1. Mire vágyunk mindannyian?

„AMIÓTA megismertem az igazságot, az volt az álmom, hogy a családomból mindenki ott legyen velem a paradicsomban – mondja egy testvérnő, Pauline *. – Különösen azt szerettem volna, hogy a férjem, Wayne és a kisfiunk is Jehovát szolgálja.” A te családodban is vannak olyanok, akik még nem ismerik és nem szeretik Jehovát? Akkor biztosan te is hasonlóan érzel, mint Pauline.

2. Milyen kérdésekről fogunk beszélni ebben a cikkben?

² Nem erőltethetjük rá a családtagjainkra, hogy elfogadják a jó hírt. Azért viszont tehetünk, hogy elgondolkodjanak a Biblia üzenetén, és az hatással legyen rájuk (2Tim 3:14, 15). Miért tanúskodjunk nekik? Miért fontos, hogy megértőek legyünk velük? Hogyan segíthetünk nekik, hogy ők is megszeressék Jehovát? És mit tehetnek ennek érdekében a gyülekezetünk tagjai?

3. A 2Péter 3:9 fényében miért kell tanúskodnunk a családtagjainknak?

³ Jehova nemsokára véget vet ennek a rendszernek. Csak azok menekülnek meg, „akik helyesen [viszonyulnak] az örök élethez” (Csel 13:48). Sok időt és energiát szánunk arra, hogy idegeneknek tanúskodjunk, ezért természetes,  hogy a családtagjainknak is próbálunk segíteni, hogy Jehova szolgáivá váljanak. Törődő Atyánk, Jehova „nem szeretné, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt szeretné, hogy mindenki megbánásra jusson”. (Olvassátok fel: 2Péter 3:9.)

4. Milyen hibát követhetünk el, amikor a családtagjainknak tanúskodunk?

⁴ Ne felejtsük el, hogy nem mindegy, hogyan adjuk át a megmentés üzenetét. Előfordulhat, hogy idegeneknek tapintatosan tanúskodunk, a családtagjainkkal viszont kíméletlenül őszintén beszélünk.

5. Mire gondoljunk, amikor megpróbálunk az igazságról beszélgetni a családtagjainkkal?

⁵ Sokan közülünk bánják, hogy annak idején, amikor megismerték az igazságot, nem más módszerekkel tanúskodtak a családjuknak. Pál apostol ezt tanácsolta a keresztényeknek: „Beszédetek mindig kellemes, sóval ízesített legyen, hogy tudjátok, kinek hogyan kell válaszolnotok” (Kol 4:5, 6). Jó, ha megszívleljük a szavait, amikor a családtagjainkkal beszélgetünk, különben csak eltávolítanánk őket az igazságtól.

6–7. Egy példa alapján mondd el, miért fontos együttérezni egy nem Tanú házastárssal.

⁶ Legyünk megértőek. Pauline ezt meséli: „Eleinte csak a Bibliáról akartam beszélgetni a férjemmel. Hétköznapi dolgokról egyáltalán nem esett szó köztünk.” A férje, Wayne nem nagyon ismerte a Bibliát, és nem értette, amiket Pauline mondott. Úgy érezte, hogy a felesége másra sem tud gondolni, csak a  vallására. Attól félt, hogy egy veszélyes szekta tagja lesz, ahol becsapják.

⁷ Pauline elismeri, hogy egy darabig sok időt töltött esténként és a hétvégeken a testvérekkel a gyülekezetben, a szolgálatban és baráti összejöveteleken. „Volt, hogy Wayne-t az üres ház fogadta, amikor hazaért, ezért magányosnak érezte magát” – mondja Pauline. Érthető, hogy Wayne-nek hiányzott a felesége és a fia. Nem ismerte azokat az embereket, akikkel együtt voltak, és úgy tűnt neki, hogy a feleségének fontosabbak az új barátai, mint ő. Emiatt válással fenyegetőzött. Szerinted hogyan lehetett volna megértőbb Pauline?

