1. Milyen hatással lehet a világ önző szelleme az alázatunkra?

MIÉRT nehéz alkalmaznunk, amit Isten Szavából tanulunk? Többek között azért, mert ehhez alázatra van szükség, és a mai világban egyáltalán nem könnyű alázatosnak maradni. Ezekben „az utolsó napokban” olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik önmagukat meg a pénzt szeretik, dicsekvők, gőgösek és önuralom nélküliek (2Tim 3:1–3). Isten szolgáiként tudjuk, hogy az ilyen viselkedés helytelen. Mégis, mikor azt látjuk, hogy az önző emberek sikeresek, és jól élnek, az hatással lehet ránk (Zsolt 37:1; 73:3). Talán még ilyen kérdések is megfogalmazódnak bennünk: „Megéri egyáltalán mások érdekeit a saját érdekeim elé helyezni? Lehet, hogy nem fognak tisztelni az emberek, ha »kisebb módjára« viselkedem?” (Luk 9:48). Ha átvesszük a világ önző gondolkodásmódját, tönkremehetnek a gyülekezeti kapcsolataink, és mások talán nem fogják látni rajtunk, hogy keresztények vagyunk. De ha megvizsgáljuk a bibliai szereplők jó példáját, és utánozzuk őket, annak meglesz a gyümölcse.

2. Mit tanulhatunk Isten hűséges szolgáitól?

² Mit tettek Jehova hűséges szolgái, amiért a példaképeink  lehetnek? Hogyan nyerték el Isten barátságát? Hogyan őrizték meg vele a jó kapcsolatot? Honnan volt erejük megtenni mindazt, amit kért tőlük? Ahhoz, hogy megerősödjön a hitünk, létfontosságú, hogy bibliaolvasás közben átgondoljunk ezekhez hasonló kérdéseket.

3–4. a) Hogyan kapunk útmutatást Jehovától? b) Miért mondhatjuk, hogy a szellemi táplálkozás nem csak ismeretszerzésből áll?

³ Sok jó tanácsot és képzést kapunk a Biblia, a kiadványok, a weboldalaink, a JW TV, az összejövetelek és a kongresszusok által. De a János 4:34 szerint a szellemi táplálkozás nem csak abból áll, hogy ismeretet szerzünk. Jézus ezt mondta: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem az akaratát annak, aki küldött engem, és hogy elvégezzem a munkáját.”

⁴ Jézus azt is a szellemi táplálék részének tekintette, hogy Isten útmutatása szerint cselekszik. És valóban, ahogyan a tápláló ételektől egészségesek vagyunk, és jól érezzük magunkat, úgy Isten akaratának a cselekvése is megerősíti a hitünket. Például hányszor volt már veled, hogy bár fáradtan mentél el a szántóföldi összejövetelre, teljesen felfrissülten tértél haza a szolgálat után?

5. Milyen jutalommal jár, ha bölcsesség jellemez minket?

⁵ A bölcsesség alapvetően azt jelenti, hogy alkalmazzuk az Istentől kapott útmutatást (Jak 3:13). Ez pedig olyan jutalommal jár, amely megéri az erőfeszítést. „Semmi olyasmihez sem fogható, amire vágysz . . . A bölcsesség az élet fája azoknak, akik megragadják, és boldognak mondják azokat, akik ragaszkodnak hozzá” (Péld 3:13–18). Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok, ha meg is teszitek” (Ján 13:17). A tanítványok boldogsága attól függött, hogy kitartóan alkalmazzák-e azt, amit Jézustól tanultak. A tanítása és a példája az egész életükre hatással kellett hogy legyen.

6. Miért fontos kitartóan alkalmaznunk a tanultakat?

⁶ Ma is ugyanilyen fontos, hogy folyamatosan alkalmazzuk, amit megtanultunk. Ezt így szemléltethetnénk: Egy szerelőnek vannak szerszámai, anyagai és ismerete. De mindez csak akkor ér valamit, ha használja is a gyakorlatban. Lehet, hogy régebben dolgozott szerelőként, és értékes tapasztalatot szerzett, de ahhoz, hogy jó szakember maradhasson, továbbra is gyakorolnia kell, amit megtanult. Ehhez hasonlóan, talán voltak sikerélményeink, amikor elkezdtük alkalmazni a Biblia tanácsait. De akkor leszünk hosszú távon is boldogok, ha alázatosan napról napra követjük Jehova vezetését.

7. Mit kell tennünk a bibliai történetekkel, ha szeretnénk bölccsé válni?

⁷ Most vizsgáljunk meg néhány olyan élethelyzetet, amelyek próbára tehetik az alázatunkat, és figyeljük meg, hogy mit tanulhatunk különböző bibliai szereplőktől ezeken a területeken. Ha szeretnénk, hogy megerősödjön a hitünk, ne elégedjünk meg az információszerzéssel. Gondoljuk át, hogy mi személy szerint hogyan alkalmazhatnánk a tanulságokat, és aztán késedelem nélkül tegyük is meg.

8–9. Mit tár fel Pál apostol alázatosságáról a Cselekedetek 14:8–15-ben feljegyzett történet? (Lásd a képet a cikk elején.)

