1–2. a) Hogyan érez néhány szülő, amikor a gyermeke szeretne megkeresztelkedni? b) Miért kérdezik meg a keresztelkedésre jelentkezőktől, hogy átadták-e magukat Jehovának? (Lásd a képet a cikk elején.)

A SZÜLŐK izgatottan figyelik, amint a kislányuk, akit most nevezzünk Mariának, feláll a többi keresztelkedésre váróval, hogy hangosan válaszoljon az előadó két kérdésére. Nem sokkal ezután megkeresztelkedik.

² A szülők nagyon büszkék a lányukra, amiért úgy döntött, hogy feltétel nélkül átadja magát Jehovának és megkeresztelkedik. Ám az édesanyában korábban volt némi aggodalom. Ezen gondolkodott: „Nem túl fiatal Maria a keresztelkedéshez? Tisztában van vele, hogy milyen komoly döntésről van szó? Nem lenne jobb, ha várna még egy kicsit?” Sok szülő gondolkodik el ehhez hasonló kérdéseken, amikor a gyermeke elmondja, hogy szeretne megkeresztelkedni (Préd 5:5). Ez érthető, hiszen az önátadás és a keresztelkedés a legfontosabb lépések egy keresztény életében. (Lásd az „ Átadtad magad Jehovának?” című részt.)

3–4. a) Hogyan szemléltette Péter apostol a keresztelkedés fontosságát? b) Miért hasonlíthatjuk a keresztelkedést a bárkaépítéshez?

 ³ Péter apostol párhuzamot vont a keresztelkedés és a bárkaépítés között. Ezt írta: „A keresztség, ami ennek megfelel, az most titeket is megment”. (Olvassátok fel: 1Péter 3:20, 21.) A bárka kézzelfogható bizonyíték volt arra, hogy Noé annak szentelte az életét, hogy teljesítse Isten akaratát. Hűségesen ellátta a feladatát, amelyet Jehovától kapott. Igen, a cselekedeteivel nyilvánvalóvá tette a hitét, és így megmentette a saját és a családja életét a vízözön idején. Mi a tanulság Péter szemléltetéséből?

⁴ Ahogy a bárka Noé hitét bizonyította, úgy a szemtanúk előtti keresztelkedés is egy látható bizonyíték. Azt mutatja, hogy egy keresztény tanítvány átadta magát Jehovának a feltámasztott Krisztusba vetett hite alapján. Noéhoz hasonlóan az önátadott tanítványok is elvégzik az Istentől kapott feladatukat. És ahogy Jehova megmentette Noét, úgy a hűséges, megkeresztelt szolgáinak is megőrzi az életét, amikor ez a gonosz világ véget ér (Márk 13:10; Jel 7:9, 10). Ezért annyira fontos lépés az önátadás és a keresztelkedés. Aki indokolatlanul halogatja, hogy megkeresztelkedjen, az veszélyezteti az örök élet lehetőségét.

5. Miről lesz szó ebben a cikkben?

⁵ Mivel a keresztelkedés nagyon komoly dolog, érdemes elgondolkodnunk a következő kérdéseken: Mit mond a Biblia a keresztelkedésről? Milyen lépéseket kell megtennie valakinek, mielőtt megkeresztelkedne? Miért fontos észben tartanunk a keresztelkedés jelentőségét, ha a gyermekeinkkel vagy másokkal tanulmányozzuk a Bibliát?

6–7. a) Mit jelképezett azoknak a keresztelkedése, akik Jánoshoz mentek? b) Kinek a keresztelkedése volt különleges, és miért?

⁶ A Bibliában elsőként Keresztelő Jánosról olvassuk, hogy megkeresztelt másokat (Máté 3:1–6). Azok az emberek a keresztelkedésükkel azt bizonyították, hogy megbánták a bűneiket, melyekkel megszegték a mózesi törvényt. Ám érdemes megjegyezni, hogy János legfontosabb keresztelésének nem volt köze a bűnbánathoz. Kiváltsága volt megkeresztelni Jézust, Isten tökéletes Fiát (Máté 3:13–17). Mivel Jézus nem követett el bűnt, nem volt mit megbánnia (1Pét 2:22). Az ő keresztelkedése azt jelképezte, hogy készen áll arra, hogy Isten akaratának szentelje az életét (Héb 10:7).

⁷ Mialatt Jézus a földön élt, a tanítványai is megkereszteltek másokat (Ján 3:22; 4:1, 2). Ezeken az alkalmakon is azt fejezték ki a keresztelkedők, hogy megbánták a mózesi törvény áthágásával elkövetett bűneiket. De Jézus halála és feltámadása után a követőinek már egészen mást jelentett a keresztelkedés.