8. Az 1Péter 3:1, 2 szerint mi lehet a legnagyobb hatással a családtagjainkra?

⁸ Hagyjuk, hogy a tetteink beszéljenek helyettünk. A családtagjainkra gyakran nagyobb hatással vannak a tetteink, mint a szavaink. (Olvassátok fel: 1Péter 3:1, 2.) Idővel Pauline is felismerte ezt. „Tudtam, hogy Wayne szeret minket, és igazából nem akar elválni – mondja. – De amikor válással fenyegetett, rádöbbentem, hogy jobban kell alkalmaznom Jehova tanácsait. A sok beszéd helyett a viselkedésemmel kellett tanúskodnom.” Pauline ezután már nem erőltette a bibliai témákat, hanem inkább mindennapi dolgokról kezdett beszélgetni a férjével. Wayne észrevette, hogy Pauline békésebb lett, és a fiuk is jobban kezdett viselkedni (Péld 31:18, 27, 28). Mivel látta, milyen jó hatással van a Biblia üzenete a családjára, kész volt megvizsgálni Isten Szavát (1Kor 7:12–14, 16).

9. Miért legyünk kitartóak?

 ⁹ Kitartóan próbáljunk segíteni a családtagjainknak. Jehova nagyon jó példát mutat ebben. Ő „újra meg újra” lehetőséget ad az embereknek arra, hogy halljanak a jó hírről, és örök életet nyerjenek (Jer 44:4). Pál apostol is azt tanácsolta Timóteusznak, hogy kitartóan segítsen másoknak, mert így önmagát is megmentheti, és azokat is, akik figyelnek rá (1Tim 4:16). Mivel szeretjük a családtagjainkat, örülnénk neki, ha megismernék az igazságot Isten Szavából. Pauline szavai és tettei végül jó eredményt szültek. Nagyon boldog, hogy most Wayne-nel együtt imádhatja Jehovát. Mindketten úttörők, és a férje vénként szolgál.

10. Miért legyünk türelmesek?

¹⁰ Legyünk türelmesek. A családunknak furcsa lehet, hogy új dolgokban hiszünk, és megváltozik a viselkedésünk, mivel igyekszünk összhangba hozni az életünket Isten akaratával. Gyakran az a legszembetűnőbb nekik, hogy már nem veszünk részt vallásos ünnepeken, és nem politizálunk. Némelyikük talán meg is haragszik ránk (Máté 10:35, 36). De ne mondjunk le róluk. Ha már nem segítenénk nekik, hogy megértsék, miben hiszünk, azzal tulajdonképpen méltatlannak ítélnénk őket az örök életre. Jehova Jézusra bízta az ítélkezést, nem ránk (Ján 5:22). Ha türelmesek vagyunk, lehetséges, hogy a családtagjaink végül nyitottak lesznek az üzenetünkre. (Lásd a „ Használd a honlapunkat!” című részt.)

11–13. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Alice a szüleivel viselkedett?

¹¹ Legyünk határozottak, de tapintatosak (Péld 15:2). Figyeljük meg Alice példáját. Amikor megismerte Jehovát, a szüleitől távol lakott, akik ateisták voltak, és aktívan részt vettek a politikai életben. Alice felismerte, hogy minél hamarabb el kell mondania nekik, hogy milyen jó dolgokat tudott meg. „Ha sokáig vársz, mire bejelented a családodnak, hogy már másban hiszel, és változtattál a szokásaidon, még jobban meg fognak döbbenni” – mondja. Leveleket írt a szüleinek olyan témákról, amelyek szerinte érdekelték őket, például a szeretetről. Megkérdezte tőlük, hogy mit szólnak ahhoz, amit a Biblia tanít az adott témáról (1Kor 13:1–13). Megköszönte nekik, hogy felnevelték és gondját viselték, és ajándékokat is küldött. Amikor hazalátogatott, rengeteget segített az anyukájának a házimunkában. A szülei eleinte mégsem örültek az új hitének.

¹² Amíg Alice otthon tartózkodott a szüleinél, ragaszkodott a bibliaolvasási programjához. „Az anyukám így láthatta, mennyire fontos nekem a Biblia” – meséli. Idővel az apukája úgy döntött, hogy szeretné megismerni valamennyire a Bibliát, hogy megértse, miért változott meg Alice gondolkodása, és hogy belekössön abba, amit a Biblia ír. Alice adott neki ajándékba egy Bibliát, és írt bele pár sort. Mi történt ezután? Az apukája nem talált semmi kifogásolnivalót Isten Szavában, sőt, az olvasottak mélyen megérintették.

