

⁵ Az a szabadság, amely Jehova szellemének köszönhető, többet jelent, mint megszabadulni egy szó szerinti rabságból. Jehova szelleme jóval többet képes megvalósítani, mint az emberek valaha is: kiszabadít a bűn és a halál fogságából, továbbá a hamis imádat és a hozzá kötődő szokások rabságából (Róma 6:23; 8:2). Ez igazán lenyűgöző! Ilyen szabadságnak még egy rabszolga vagy egy börtönbe zárt személy is örvendhet (1Móz 39:20–23). Ez Nancy Jüen testvérnőről és Harold King testvérről is elmondható volt, akik sok-sok évet töltöttek börtönben a hitükért. A JW TV-n elmesélik, miket éltek át. (Lásd: INTERJÚK ÉS MEGTÖRTÉNT ESETEK > KITARTÁS PRÓBÁK IDEJÉN.) De felmerülhet két kérdés: Hogyan tudjuk kimutatni, hogy értékeljük a szabadságunkat? És hogyan használhatjuk fel bölcsen?

6. Miből látszott, hogy az izraeliták nem értékelik a Jehovától kapott szabadságukat?

⁶ Ha kapunk egy értékes ajándékot, szeretnénk valahogyan kifejezni a hálánkat érte. Az izraeliták nem becsülték meg a szabadságukat, miután Jehova kihozta őket Egyiptomból. Néhány hónap múlva már az egyiptomi ételek után sóvárogtak, elégedetlenkedtek azzal, amivel Jehova ellátta őket, sőt, vissza akartak térni Egyiptomba. Megdöbbentő, de fontosabb volt nekik a hal, az uborka, a görögdinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma meg a fokhagyma, mint az, hogy szabadon imádhatják az igaz Istent, Jehovát. Nem csoda, hogy Jehova nagyon megharagudott a népére (4Móz 11:5, 6, 10; 14:3, 4). Okuljunk a példájukból!

7. Mi mutatja, hogy Pál maga is összhangban élt a 2Korintusz 6:1-ben feljegyzett tanácsával, és hogyan követhetjük a példáját?

⁷ Pál apostol minden keresztényt arra intett, hogy ne vegye természetesnek  azt a szabadságot, amelyet Jehova a Fia, Jézus Krisztus által adott kedvesen. (Olvassátok fel: 2Korintusz 6:1.) Pál nagyon gyötrődött amiatt, hogy a bűn és a halál fogságban tartja őt. Mégis az értékelésének adott hangot, amikor ezt írta: „Istennek jár a hála, amiért megszabadít Jézus Krisztus, a mi Urunk által!” Később ezt még bővebben kifejtette: „Annak a szellemnek a törvénye, amely Krisztus Jézussal egységben levő életet ad, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől” (Róma 7:24, 25; 8:2). Pálhoz hasonlóan mi se vegyük magától értetődőnek, hogy Jehova kiszabadított a bűn és a halál fogságából. A váltságnak köszönhetően tiszta lelkiismerettel szolgálhatjuk Istenünket, ami igazán boldoggá tesz minket (Zsolt 40:8).

8–9. a) Mire figyelmeztetett Péter apostol a szabadságunkkal kapcsolatban? b) Milyen veszélyek leselkednek ránk?

⁸ Azon túl, hogy szavakba öntjük a hálánkat, arra is fontos odafigyelnünk, hogy soha ne éljünk vissza az értékes szabadságunkkal. Péter apostol óva intett attól, hogy a szabadságunkat ürügyként használjuk a testi vágyaink kielégítésére. (Olvassátok fel: 1Péter 2:16.) Ez a figyelmeztetés eszünkbe juttathatja, hogy pont ebbe a hibába estek az izraeliták a pusztában. És ma talán még több a veszélyforrás, mint annak idején. Sátán és a világa egyre vonzóbb kínálattal csábít minket például az öltözködés, az evés-ivás és a szórakozás területén. Az ügyes reklámgyártók jó megjelenésű emberekkel próbálnak nélkülözhetetlennek feltüntetni sok mindent, amire igazából nincs is szükségünk. Nagyon könnyű ráharapni a csalira, és visszaélni a szabadságunkkal!

