1–2. a) Milyen hatással lehet egy keresztényre, ha váratlan fordulatot vesz az élete? (Lásd a képet a cikk elején.) b) A 131. zsoltár szerint milyen gondolkodásmód segíthet megőrizni a belső békénket?

AMIKOR Lloyd és Alexandra megtudták, hogy több mint 25 év Bétel-munka után a szántóföldön kell folytatniuk a szolgálatukat, nagyon elszomorodtak. Lloyd ezt mondja: „Úgy éreztem, hogy a Bétel és az ott végzett munkám már elválaszthatatlan része a lényemnek. Értettem, hogy miért született ez a döntés, de az elkövetkező hetekben és hónapokban gyakran éreztem úgy, hogy már sehova se kellek. Egy érzelmi hullámvasutat éltem át: egyik percben pozitív voltam, a következőben viszont elkeseredett.”

² Ha az életünk váratlan fordulatot vesz, az új kihívások aggodalmat és stresszt okozhatnak (Péld 12:25). Talán nehezen tudjuk elfogadni a változást. Mi segíthet ilyenkor, hogy megnyugtassuk és lecsendesítsük a lelkünket? (Olvassátok fel: Zsoltárok 131:1–3.) Vizsgáljuk meg, hogy a megváltozott körülmények között hogyan tudta megőrizni a belső békéjét néhány bibliai korban élt személy, illetve ma élő keresztény.

3. Milyen helyzetbe került József?

³ József nagyjából 17 éves volt, amikor a tulajdon testvérei féltékenységből eladták rabszolgának. Egészen addig az édesapja legkedvesebb gyermekeként élt (1Móz 37:2–4, 23–28). De ezután mintegy 13 éven át rabszolga és börtönbe zárt fogoly volt Egyiptomban, távol a szeretett apjától, Jákobtól. Mi segített Józsefnek, hogy ne csüggedjen el, és ne keseredjen meg?

4. a) Mire összpontosított József a börtönben? b) Hogyan válaszolt Jehova József imáira?

⁴ József a börtönben minden bizonnyal arra összpontosított, hogy miben láthatja Jehova áldását (1Móz 39:21; Zsolt 105:17–19). És valószínűleg az is Jehova támogatására emlékeztette őt, amikor felidézte a fiatalabb korában kapott prófétai álmokat (1Móz 37:5–11). Biztosan többször is kiöntötte a fájdalmát Jehovának (Zsolt 145:18). Jehova válaszolt József őszinte imáira, és megerősítette őt abban, hogy mindig vele lesz, bármi történjen is (Csel 7:9, 10). *

5. Miben segíthet nekünk „Isten békéje”?

⁵ Ha próbákat élünk át, mi is tapasztalhatjuk, ahogyan „Isten békéje” megnyugtat minket, és megőrzi a gondolkodóképességünket. (Olvassátok fel: Filippi 4:6, 7.) Ha úgy érezzük, nem látunk ki az aggodalmaink közül, forduljunk Jehovához. Az ő békéje képes megerősíteni bennünk az elhatározást, hogy továbbra is szellemi célokért fogunk küzdeni, és nem adjuk fel. Ezt bizonyítja néhány hittársunk esete.

6–7. Hogyan segít a konkrét ima visszanyerni a belső békénket? Mondj példát.

⁶ Ryant és Juliette-et nagyon megviselte, amikor megtudták, hogy véget ér az ideiglenes különleges úttörői megbízatásuk. „Egyből Jehovához fordultunk – mondja Ryan. – Tudtuk, hogy ezzel a változással egy kivételes lehetőségünk adódik arra, hogy kimutassuk a Jehovába vetett bizalmunkat. A gyülekezetünkben sokan újak voltak az igazságban, ezért azt kértük Jehovától, hogy segítsen, hogy jó példát tudjunk nekik mutatni a hitünkkel.”

⁷ Hogyan válaszolt Jehova az imájukra? Ryan így meséli el: „Az ima után rögtön elmúltak a rossz érzéseink és a félelmeink. Isten békéje megőrizte a szívünket és a gondolkodóképességünket. Felismertük, hogy Jehova továbbra is fel tud használni minket, ha helyesen látjuk a dolgokat.”

8–10. a) Hogyan segíthet Isten szelleme megküzdeni az aggodalmakkal? b) Hogyan áldhat meg minket Jehova, ha igyekszünk szellemi módon gondolkodni?

