1–2. Miért volt zaklatott Jézus?

JÉZUS gyötrődött az emberként töltött utolsó napján. Tudta, hogy nemsokára gonosz emberek kegyetlenül kivégzik. De nem csak a közelgő halála nyomasztotta. Őszintén szerette az Atyját, és arra vágyott, hogy örömet szerezzen neki. Ha hűséges marad a megpróbáltatások során, azzal megvédheti Jehova hírnevét. Jézus az embereket is szerette, és tudta, hogy csak akkor nyílhat kilátásuk az örök életre, ha mindvégig kitart.

² Bár ekkora nyomás nehezedett Jézusra, ő mégis megőrizte a békéjét. „A béke, amit tőlem kaptok, veletek marad” – mondta az apostolainak (Ján 14:27). Isten békéje uralta a szívét, azaz nyugalom hatotta át, mivel szoros kapcsolata volt Jehovával. Ez segített neki, hogy ne hatalmasodjanak el rajta az aggodalmak (Flp 4:6, 7).

3. Miről tanulunk ebben a cikkben?

³ Soha nem kell olyan nagy megterhelést elviselnünk, mint Jézusnak, de a követőiként mindenképp számíthatunk próbákra (Máté 16:24, 25; Ján 15:20). És hozzá hasonlóan időnként mi is zaklatottá válhatunk. Mi segíthet, hogy ne legyen úrrá rajtunk az aggódás, és hogy megőrizzük a belső békénket? Nézzünk meg három dolgot, amely segített Jézusnak a földi szolgálata során. Arról is szó lesz, hogy miként követhetjük a példáját, amikor nehézségeket élünk át.

4. Milyen példák bizonyítják, hogy Jézus sokszor imádkozott a földi élete utolsó napján, az 1Tesszalonika 5:17 gondolatával összhangban?

⁴ (Olvassátok fel: 1Tesszalonika 5:17.) Jézus sokat imádkozott a földön töltött utolsó napján. Amikor bevezette a haláláról való megemlékezést, imát mondott a kenyér, illetve a bor körbeadása előtt (1Kor 11:23–25). Aztán újra imádkozott a tanítványaival, mielőtt elhagyták a szobát, ahol a pászkavacsorát elfogyasztották (Ján 17:1–26). És amikor odaértek az Olajfák hegyére, többször is fohászkodott Jehovához (Máté 26:36–39, 42, 44). Végül, a halála előtti utolsó szavaival megint csak az Atyjához imádkozott (Luk 23:46). Igen, Jézus ezen a jelentőségteljes napon minden fontos mozzanatba bevonta Jehovát.

5. Miért nem voltak elég bátrak az apostolok?

⁵ Jézus többek között azért volt képes kitartani, mert az Atyjára támaszkodott imában. Vele ellentétben az apostolok nem voltak állhatatosak az imában ezen az éjszakán. Ezért kudarcot vallottak, amikor a bátorságuk próba alá került (Máté 26:40, 41, 43, 45, 56). Mi is csak akkor tudunk kitartani a próbákban, ha Jézus példáját követve folyton imádkozunk. Mit kérhetünk Jehovától?

6. Hogyan segít a hit megőrizni a békénket?

⁶ Kérhetjük Jehovától imában, hogy segítsen, „hogy erősebb legyen a hitünk” (Luk 17:5; Ján 14:1). A hit nélkülözhetetlen, hiszen Sátán mindenkit próbára tesz, aki Jézust követi (Luk 22:31). Ha van hitünk, az segít megőrizni a békénket, még akkor is, ha sorozatos  megpróbáltatások érnek. Hogyan? Ha egy súlyos nehézséggel küzdünk, és már minden észszerűen elvárhatót megtettünk, a hit arra ösztönöz, hogy bízzuk a többit Jehovára. Hiszünk abban, hogy ő sokkal jobban meg tudja oldani a helyzetet, mint ahogyan mi tudnánk, és ez segít megőrizni a békénket (1Pét 5:6, 7).

7. Mit tanultál Robert szavaiból?

⁷ Az ima bármilyen próbában segíthet, hogy belső béke hasson át. Vegyük például egy hűséges vén, Robert esetét, aki már elmúlt 80 éves. Ezt mondja: „A Filippi 4:6, 7 már nagyon sok próbában segített az életem során. Volt, hogy anyagi gondokkal küzdöttem, és egy időre a véni kiváltságomat is elveszítettem.” Hogyan tudja Robert megőrizni a békéjét? „Azonnal imádkozom, ha aggódni kezdek – mondja. – Minél többször és minél nagyobb átéléssel imádkozom, annál jobban megnyugszom.”