⁸ Isten „azt akarja, hogy mindenfajta  ember megmeneküljön, és pontosan megismerje az igazságot” (1Tim 2:4). Te mit gondolsz arról a sokféle emberről, akik még nem ismerik az igazságot? Pál apostol tanúskodott a zsinagógákban azoknak, akik már tudtak valamit Istenről, de nem csak a zsidó embereket akarta elérni a jó hírrel. Amikor olyanoknak prédikált, akik más isteneket imádtak, az alázata próba alá került.

⁹ Az első misszionáriusi útján a likaóniai emberek azt hitték, hogy ő és Barnabás valójában nem más, mint a hamis isteneik, Zeusz és Hermész fizikai testben. Vajon Pál és Barnabás eljátszottak a gondolattal, hogy hasznot húzhatnának ebből a népszerűségből? Talán egy felüdítő időszakot reméltek, miután annyi üldözést szenvedtek el az előző két városban, ahol jártak? Esetleg arra gondoltak, hogy ez a helyzet segíthet nekik még többekkel megismertetni a jó hírt? Nem, ilyesmi fel sem merült bennük. Rögtön megszaggatták a ruháikat, odaugrottak a tömeg közepébe, és így kiáltottak: „miért teszitek ezt? Mi is emberek vagyunk, akiknek ugyanolyan gyengeségeik vannak, mint nektek” (Csel 14:8–15).

10. Milyen értelemben tekinthette magát Pál és Barnabás egyenlőnek a likaóniai emberekkel?

¹⁰ Azzal, hogy Pál és Barnabás elismerték, hogy ők sem tökéletesek, nem arra utaltak, hogy a likaóniaiak pogány imádati formája alapvetően megegyezik az övékkel. Ez a két férfi misszionárius volt, és különleges megbízatást kapott Istentől (Csel 13:2). Fel lettek kenve szent szellemmel, és ragyogó reménységük volt. De megértették, hogy a likaóniai emberek ugyanilyen áldásokat kaphatnak, ha helyesen reagálnak a jó hírre.

11. Hogyan követhetjük Pál példáját az alázatban, amikor prédikálunk?

¹¹ Hogyan lehetünk mi is olyan alázatosak, mint Pál? Ne várjuk el, hogy mások dicsőítsenek minket azért, amit Jehova támogatásával meg tudunk valósítani, és ne is fogadjunk el ilyen túlzott dicséretet. Az is jó, ha átgondoljuk a következőket: „Hogyan gondolkodom azokról, akiknek tanúskodom? Talán a többi emberhez hasonlóan én is előítéletet táplálok magamban bizonyos csoportokkal szemben?” Jehova Tanúi az egész világon azon igyekeznek, hogy a környezetükben mindenkit felkutassanak, aki fogékony lehet a jó hírre. Ez időnként azt jelenti, hogy megtanulják a nyelvét és megismerik a szokásait olyan embereknek, akiket a társadalom kirekeszt. Nem nézik le őket, hanem inkább próbálják mindenkinek egyénenként megérteni a gondolkodását, hogy a királyságról szóló üzenettel a szívükre tudjanak hatni.

12. Mivel fejezte ki Epafrász, hogy önzetlenül törődik másokkal?

¹² Úgy is kifejezhetjük, hogy alázatosan követjük az Istentől jövő útmutatást, ha imádkozunk azokért, akik már „ugyanolyan értékes hitre tettek szert, mint mi” (2Pét 1:1). Jó példát mutatott ebben Epafrász, aki csak háromszor szerepel a Bibliában, Pál apostol ihletett leveleiben. Mialatt Pál házi őrizetben volt Rómában, azt írta a Kolosszéban élő keresztényeknek, hogy Epafrász „mindig buzgón imádkozik” értük (Kol 4:12). Epafrász jól ismerte a testvéreket, és őszintén törődött velük. Bár együtt raboskodott Pállal, nem a saját gondjával volt elfoglalva, hanem gondolt mások szükségleteire, és tett is értük valamit  (Filem 23). Micsoda önzetlenség! Igazi ereje van annak, ha imádkozunk a hittársainkért, különösen ha név szerint említjük őket Jehovának (2Kor 1:11; Jak 5:16).

13. Hogyan követheted Epafrász példáját?

¹³ Gondold át, kikért imádkozhatnál név szerint. Epafrász példáját követve sokan imádkoznak a gyülekezetükben azokért a testvérekért vagy családokért, akik súlyos terheket hordoznak, komoly döntés előtt állnak, illetve valamilyen kísértéssel néznek szembe. Mások azokat szokták megemlíteni az imáikban, akiknek a neve fel van sorolva a jw.org-on a „Hol vannak Jehova Tanúi börtönben a hitükért?” című részben (lásd: SAJTÓSZOBA > JOGI FEJLEMÉNYEK). Azokra is gondolhatunk, akik gyászolják egy szeretett hozzátartozójukat, akik nemrég vészeltek át egy természeti katasztrófát vagy egy háborút, és akik anyagi nehézségekkel küzdenek. Nem kérdéses, hogy számos testvérnek és testvérnőnek van szüksége az imáinkra. Ha imádkozunk értük, azzal kimutathatjuk, hogy nemcsak a saját érdekeinket keressük, hanem a másokéit is (Flp 2:4). Jehova pedig meghallgatja az ilyen imákat.