⁹ Péter tanácsa nagyobb horderejű döntésekre is alkalmazható, mint például a továbbtanulásra, a munkavállalásra és a karrierre. A fiatalokra az iskolában nagy nyomást gyakorolnak, hogy jelentkezzenek jó nevű egyetemekre. Elhitetik velük, hogy a továbbtanulás megnyitja az utat a jövedelmező és megbecsüléssel járó állások előtt. Statisztikai adatokkal próbálják bizonyítani, hogy mekkora különbség van az egyetemet végzett és a csupán alapszintű képzésben részesült emberek fizetése között. A fiatalok könnyen elcsábulnak, mivel olyan döntéseket kell meghozniuk, amelyek az egész életükre hatással lehetnek. Mit tartsanak észben ők és a szüleik?

10. Mit tartsunk észben, amikor döntést hozunk valamilyen személyes kérdésben?

¹⁰ Némelyek úgy érezhetik, hogy mivel a továbbtanulás magánügy, a kedvük szerint dönthetnek, csak az a fontos, hogy nyugodt maradjon a lelkiismeretük. Talán arra gondolnak, amit Pál az ételekkel kapcsolatban írt a korintuszi keresztényeknek: „nem akarom, hogy a másik személy lelkiismerete megítéljen amiatt, ahogy a szabadságomat használom” (1Kor 10:29). Igaz, hogy a továbbtanulás és a pályaválasztás kérdésében mindenki maga dönthet, de ne felejtsük el, hogy a szabadságunk viszonylagos, és minden döntésünknek meglesznek a következményei. Ezért Pál ezekkel a szavakkal vezette be az imént idézett kijelentését: „Mindent szabad, de nem minden hasznos. Mindent szabad, de nem minden épít” (1Kor 10:23). Szóval attól függetlenül, hogy bizonyos kérdésekben mi magunk dönthetünk, vannak sokkal fontosabb szempontok is, mint az, hogy mi mit szeretnénk.

11. Milyen célból szabadított meg minket Jehova?

¹¹ Amikor Péter arról írt, hogy ne éljünk vissza a szabadságunkkal, azt is megemlítette, hogy mire kellene felhasználnunk. Arra ösztönzött, hogy legyünk „Isten rabszolgái”. Tehát Jehova azért szabadított ki minket Jézus által a bűn és a halál rabságából, hogy neki szenteljük az életünket a rabszolgáiként.

12. Mivel mutatott nekünk szép példát Noé és a családja?

¹² Leginkább úgy tudjuk elkerülni, hogy a szabadságunkkal visszaélve újra a világias törekvések és kívánságok fogságába essünk, ha belemerülünk a keresztényi tevékenységekbe (Gal 5:16). Gondoljunk csak Noé patriarchára és a családjára. Bár erőszakos és erkölcstelen emberek között éltek, nem vették át a gondolkodásmódjukat és a céljaikat. Hogyan sikerült ez nekik? Tudatosan törekedtek rá, hogy elfoglalják magukat a Jehovától kapott feladataikkal, vagyis azzal, hogy építsék a bárkát, élelmet gyűjtsenek össze maguknak és az állatoknak, valamint figyelmeztessék a többi embert. „Noé mindent úgy tett, ahogyan Isten parancsolta neki. Pontosan úgy cselekedett” (1Móz 6:22). Ennek eredményeként az egész család túlélte az akkori világ végét (Héb 11:7).

13. Milyen megbízatást kapott Jézus, amelyet később továbbadott a követőinek?

¹³ Nekünk milyen parancsot adott Jehova? Tudjuk, hogy Isten a prédikálással bízta meg Jézust, ő pedig ugyanezt a feladatot adta a tanítványainak. (Olvassátok fel: Lukács 4:18, 19.) Ma az emberek többségét még mindig megvakítja ennek a világrendszernek az istene, így vallási, gazdasági és társadalmi szempontból is rabságban vannak (2Kor 4:4). A mi kiváltságunk, hogy Jézus példáját követve segíthetünk nekik megismerni Jehovát, a szabadság Istenét, és az imádójává válni (Máté 28:19, 20). Ez bizony  nem könnyű feladat. Egyes országokban egyre közömbösebbek az emberek, sőt, vannak, akik egyenesen ellenségesek. Mindannyian gondoljuk át, hogy fel tudnánk-e használni a szabadságunkat úgy, hogy többet tegyünk Jehova szolgálatában.