⁸ Azon túl, hogy Isten szelleme megnyugtat minket, olyan bibliaversekre irányíthatja a figyelmünket, amelyek segítenek megőrizni a helyes fontossági sorrendünket. (Olvassátok fel: János 14:26, 27.) Figyeld meg, mi történt egy házaspárral, Philippel és Maryvel. Közel 25 évig szolgáltak a Bételben, aztán négy hónapon belül meghalt mindkettőjük édesanyja és még egy rokonuk. Ezenkívül Mary demenciás édesapja is a gondozásukra szorult.

⁹ Philip így emlékszik vissza: „Azt gondoltam, hogy egész jól viselem a helyzetet, de valami hiányzott. Az Őrtorony  egyik tanulmányozási cikkében ráakadtam a Kolosszé 1:11-re. Igaz volt ugyan, hogy kitartok, de nem a legteljesebb értelemben. Arra volt szükség, hogy „türelmesen és örömmel” tartsak ki. Ez a vers emlékeztetett rá, hogy a körülményeimtől függetlenül boldog lehetek, ha tapasztalom Isten szellemének a hatását az életemben.”

¹⁰ Jehova sokféleképpen megáldotta Philipet és Maryt, amiért igyekeztek szellemi módon gondolkodni. Nem sokkal azután, hogy eljöttek a Bételből, mindketten találtak lelkes bibliatanulmányozókat, akik heti többször is akartak tanulni. Mary így gondol vissza arra az időre: „Ők jelentették nekünk az örömet, és Jehova általuk nyugtatott meg minket, hogy minden rendben lesz.”

11–12. a) Mit tett József, amit Jehova meg tudott áldani? b) Milyen jutalmat kapott József a kitartásáért?

¹¹ Ha az életünk hirtelen fordulatot vesz, könnyen megbéníthat minket a jövő miatti aggodalom. Ez Józseffel is megeshetett volna. De ő elhatározta, hogy kihozza a legjobbat az adott helyzetből, és tesz valamit, amit Jehova megáldhat. Noha börtönben volt, a legjobb tudása szerint elvégzett minden feladatot, amelyet a börtönparancsnoktól kapott, ugyanúgy, mint előtte Potifár házában (1Móz 39:21–23).

¹² Egyszer József gondjaira bíztak két férfit, akik korábban fontos tisztséget töltöttek be a fáraó udvarában. József megnyerő modora bizalmat ébresztett bennük, és elmondták neki az aggasztó álmukat (1Móz 40:5–8). József akkor még nem sejtette, hogy ez a beszélgetés később még az előnyére lesz. További két évet kellett raboskodnia, de aztán végül szabadon engedték, sőt, még ugyanaznap kinevezték őt az ország élére, a fáraó utáni második vezetőnek (1Móz 41:1, 14–16, 39–41).

13. Mit tehetünk azért, hogy Jehovának legyen mit megáldania?

¹³ Józsefhez hasonlóan mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, amelyen alig, vagy egyáltalán nem tudunk változtatni. De ha ilyenkor türelmesek maradunk, és igyekszünk a legjobbat kihozni a körülményekből, akkor Jehovának lesz mit megáldania (Zsolt 37:5). Lehet, hogy időnként tanácstalanok vagyunk, de ahogy Pál apostol írta, sohasem „vagyunk kétségek közt hagyva” (2Kor 4:8, lábj.). És ez különösen akkor lesz igaz ránk, ha elfoglaltak maradunk a szolgálatban.

14–16. Hogyan maradt elfoglalt a szolgálatban Fülöp a változó körülmények ellenére?

¹⁴ Fülöp, az evangéliumhirdető nagyszerű példát mutatott abban, hogy a változó körülmények között is a szolgálatra összpontosított. Miután István mártírhalált halt, Jeruzsálemben üldözési hullám kezdődött. * Fülöp nem sokkal előtte kapott egy új feladatot a gyülekezetben (Csel 6:1–6). Az üldözés miatt Krisztus követői szétszóródtak, de Fülöp nem hagyott fel a szolgálattal. Elment, hogy Szamáriában prédikáljon, mivel ebbe a városba még nem igazán jutott el a jó hír (Máté 10:5; Csel 8:1, 5).