8. A János 8:29 szerint még mi segített Jézusnak megőrizni a békéjét?

⁸ (Olvassátok fel: János 8:29.) Jézust még akkor is belső béke hatotta át, amikor üldözték, mivel tudta, hogy boldoggá teszi az Atyját. A nehéz helyzetekben is engedelmeskedett neki. Az Atyja iránti szeretete arra indította, hogy az egész életét az ő szolgálata köré építse. Mielőtt a földre jött, Isten mestermunkása volt (Péld 8:30). A földön pedig buzgón tanította az embereket az Atyjáról  (Máté 6:9; Ján 5:17). Ez a munka hatalmas örömet adott neki (Ján 4:34–36).

9. Hogyan segít megőrizni a békénket az, ha aktívak vagyunk a prédikálómunkában?

⁹ Úgy követhetjük Jézus példáját, ha engedelmeskedünk Jehovának, és „mindig bőven [van tennivalónk] az Úr munkájában” (1Kor 15:58). Ha a prédikálómunkának szenteljük magunkat, könnyebb lesz megfelelő szemszögből látnunk a nehézségeinket (Csel 18:5). Például azok, akikkel a szolgálatban találkozunk, sokszor még több gonddal küzdenek, mint mi. De ahogy megszeretik Jehovát, és alkalmazzák a tanácsait, az életük jó irányba változik, és boldogabbak lesznek. Amikor ezt megfigyeljük, megerősödik a bizalmunk, hogy Jehova velünk is mindig törődni fog. Ez pedig hozzájárul a belső békénkhez. Egy testvérnő is ezt tapasztalta, aki már régóta küzd depresszióval és az értéktelenség érzésével. Így magyarázza: „Ha elfoglalom magam a szolgálattal, kiegyensúlyozottabb és boldogabb vagyok. Szerintem ez azért van így, mert prédikálás közben különösen közel érzem magam Jehovához.”

10. Mit tanultál Brendától?

¹⁰ Vagy vegyük egy másik testvérnő, Brenda esetét. Ő és a lánya szklerózis multiplexben szenvednek. Brenda kerekesszéket használ, és nem sok ereje van. Amikor tud, részt vesz a házankénti munkában, de főként levélben tanúskodik. Ezt mondja: „Miután megértettem és elfogadtam, hogy ebben a rendszerben már nem gyógyulhatok meg, teljesen a szolgálatra tudtam összpontosítani. A tanúskodómunka leköti a figyelmemet, mert az aggodalmaim helyett azzal vagyok elfoglalva, hogy hogyan segítsek a gyülekezetem területén élőknek. Emellett folyton emlékeztet a reménységemre.”

11–13. a) Hogyan bizonyultak az apostolok és mások Jézus igaz barátainak? b) Milyen hatással voltak Jézusra a barátai?

¹¹ Jézus hűséges apostolai végig igaz barátoknak bizonyultak számára a kihívásokkal teli szolgálata során. Tökéletesen illett rájuk a példabeszéd: „van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Péld 18:24). Jézus értékelte az ilyen barátokat. A vér szerinti testvérei közül senki sem hitt benne, amíg a földön élt (Ján 7:3–5). Volt, hogy a rokonai egyenesen úgy gondolták, hogy megőrült (Márk 3:21). A hű apostolainak viszont ezt mondhatta a halála előtti éjszakán: „ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban” (Luk 22:28).

¹² Előfordult ugyan, hogy az apostolok csalódást okoztak Jézusnak, de ő a hibáik helyett arra figyelt, hogy hisznek benne (Máté 26:40; Márk 10:13, 14; Ján 6:66–69). A kivégzése előtti éjszakán így szólt hozzájuk: „barátoknak nevezlek titeket, hiszen elmondtam nektek mindazt, amit az Atyámtól hallottam” (Ján 15:15). Jézusnak kétségtelenül sokat jelentett a barátaitól kapott bátorítás. A szolgálatban nyújtott támogatásuk túláradó örömmel töltötte el őt (Luk 10:17, 21).