8. a) Mit parancsolt Jézus a követőinek a feltámadása után? b) Miért fontos megkeresztelkedni?

⁸ Jézus i. sz. 33-ban, a feltámadása után egy több mint 500 fős tömegnek jelent meg, férfiak, nők és valószínűleg gyermekek előtt is. Feltehetően ezen az alkalmon mondta a következőket: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek a nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20; 1Kor 15:6). Tehát amikor Jézus a tanítványképzésre vonatkozó parancsot adta, több száz követője lehetett jelen. Ezzel egyértelművé tette, hogy a keresztelkedés követelmény mindazok számára, akik a tanítványaiként felveszik az igáját (Máté 11:29, 30). Ha valaki szeretné elfogadhatóan szolgálni Istent, akkor el kell ismernie Jézus szerepét Jehova szándékában. Miután ezt megtette, megkeresztelkedhet. Csak ekkor fogadja el Isten a vízben való megkeresztelkedését. A Bibliában számos beszámoló mutatja, hogy az első században Krisztus új tanítványai megértették, hogy fontos megkeresztelkedniük, és nem is halogatták feleslegesen ezt a lépést (Csel 2:41; 9:18; 16:14, 15, 32, 33).

9–10. Mit tanulhatunk a keresztelkedésről az etióp prozelita és Pál apostol történetéből?

⁹ (Olvassátok fel: Cselekedetek 8:35, 36.) Figyeljük meg az etióp prozelita példáját. Miután Jeruzsálemben részt vett az imádatban, és épp hazafelé tartott, Fülöp angyali késztetésre megszólította őt, és „hirdette neki a Jézusról szóló jó hírt”. Az, amit az etióp férfi ezután tett, nyilvánvalóan bizonyította, hogy szívből értékeli, amit megtanult Fülöptől. Eleget akart tenni annak, amit Jehova elvár a keresztényektől, ezért késedelem nélkül megkeresztelkedett.

¹⁰ Vagy nézzünk egy másik példát, egy zsidó férfiét, aki üldözte a keresztényeket. Egy Istennek szentelt nemzet tagjaként született meg, ám ez a nemzet idővel elveszítette a különleges kapcsolatát Jehovával. Ez a férfi buzgón követte a zsidó hagyományokat, de aztán megismert egy jobb utat. Miután megjelent neki a feltámasztott és megdicsőült Jézus Krisztus, készségesen elfogadta a  segítséget Anániástól, az egyik keresztény tanítványtól, majd „felkelt és megkeresztelkedett” (Csel 9:17, 18; Gal 1:14). Már biztosan kitaláltad, hogy arról a zsidó férfiról van szó, aki később Pál apostolként vált ismertté. Megfigyelted, mit tett, miután megértette és elfogadta Jézus szerepét Isten szándékában? Késedelem nélkül megkeresztelkedett. (Olvassátok fel: Cselekedetek 22:12–16.)

11. a) Mi indítja a bibliatanulmányozókat arra, hogy megkeresztelkedjenek? b) Hogyan érzünk, amikor látjuk az újak keresztelkedését?

¹¹ Ez ma is elmondható a bibliatanulmányozókról, fiatalokról és idősekről egyaránt. Azok, akiknek van hitük, és átérzik a bibliai igazság értékét, már alig várják, hogy átadják magukat Istennek és megkeresztelkedjenek. A nekik szóló előadás mindig egy ünnepélyes része a kongresszusainknak. Jehova Tanúi nagyon örülnek, amikor egy bibliatanulmányozó elfogadja az igazságot, és eljut a keresztelkedésig. És a keresztény szülők is igazán boldogok, amikor a gyermeküket ott láthatják a keresztelkedők között. A 2017-es szolgálati évben több mint 284 000-en, akik „helyesen viszonyultak az örök élethez”, megkeresztelkedtek a Jehovának tett önátadásuk jelképeként (Csel 13:48). Igen, ez a sok új tanítvány mind megértette, hogy a keresztelkedés egy fontos követelmény. Hogyan jutottak el eddig a lépésig?

12. Milyen lépéseket kell megtennie egy bibliatanulmányozónak a keresztelkedés előtt?

¹² Mielőtt egy tanulmányozó megkeresztelkedhetne, pontos ismeretet kell szereznie Istenről, a szándékáról és arról, ahogyan az emberek megmentéséről gondoskodik, és mindebben hitet kell kifejlesztenie (1Tim 2:3–6). Ez a hit arra indítja, hogy tartózkodjon az olyan szokásoktól, melyek nem tetszenek Istennek, és hogy összhangba hozza az életét Jehova igazságos elvárásaival (Csel 3:19). Ez logikus, hiszen Jehova nem fogadja el az önátadását annak, aki kitart olyan rossz dolgokban, melyeket ő gyűlöl (1Kor 6:9, 10). De mielőtt egy tanulmányozó átadja az életét Jehovának, többre van szükség annál, mint hogy ragaszkodik az ő magas erkölcsi mércéjéhez. Fontos, hogy ott legyen a gyülekezeti összejöveteleken, és rendszeresen részt vegyen az életmentő prédikáló- és tanítványképző munkában. Jézus ezt a munkát hagyta az igaz tanítványaira (Csel 1:8). Csak ezeknek a lépéseknek a megtétele után adhatja át magát egy új tanítvány Jehovának egy személyes imában, és aztán ennek jelképeként szemtanúk előtt megkeresztelkedhet.

