1. Gyakran hogyan ír a Biblia a fegyelmezésről?

MI JUT eszedbe, ha a „fegyelmezés” szót hallod? Elsőre talán a büntetés, pedig ennél sokkal többről van szó. A Biblia gyakran pozitívan beszél a fegyelmezésről, és van, amikor együtt említi az ismerettel, a bölcsességgel, a szeretettel és az élettel (Péld 1:2–7; 4:11–13). Ennek az az oka, hogy Isten a fegyelmezéssel azt fejezi ki, hogy szeret bennünket, és azt szeretné, ha örökké élnénk (Héb 12:6). Noha a tőle jövő fegyelmezés büntetést is magában foglalhat, soha nem bántó vagy kegyetlen. A fegyelmezés tehát elsősorban a neveléssel függ össze, mint amikor egy szülő szeretettel neveli a gyermekét.

2–3. Mit jelent az, hogy a fegyelmezés tanítást és büntetést is magában foglal? (Lásd a képet a cikk elején.)

² Vegyünk egy példát: Egy kisfiú a lakásban labdázik. Az anyukája rászól: „Johnny, tudod, hogy nem játszhatsz idebent! Még összetörsz valamit!” Johnny azonban nem hallgat az anyukájára, és véletlenül összetör egy vázát. Hogyan fegyelmezi az anyukája? Valószínűleg megtanít neki valamit, és egyúttal meg is bünteti. A tanítás abból áll, hogy elmondja neki, hogy miért volt rossz, amit tett. Szeretné, ha megértené, hogy bölcs dolog szót fogadni a szüleinek, és hogy szükség van az otthoni  szabályokra. Aztán nyomatékot adva a szavainak, megfelelő módon meg is bünteti Johnnyt: lehet, hogy elveszi tőle a labdát egy időre. Ebből Johnny megtanulja, hogy az engedetlenségnek megvannak a következményei.

³ A keresztény gyülekezet tagjaiként Isten háznépéhez tartozunk (1Tim 3:15). Ezért tiszteletben tartjuk, hogy Jehovának joga van megszabni, hogy mi helyes, és ahhoz is, hogy szeretettel megfegyelmezzen minket, ha megsértjük az alapelveit. És ha a tetteink szomorú következményekkel járnak, az égi Atyánktól kapott fegyelmezés arra emlékeztet bennünket, hogy milyen fontos hallgatnunk rá (Gal 6:7). Isten őszintén törődik velünk, és szeretne megóvni a fájdalomtól (1Pét 5:6, 7).

4. a) Milyenfajta képzést áld meg Jehova? b) Milyen kérdésekre kapunk választ ebben a cikkben?

⁴ A Biblián alapuló fegyelmezés által segíthetünk a gyermekünknek vagy a bibliatanulmányozónknak elérni azt a célt, hogy Krisztus követőjévé váljon. Isten Szavát használva, mely az elsődleges eszközünk a képzésre, hatékonyan tudunk fegyelmezni másokat, így „azt [fogják tenni], ami igazságos”. A gyermekünk vagy a bibliatanulmányozónk képes lesz megérteni és megtartani mindazt, amit Jézus parancsolt nekünk (2Tim 3:16; Máté 28:19, 20). Ezen a képzésen Jehova áldása nyugszik, hiszen a tanulmányozók is felkészültek lesznek arra, hogy további tanítványokat képezzenek. (Olvassátok fel: Titusz 2:11–14.) Most beszéljünk három fontos kérdésről: 1. Hogyan tükröződik Isten szeretete abban, ahogyan fegyelmez minket? 2. Mit tanulhatunk azoktól, akiket Isten megfegyelmezett? 3. Hogyan követhetjük Jehova és a Fia példáját, amikor fegyelmezünk valakit?

5. Hogyan tükröződik Isten szeretete abban, ahogyan fegyelmez minket?

⁵ Jehova a szeretetétől indíttatva oktat és képez bennünket, és kiigazítja a gondolkodásunkat, hogy megmaradhassunk a szeretetében és az élethez vezető ösvényen (1Ján 4:16). Soha nem aláz meg és nem sérteget minket, nehogy elveszítsük az önbecsülésünket (Péld 12:18). Megőrzi a méltóságunkat, igyekszik előhozni belőlünk a jót, és tiszteletben tartja a szabad akaratunkat. Te is ilyennek érzed a tőle kapott fegyelmezést, akár a Szaván, akár a kiadványokon, a keresztény szüleiden vagy a gyülekezeti véneken keresztül jön? Igen, a vének, akik megpróbálnak szelíden és szeretettel inteni minket, amikor – talán a tudtunkon kívül – valamilyen hibás lépést teszünk, igazából Jehova szeretetét tükrözik vissza (Gal 6:1).