14. Hogyan mutat Jehova tökéletes példát abban, hogy meghallgat másokat?

¹⁴ Abból is látszik, hogy mennyire vagyunk alázatosak, hogy készek vagyunk-e meghallgatni másokat. A Jakab 1:19 arra ösztönöz minket, hogy legyünk gyorsak a hallásra. Jehova a legkiválóbb példa ezen a területen (1Móz 18:32; Józs 10:14). Sokat tanulhatunk abból a beszélgetésből, amely a 2Mózes 32:11–14-ben lett feljegyezve. (Olvassátok fel!) Bár Jehovának nem volt szüksége Mózes meglátásaira, lehetőséget adott neki arra, hogy feltárja az érzéseit. Melyik ember lenne hajlandó végighallgatni a hosszas érvelését valakinek, akivel már előfordult, hogy hibásan gondolkodott, és aztán az alapján hozni döntést? Jehova mégis türelmesen meghallgatja azokat, akik hittel fordulnak hozzá.

15. Hogyan utánozhatjuk Jehovát a tiszteletadásban?

¹⁵ Mindannyian gondoljuk át a következőket: „Jehova képes lehajolni az emberekhez, hogy meghallgassa őket, ahogyan ezt Ábrahámmal, Ráhellel, Mózessel, Józsuéval, Manoahhal, Illéssel és Ezékiással tette. Vajon nekem nem kellene még inkább tisztelnem minden testvéremet, méltósággal bánnom velük, meghallgatnom az ötleteiket, és akár azok szerint hozni döntést? Van valaki a gyülekezetben vagy a családomban, akinek most szüksége lenne a figyelmemre? Mit kellene tennem? És mit fogok tenni?” (1Móz 30:6; Bír 13:9; 1Kir 17:22; 2Krón 30:20).

16. Hogyan fogadta Dávid király Simei sértegetését?

¹⁶ Az alázat abban is segít, hogy uralkodjunk magunkon, amikor provokálnak minket (Ef 4:2). Jó példa erre az, ami Dáviddal történt. (Olvassátok fel: 2Sámuel 16:5–13.) Simei, Saul király egyik rokona szóban és tettlegesen támadta Dávidot és a szolgáit. Dávid elviselte ezt a bánásmódot, pedig lett volna hatalma véget vetni neki. Miből merített erőt, hogy uralkodni tudjon az indulatain? Megtudhatjuk a választ, ha megvizsgáljuk a harmadik zsoltárt.

17. Mi segített Dávidnak, hogy uralkodjon magán, és hogyan követhetjük a példáját?

 ¹⁷ A harmadik zsoltár feliratából kiderül, hogy Dávid akkor írta, „amikor a fia, Absolon elől menekült”. Az első és második vers ráillik a 2Sámuel 16. fejezetben leírt eseményekre. A Zsoltárok 3:4 rámutat, hogy mi adott erőt Dávidnak: „Jehovához kiáltok, és ő felel nekem szent hegyéről.” Mi is imádkozhatunk, amikor támadás ér minket. Jehova támogat a szent szellemével, hogy ki tudjunk tartani. Eszedbe jut olyan helyzet, amikor önuralomra van szükséged, vagy arra, hogy elnézd, hogy mások jogtalanul bántanak? Bízol benne, hogy Jehova látja a nyomorúságodat, és hogy meg fog áldani?

18. Hogyan válik a javunkra, ha mindig követjük az Istentől jövő útmutatást?

¹⁸ Gazdag áldásokkal jár, ha azt tesszük, amiről tudjuk, hogy helyes. Nem csoda, hogy a Példabeszédek 4:7 kijelenti, hogy „a bölcsesség a legfontosabb”. Igaz, a bölcsesség ismereten alapul, de mégis inkább a döntéseinkből látszik, hogy bölcsek vagyunk-e, mintsem a tudásunkból. Még a hangyák is bölcsek, hiszen az ösztöneikre hallgatva nyáron gyűjtenek élelmet (Péld 30:24, 25). Krisztus, „az Isten bölcsessége” mindig azt teszi, ami az Atyja kedvére van (1Kor 1:24; Ján 8:29). Isten tudja, hogy mi a különbség aközött, hogy valaki hoz egy jó döntést, és aközött, hogy összhangban is cselekszik a döntésével. Ő megjutalmazza azokat, akik alázatosan és kitartóan azt teszik, amiről tudják, hogy helyes. (Olvassátok fel: Máté 7:21–23.) Ezért dolgozzunk azon, hogy őszintén alázatosak legyünk. Így másokat is arra ösztönözhetünk a gyülekezetben, hogy alázatosan szolgálják Jehovát. Időre és türelemre van szükségünk, hogy a jót tudjuk tenni, de ha sikerül, az azt mutatja, hogy alázatosak vagyunk, és így boldogok lehetünk már most, és örökké.