13. Miért kell észben tartanunk, hogy a keresztelkedés egy fontos követelmény?

¹³ Amikor a gyermekünknek vagy egy bibliatanulmányozónak segítünk megtenni ezeket az alapvető lépéseket, ne felejtsük el, hogy aki Krisztus tanítványa szeretne lenni, annak meg kell keresztelkednie. Ha szem előtt tartjuk ezt a célt, akkor igyekszünk megragadni a lehetőségeket, hogy nyíltan beszélgessünk vele az önátadás és a keresztelkedés fontosságáról. Igen, határozottan szeretnénk, hogy a gyermekeink és más tanulmányozóink eljussanak a keresztelkedésig.

14. Miért nem szeretnénk senkit sem kényszeríteni a keresztelkedésre?

¹⁴ Persze nem lenne jó, ha bárkire nyomást helyeznénk, hogy keresztelkedjen meg, akár mi tanulmányozunk vele, akár más. Jehova sem kényszerít senkit, hogy szolgálja őt (1Ján 4:8). Inkább azt segítsünk  megérteni a gyermekünknek vagy a tanulmányozónknak, hogy milyen fontos személyes kapcsolatot kialakítani Jehovával. Az fogja őt a keresztelkedésre indítani, hogy szívből értékeli az igazságot, és vágyik rá, hogy felvegye Krisztus igáját (2Kor 5:14, 15).

15–16. a) Korhoz van kötve a keresztelkedés? Fejtsd ki! b) Miért szükséges megkeresztelkednie egy bibliatanulmányozónak, aki Jehova Tanúja szeretne lenni, ha korábban már egy másik vallásnál megkeresztelkedett?

¹⁵ Nincs életkorhoz kötve, hogy mikor kell valakinek megkeresztelkednie. Minden tanulmányozó más ütemben fejlődik és válik éretté. Sokan már fiatalon megkeresztelkednek, és utána hűségesen szolgálják Jehovát. Más tanulmányozók idős korukban értik meg a bibliai igazságot és a keresztelkedés jelentőségét. Van, aki százéves kora felett jut el ide!

¹⁶ Egy idős hölgy megkérdezte a tanítójától, hogy tényleg szükséges-e újra megkeresztelkednie, hiszen az évek alatt ezt már több vallásnál is megtette. Átnézték együtt az erre vonatkozó bibliaverseket, így a tanulmányozó felismerte, mit vár el tőle Isten, és nem sokkal később megkeresztelkedett. Bár már jócskán túl volt a 70-en, nem gondolta, hogy rá nem vonatkozik ez a követelmény. Igen, az érvényes keresztelkedés alapja a Jehova akaratáról szerzett pontos ismeret. Ezért azoknak az új tanítványoknak is meg kell keresztelkedniük, akik már egy másik vallásnál megkeresztelkedtek. (Olvassátok fel: Cselekedetek 19:3–5.)

17. Min helyénvaló elgondolkodni egy új kereszténynek a keresztelkedése napján?

¹⁷ Egy új tanítvány életében a keresztelkedés igazán örömteli alkalom. Ugyanakkor jó, ha azon a napon komolyan elgondolkodik rajta, milyen kemény munkát jelent összhangban élni az önátadásával. Jézus a keresztények életét egy iga viseléséhez hasonlította. A követőitől elvárja, hogy „többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt értük, és feltámadt” (2Kor 5:15; Máté 16:24).

18. Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

¹⁸ Maria anyukája is így látta a keresztelkedést, ezért gondolkodott el a bevezetőben említett kérdéseken. Ha szülő vagy, talán benned is felmerült már: „Készen áll a gyermekem a keresztelkedésre? Elég ismerete van ahhoz, hogy átadja magát Jehovának? Nem kellene előbb továbbtanulnia, és találnia egy jó állást? Mi lesz, ha a keresztelkedése után súlyos bűnt követ el?” A következő cikkben megvizsgáljuk, hogy egy keresztény szülő hogyan tud kiegyensúlyozottan gondolkodni ezekben a kérdésekben.