6. Hogyan bizonyítja Isten szeretetét a fegyelmezés, még ha korlátozásokkal jár is?

⁶ A fegyelmezés azonban a tanácsadáson kívül időnként mást is magában foglalhat. Ha valaki komolyabb bűnben vétkes, elveszítheti a kiváltságait a gyülekezetben. De a fegyelmezés még ebben az esetben is Isten szeretetét tükrözi. Az, aki ilyen helyzetben van, talán ráébred, hogy milyen fontos jobban odafigyelnie a Biblia tanulmányozására, az elmélkedésre és az imára. Így szorosabbá válhat a kapcsolata Jehovával (Zsolt 19:7). Idővel vissza is kaphatja a kiváltságait. Még a kiközösítés is Jehova szeretetének a bizonyítéka, mert megvédi a gyülekezetet a rossz befolyástól (1Kor 5:6, 7, 11). És mivel Isten mindig megfelelő mértékben fegyelmez, a kiközösített felismerheti, hogy milyen komoly bűnt követett el, és megbánhatja, amit tett (Csel 3:19).

7. Ki volt Sébna, és milyen rossz tulajdonságot vett fel?

⁷ Most vizsgáljunk meg két példát, melyekből jól látszik a Jehovától jövő fegyelmezés értéke: először Sébnáról fogunk beszélni, aki Ezékiás király idejében élt, aztán pedig egy ma élő testvérünkről, Grahamről lesz szó. Sébna feltehetően Ezékiás házára felügyelt mint sáfár, tehát nagy hatalom volt a kezében (Ézs 22:15). Ám sajnálatos módon büszkévé vált, és a saját dicsőségét kereste. Még egy pazar sírhelyet is készíttetett magának, és dicsőséges szekereken járt (Ézs 22:16–18).

8. Hogyan fegyelmezte Jehova Sébnát, és milyen eredménye volt ennek?

⁸ Mivel Sébna dicsőségre vágyott, Isten megfosztotta a tisztségétől, és Eljákimot nevezte ki a helyére (Ézs 22:19–21). Az asszír Szanhérib király abban az időben ostromra készült Jeruzsálem ellen. Valamivel később Szanhérib magas rangú tisztviselőket küldött Jeruzsálembe egy hatalmas sereggel együtt, hogy elbátortalanítsa a zsidókat, és megadásra késztesse Ezékiást (2Kir 18:17–25). Ezékiás Eljákimot küldte, hogy beszéljen az asszírokkal, de persze nem egyedül. A két kísérője közül az egyik Sébna volt, aki akkor titkárként szolgált. Ebből arra következtethetünk, hogy Sébna nem engedte, hogy úrrá legyen rajta a neheztelés, hanem alázatosan elfogadta a kisebb felelősséggel járó feladatot is. Mit tanulhatunk a történetéből? Három fontos dolgot is.

9–11. a) Milyen fontos tanulságokat vonhatunk le Sébna történetéből? b) Miért tartod buzdítónak azt, ahogyan Jehova Sébnával bánt?

⁹ Először is, Sébnát eltávolították az állásából. Ez megerősíti azt a figyelmeztetést, hogy „az összeomlást büszkeség előzi meg, és a botlást gőgös szellem” (Péld 16:18). Ha vannak kiváltságaid a gyülekezetben, és emiatt mások talán felnéznek rád, igyekszel alázatosan gondolkodni önmagadról? Jehovának tulajdonítod az érdemet a képességeidért és az eredményeidért? (1Kor 4:7). Pál apostol ezt írta: „azt mondom mindegyikőtöknek, hogy ne gondoljatok többet magatokról, mint amennyit kell, hanem józanul gondolkodjatok” (Róma 12:3).