¹⁵ Fülöp kész volt bárhol prédikálni, ahová csak a szent szellem vezette őt, ezért Jehova felhasználta, hogy új területekre is elvigye a jó hírt. Biztos, hogy a szamáriaiaknak jó érzés volt, hogy Fülöp nem nézte le őket úgy, mint a legtöbb zsidó. Nem csoda, hogy „mindenki odafigyelt arra, amit Fülöp mondott” (Csel 8:6–8).

¹⁶ Ezután Isten szelleme Asdódba és Cezáreába küldte Fülöpöt, két olyan városba, amelyeknek nagyszámú nem zsidó lakossága volt (Csel 8:39, 40). Mintegy 20 évvel azután, hogy először prédikált Szamáriában, már egészen más körülmények között élt. Időközben letelepedett, és családot alapított. De továbbra is a szolgálatra összpontosított, és ezért Jehova gazdagon megáldotta a családját (Csel 21:8, 9).

17–18. Miért jó, ha a változó körülmények között is a szolgálatra összpontosítunk?

¹⁷ Sok teljes idejű szolga tanúsíthatja, hogy ha a változások közepette is a szolgálatra összpontosítunk, az segít megőrizni az egyensúlyunkat. Amikor a Dél-afrikai Köztársaságban egy házaspár, Osborne és Polite kiköltözött a Bételből, azt gondolták, hogy hamar találnak majd lakást és részidős állást. De Osborne ezt meséli: „Sajnos nem lett olyan gyorsan munkánk, mint ahogy reméltük.” A felesége, Polite így emlékszik vissza: „Három hónapig nem találtunk munkahelyet, és nem volt félretett pénzünk. Ez komoly próba volt.”

¹⁸ Hogyan tudta ez a pár elviselni a stresszt? Osborne összefoglalja:  „Az, hogy együtt prédikáltunk a gyülekezetünkkel, sokat segített, hogy céltudatosak és derűlátóak maradjunk. Elhatároztuk, hogy belevetjük magunkat a szolgálatba, és nem fogunk ölbe tett kézzel aggodalmaskodni. Ez sok örömet adott. Mindenfelé kerestünk munkát, és végül lett állásunk.”

19–21. a) Hogyan őrizhetjük meg a belső békénket? b) Hogyan válhat a javunkra, ha alkalmazkodunk a változásokhoz?

¹⁹ Ezekből a példákból is jól látszik, hogy megőrizhetjük a belső békénket, ha igyekszünk a legtöbbet kihozni a körülményeinkből, és várunk Jehovára. (Olvassátok fel: Mikeás 7:7.) Sőt, talán azt tapasztaljuk, hogy a változás megerősíti a kapcsolatunkat Jehovával. Polite ezt meséli magáról: „Az új megbízatás megtanította nekem, hogy mit jelent valóban bízni Jehovában, még akkor is, amikor minden kilátástalannak tűnik. Elmélyült a vele ápolt barátságom.”

²⁰ Mary, akit korábban már idéztünk, még mindig gondozza az idős apukáját, miközben úttörőszolgálatot végez. Ezt mondja: „Rájöttem, hogy amikor aggodalmaskodom, az a legjobb, ha megállok, imádkozom és lazítok egy kicsit. A legfontosabb, amit tanultam, hogy hagyjam Jehova kezében a dolgokat. Erre a jövőben is nagy szükség lesz.”

²¹ Lloyd és Alexandra, akikről a bevezetőben volt szó, beismerik, hogy a változás olyan módon tette próbára a hitüket, amire nem is számítottak. Ezt mondják: „A próbák feltárják, hogy elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy támaszt és vigaszt nyújtson a nehézségek idején. Végül jobb emberekké formálnak minket.”

22. Miben bízhatunk, ha igyekszünk a legtöbbet kihozni a körülményeinkből?

²² Ha az életünkben váratlan fordulat áll be, például egy új teokratikus megbízatás, valamilyen egészségi probléma vagy családi kötelezettség miatt, biztosak lehetünk benne, hogy Jehova törődik velünk, és hogy számíthatunk rá, „amikor segítségre van szükségünk” (Héb 4:16; 1Pét 5:6, 7). Közben próbáljuk a legtöbbet kihozni az adott helyzetből. Húzódjunk közel égi Atyánkhoz imában, és tanuljuk meg rábízni a dolgokat. Így bármilyen körülmények között megőrizhetjük a békénket.