¹³ Az apostolok mellett Jézusnak más barátai is voltak – férfiak és nők  egyaránt –, akik segítették őt a prédikálómunkában és más gyakorlati módokon. Volt, aki vendégül látta az otthonában (Luk 10:38–42; Ján 12:1, 2). Mások vele utaztak, és támogatták a javaikkal (Luk 8:3). Jézusnak azért voltak ilyen jó barátai, mert ő maga is jó barátnak bizonyult. Jót tett velük, és észszerű elvárásai voltak velük szemben. Bár tökéletes volt, nagyra becsülte a tökéletlen barátaitól kapott segítséget. Biztosak lehetünk benne, hogy hozzájárultak, hogy megőrizze a belső békéjét.

14–15. Hogyan szerezhetünk jó barátokat, és milyen segítséget kaphatunk tőlük?

¹⁴ A jó barátok segítenek, hogy hűségesek maradjunk Jehovához. Úgy tehetünk szert ilyen barátokra, ha mi is igyekszünk jó barátok lenni (Máté 7:12). A Biblia például arra ösztönöz, hogy adjunk másoknak az időnkből és az erőnkből, különösen „a szükségben levőknek” (Ef 4:28). Eszedbe jut valaki a gyülekezetedből, akinek segíthetnél? Be tudnál vásárolni valakinek, aki nem tud kimozdulni otthonról? Meg tudnál vendégelni egy családot, amely nehéz anyagi helyzetben van? Ha járatos vagy a jw.org^® honlap és a JW Library^® alkalmazás használatában, tudnál segíteni másoknak, hogy ők is hozzájussanak a szellemi kincsekhez? Ha lefoglaljuk magunkat a segítségnyújtással, az hozzájárul a boldogságunkhoz (Csel 20:35).

¹⁵ A barátaink a próbák során mellettünk állnak, és így segítenek megőrizni  a békénket. Ahogy Elihu meghallgatta Jób keserű szavait, a barátaink is türelmesen odafigyelnek ránk, amikor megfogalmazzuk az aggodalmainkat (Jób 32:4). Nem várhatjuk el, hogy helyettünk döntsenek, de azt bölcsen tesszük, ha megszívleljük a Biblián alapuló tanácsaikat (Péld 15:22). És Dávid királyhoz hasonlóan legyünk alázatosak, és fogadjuk el a barátaink segítségét, ha szükséget szenvedünk (2Sám 17:27–29). Az ilyen barátok valódi ajándékok Jehovától (Jak 1:17).

16. A Filippi 4:6, 7 alapján mi az egyedüli módja annak, hogy békénk legyen? Fejtsd ki!

¹⁶ (Olvassátok fel: Filippi 4:6, 7.) Miért mondja azt Jehova, hogy „Krisztus Jézus által” kaphatunk tőle békét? Mert csak akkor uralja majd béke az elménket és a szívünket, ha megértjük Jézus szerepét, és hiszünk benne. Például Jézus váltságáldozata alapot ad arra, hogy Isten megbocsássa a bűneinket (1Ján 2:12). Milyen megnyugtató erre gondolni! Isten királyságának a királyaként Jézus minden kárt helyrehoz majd, amelyet Sátán és a rendszere okozott nekünk (Ézs 65:17; 1Ján 3:8; Jel 21:3, 4). Igazán nagyszerű reménység! És bár a Jézustól kapott megbízatásunk kihívásokkal jár, ő velünk van és támogat minket ezekben az utolsó napokban (Máté 28:19, 20). Mennyire bátorító tudni ezt! Megnyugvás, reménység és bátorság – mind létfontosságú a belső békéhez.

17. a) Hogyan őrizheti meg egy keresztény a belső békéjét? b) A János 16:33 szerint mire leszünk képesek?

¹⁷ Tehát hogyan őrizheted meg a békédet, amikor súlyos próbákat élsz át? Úgy, ha ugyanazt teszed, amit Jézus tett. Először is, folyton imádkozz. Másodszor, engedelmeskedj Jehovának, és prédikálj buzgón, még akkor is, ha nehéz. Harmadszor pedig, támaszkodj a barátaidra a gondok közepette. Így Isten békéje meg fogja őrizni a szívedet és az elmédet. És Jézushoz hasonlóan bármilyen próbát képes leszel legyőzni! (Olvassátok fel: János 16:33.)