¹⁰ Másodszor, Jehova valószínűleg azért is bánt szigorúan Sébnával, mert nem tartotta reménytelen esetnek (Péld 3:11, 12). Milyen sokat tanulhatnak ebből azok, akik elveszítik a gyülekezeti  kiváltságaikat! Jó lenne, ha nem a harag vagy a neheztelés jellemezné őket, hanem az új helyzetükben is minden tőlük telhetőt megtennének Jehova szolgálatában, és úgy gondolnának a fegyelmezésre, mint ami az ő szeretetének a jele. Ne felejtsük el, hogy Atyánk sosem mond le rólunk, amíg mi készek vagyunk megalázni magunkat előtte. (Olvassátok fel: 1Péter 5:6, 7.) A szeretetből fakadó fegyelmezés által Isten formálni tud minket, ezért maradjunk mindig olyanok a kezében, mint a puha agyag.

¹¹ Harmadszor, azzal, ahogyan Jehova Sébnával bánt, nagyszerű példát mutatott többek között a szülőknek és a felvigyázóknak. Amikor Jehova megfegyelmez valakit, nyilvánvalóvá teszi, hogy gyűlöli a bűnt, de törődik a vétkes személlyel. Ha szülőként vagy felvigyázóként neked is fegyelmezned kell a gyermekedet vagy egy hívőtársadat, Jehovát utánozva keresd benne a jót, miközben gyűlölöd a rosszat, amit elkövetett (Júd 22, 23).

12–14. a) Hogyan fogadják némelyek az Istentől jövő fegyelmezést? b) Hogyan segített Isten Szava egy testvérnek változtatni a szemléletmódján, és mit eredményezett ez?

¹² Sajnos némelyek, miután fegyelmezésben részesülnek, nem tudják leküzdeni a keserű érzéseiket, sőt, el is távolodnak Istentől és a népétől (Héb 3:12, 13). De vajon nekik már nem is lehet segíteni? Figyeljük meg Graham példáját, aki egy ideig ki volt közösítve. Bár visszafogadták, később tétlenné vált. Évek teltek így el. Végül megkért egy vént, aki barátságosan nyitott felé, hogy tanulmányozza vele a Bibliát.

¹³ A vén ezt meséli: „Grahamnek a büszkeség volt a gyengéje. Negatívan gondolkodott azokról a vénekről, akik a kiközösítéséről döntöttek. Ezért néhány tanulmányozási alkalmat olyan bibliaversek elemzésére szántunk, amelyek a büszkeséggel és a következményeivel foglalkoznak. Graham kezdte tisztán látni saját magát Isten Szavának tükrében, és egyáltalán nem tetszett neki, amit látott! Elképesztő, hogy ez milyen hatást váltott ki nála. Miután felismerte, hogy megvakította őt a büszkeség »gerendája«, és hogy igazából az ő kritikus szemléletmódjával van a baj, nagyon gyorsan meg tudott változni. Elkezdett rendszeresen járni az összejövetelekre, buzgón tanulmányozta a Bibliát, és naponta imádkozott. Családfőként is vállalta a vezetést a keresztényi tevékenységekben, aminek a felesége és a gyerekei nagyon örültek” (Luk 6:41, 42; Jak 1:23–25).

¹⁴ A vén így folytatja: „Graham egyszer igazán megható dolgot mondott: »Évek óta ismerem az igazságot, és még úttörőként is szolgáltam. De csak most mondhatom el őszintén, hogy szeretem Jehovát.« Rövidesen megkérték, hogy vigye a mikrofont a királyságteremben. Szívből értékelte ezt a kiváltságot. A példája arra tanított, hogy ha valaki megalázza magát Isten előtt, és elfogadja a fegyelmezést, az rengeteg áldásra számíthat.”

15. Mit tehetünk, hogy hatékonyan tudjunk fegyelmezni másokat?

¹⁵ Ha szeretnénk ügyes tanítók lenni, ahhoz először is jó tanulóknak kell lennünk (1Tim 4:15, 16). Ugyanígy azoknak, akiket Jehova felhatalmazott arra, hogy fegyelmezzenek másokat, maguknak is készségesen követniük kell az ő vezetését. Az alázatuk kivívja mások tiszteletét, és hitelt ad a szavaiknak, amikor képeznek valakit, vagy tanácsot adnak. Figyeljük meg Jézus példáját.