14–15. Hogyan veszik ki a részüket sokan a tanúskodómunkából? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹⁴ Nagyon buzdító azt látni, hogy sokan felismerik, hogy nincs vesztegetni való időnk, ezért egyszerűsítenek az életükön, hogy elkezdhessék a teljes idejű szolgálatot (1Kor 9:19, 23). Vannak, akik az eredeti gyülekezetüket támogatják, mások pedig szükségterületre költöznek. A beszámolók szerint az utóbbi öt évben világszerte több mint 250 000-en csatlakoztak az általános úttörők soraihoz, így az úttörők száma átlagosan meghaladja az 1 100 000-et. Milyen nagyszerű, hogy ilyen sokan élnek bölcsen a szabadságukkal! (Zsolt 110:3).

¹⁵ Mi segített ezeknek a testvéreknek, hogy bölcsen használják fel a szabadságukat? Vegyük például Johnt és Judithot, akik az utóbbi 30 évben számos országban szolgáltak. Még emlékeznek, hogy amikor 1977-ben elindult az úttörőszolgálati iskola, a tanulók arra kaptak buzdítást, hogy legyenek készek oda költözni, ahol nagyobb a szükség. John elmondja, hogy mindig ezt a célt tartották szem előtt, ezért sokszor nézett új munka után, hogy egyszerű maradjon az életük. Végül külföldre költöztek. Az, hogy sokat imádkoztak, és Jehovára támaszkodtak, segített nekik leküzdeni az akadályokat, például megtanulni egy idegen nyelvet, alkalmazkodni az új kultúrához, és elviselni a szélsőséges klímát. Milyen érzésekkel tekintenek vissza ezekre az évekre? John ezt mondja: „Úgy érzem, a legjobb dolog, amit egész életemben csináltam, az, hogy teljes erőbedobással végeztem a szolgálatot. Jehova valóságosabb lett számomra mint szerető atya. Most már sokkal jobban átérzem a Jakab 4:8 szavait: »Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.« Megtaláltam, amit kerestem: egy értelmes életcélt.”

16. Hogyan használják bölcsen a szabadságukat olyanok, akiket korlátoznak a körülményeik?

¹⁶ Vannak, akik Johntól és Judithtól eltérően csak rövid ideig tudnak teljes időben szolgálni. Sokan közülük teokratikus építkezésekre jelentkeznek a világ különböző pontjain. A warwicki főhivatal építésénél például mintegy 27 000 testvér és testvérnő ajánlotta fel a szolgálatát. Valaki két hétig tudott segíteni, de olyan is volt, aki több mint egy évig. Az önkéntesek vállalták, hogy az életük erre az időre kizökkenjen a megszokott kerékvágásból. Milyen jó példák ők abban, hogy a szabadságukat Jehovának, a szabadság Istenének a dicsőítésére használták fel!

17. Milyen jövő vár azokra, akik bölcsen használják fel az Istentől kapott szabadságukat?

¹⁷ Hálásak vagyunk, hogy megismerhettük Jehovát, és élvezhetjük az igaz imádattal járó szabadságot. Mutassuk ki a döntéseinkkel, hogy nagyra becsüljük ezt az ajándékot. Ne tékozoljuk el, és ne éljünk vissza vele, hanem használjuk fel a lehetőségeinket arra, hogy a lehető legteljesebb mértékben szolgáljuk Jehovát. Ha ezt tesszük, élvezhetjük majd az áldásait, amikor beteljesednek a következő szavak: „maga a teremtés is meg fog szabadulni a romlottság rabszolgaságából, és élvezi Isten gyermekeinek a dicsőséges szabadságát” (Róma 8:21).