¹³ Akkor is legyünk határozottak, de tapintatosak, ha emiatt próbákat kell átélnünk (1Kor 4:12b). Például Alice-szel ellenséges volt az anyukája. Amikor megkeresztelkedett, engedetlen lánynak nevezte. Mit tett erre Alice? Ezt meséli: „Nem akartam kerülni a témát. Tisztelettudóan elmagyaráztam, hogy már  eldöntöttem, hogy Jehova Tanúja leszek, és ezen nem fogok változtatni. Megnyugtattam anyát, hogy még mindig nagyon szeretem őt. Mindketten sírtunk, aztán főztem neki valami finomat. Akkor ismerte el először, hogy a Biblia hatására jobb ember lettem.”

14. Miért ne engedjünk a nyomásnak?

¹⁴ Időbe telhet, amíg a családunk teljesen megérti, hogy mennyire komolyan vesszük Jehova szolgálatát. Amikor Alice úgy döntött, hogy nem a szülei által választott pályára lép, hanem úttörő lesz, az anyukája megint elsírta magát. Alice azonban szilárd maradt. Így fogalmaz: „Ha egyszer beadod a derekad, a családtagjaid valószínűleg más területeken is megpróbálnak majd befolyásolni. De ha kedvesen, mégis határozottan beszélsz velük, lehet, hogy némelyikük odafigyel majd rád.” Alice családjában is ez történt. A szülei ma már úttörők, és az apukája vénként szolgál.

15. Milyen hatással lehetnek a családtagjainkra mások jótettei a Máté 5:14–16 és az 1Péter 2:12 fényében?

¹⁵ Jehova a keresztény gyülekezet tagjainak a jó cselekedetei által vonzza magához az embereket. (Olvassátok fel: Máté 5:14–16; 1Péter 2:12.) Ha a házastársad nem Jehova Tanúja, találkozott már testvérekkel? Pauline meghívott néhányakat a gyülekezetéből magukhoz, hogy a férje, Wayne is megismerkedjen velük. Wayne így emlékszik vissza rá, hogy egy testvérnek hogyan sikerült lerombolnia  az előítéleteit: „Amikor szabadságot vett ki csak azért, hogy megnézzünk együtt egy meccset, rájöttem, hogy ő is normális ember.”

16. Miért hívjuk meg a családtagjainkat az összejövetelekre?

¹⁶ Úgy is sokat segíthetünk a családtagjainknak, ha meghívjuk őket az összejövetelekre (1Kor 14:24, 25). Wayne azért ment el élete első összejövetelére, az emlékünnepre, mert munka után volt, és viszonylag rövid ideig tartott. Elmondja, mit tapasztalt: „Nem értettem mindent az előadásból, de a társaság nagyon tetszett. Többen odajöttek köszönni, és határozottan kezet ráztak velem. Éreztem, hogy őszinték.” Egy házaspár már korábban is nagyon figyelmesen bánt Pauline-nal: foglalkoztak a kisfiával az összejöveteleken és a szolgálatban. Ezért amikor Wayne úgy döntött, hogy szeretné jobban megismerni Pauline hitét, megkérte a férjet, hogy tanulmányozza vele a Bibliát.

17. Mikor ne hibáztassuk magunkat, és miért ne mondjunk le soha a családtagjainkról?

¹⁷ Reméljük, hogy egyszer minden családtagunk velünk együtt fogja szolgálni Jehovát. De bármennyire is igyekszünk segíteni nekik ebben, nem biztos, hogy elfogadják az igazságot. Nem szabad hibáztatnunk magunkat, ha így döntenek, hiszen senkire sem erőltethetjük rá a hitnézeteinket. Mindamellett ne gondoljuk, hogy nincs rájuk hatással az, hogy boldognak látnak minket Jehova szolgálatában. Imádkozzunk értük. Beszéljünk velük tapintatosan. És soha ne mondjunk le róluk (Csel 20:20). Bízzunk benne, hogy Jehova megáldja az igyekezetünket. És ha a családtagjaink hajlandók odafigyelni ránk, meg fognak menekülni!