16. Mit tanulhatunk Jézustól a megfelelő fegyelmezésről és a hatékony tanításról?

 ¹⁶ Jézus mindig engedelmeskedett az Atyjának, még akkor is, amikor ez nagyon nehéz volt (Máté 26:39). Ezenkívül Jehovának tulajdonította a tanításait és a bölcsességét (Ján 5:19, 30). Jézus alázata és engedelmessége vonzotta az őszinte embereket. Könyörületes és megnyerő tanítónak ismerték. (Olvassátok fel: Máté 11:29.) Kedves szavai lelket öntöttek azokba, akik olyanok voltak, mint egy töredezett nádszál vagy egy pislákoló kanóc (Máté 12:20). Jézus még akkor is kedvesen és szeretettel bánt másokkal, amikor próbára tették a türelmét. Erre jó példa az, amikor megfegyelmezte az apostolait az önző és becsvágyó viselkedésükért (Márk 9:33–37; Luk 22:24–27).

17. Mi szükséges ahhoz, hogy a vének eredményes pásztorai legyenek Isten nyájának?

¹⁷ Akik fel vannak hatalmazva, hogy a Szentírás alapján fegyelmezzenek másokat, jól teszik, ha követik Krisztus példáját. Ezzel azt fejezik ki, hogy szívesen veszik, ha Isten és a Fia formálja őket. Péter apostol ezt írta: „terelgessétek Isten gondjaitokra bízott nyáját mint felvigyázók, nem kényszerűségből, hanem önként végezve azt Isten előtt; nem is tisztességtelen nyereségre vágyva, hanem készséggel; nem is úgy, hogy hatalmaskodtok azokon, akik Isten öröksége, hanem úgy, hogy példaképeivé váltok a nyájnak” (1Pét 5:2–4). Nyilvánvaló, hogy ha a felvigyázók örömmel alárendelik magukat Istennek és a gyülekezet fejének, Krisztusnak, az nekik is a javukra válik, és a gondjaikra bízott juhoknak is (Ézs 32:1, 2, 17, 18).

18. a) Mit vár el Jehova a szülőktől? b) Hogyan segít Isten a szülőknek, hogy el tudják látni a feladatukat?

¹⁸ Ezek az alapelvek a családban is érvényesek. A családfők ezt a tanácsot kapják: „ne bosszantsátok a gyermekeiteket, hanem továbbra is Jehova fegyelmezése és útmutatása szerint neveljétek őket” (Ef 6:4). Mennyire súlyos ez a felelősség? A Példabeszédek 19:18 ezt írja: „Fegyelmezd a fiadat, amíg van remény, hogy ne legyél felelős a haláláért.” Jehova tehát számon kéri a keresztény szülőktől, ha nem fegyelmezik kellőképpen a gyermeküket (1Sám 3:12–14). Mindamellett megadja nekik a szükséges bölcsességet és erőt, ha alázatosan kérik azt tőle imában, és ha a Szavára és a szent szellemére támaszkodnak vezetésért. (Olvassátok fel: Jakab 1:5.)

19–20. a) Milyen áldásokat eredményez, ha elfogadjuk a fegyelmezést Istentől? b) Mi mindenről lesz szó a következő cikkben?

¹⁹ Nehéz lenne felsorolni az összes áldást, amely abból származik, hogy elfogadjuk a fegyelmezést Jehovától, és hogy igyekszünk úgy fegyelmezni, mint ő és Jézus. Az biztos, hogy a családokban és a gyülekezetekben békés légkör fog uralkodni. Mindenki azt érzi majd, hogy szeretik, értékelik és biztonságban van. Ez már egy kis ízelítő az új világból (Zsolt 72:7). Nem túlzás azt állítani, hogy a Jehovától jövő fegyelmezés megtanít minket arra, hogy hogyan éljünk majd örökké békében és összhangban az ő nagy családjaként. (Olvassátok fel: Ézsaiás 11:9.) Ha így gondolunk a fegyelmezésre, alighanem meg leszünk győződve róla, hogy Isten a páratlan szeretetét fejezi ki irántunk azzal, ha megfegyelmez minket.

²⁰ A következő cikkben más szempontokból is megvizsgáljuk a családban és a gyülekezetben kapott fegyelmezést. Szó lesz még az önfegyelemről, és arról, hogy mi az, ami még a fegyelmezés okozta átmeneti fájdalomnál is rosszabb.