VÁGYSZ valamilyen gyülekezeti feladatra, amelyet most nem áll módodban ellátni? Lehet, hogy valaki mást bíztak meg vele. Vagy olyasmiről van szó, ami korábban a te kiváltságod volt, de most már korlátozottak a lehetőségeid a korod, az egészségi állapotod, anyagi gondok vagy családi kötelezettségek miatt. De az is előfordulhat, hogy valamilyen szervezeti változás miatt kellett lemondanod egy feladatról, amely sokáig rád volt bízva. Bármi legyen is az ok, úgy érezheted, hogy nem tudsz annyit tenni Isten szolgálatában, amennyit szeretnél. Érthető, ha emiatt olykor csalódott vagy. Mit tehetsz, hogy ne uralkodjon el rajtad a csüggedtség, a keserűség vagy a neheztelés? Hogyan őrizheted meg az örömödet?

Keresztelő János példájából sokat tanulhatunk. Jánosnak különleges kiváltságokban lehetett része, de valószínűleg nem számított rá, hogy az élete úgy alakul, ahogyan végül alakult. Biztosan nem gondolta volna, hogy több időt fog börtönben tölteni, mint amennyit a szolgálatával töltött. Ennek ellenére végig jellemző volt rá az öröm. Mi segített neki? És mi hogyan maradhatunk boldogok a csalódások ellenére?

János i. sz. 29 tavaszán elkezdte a szolgálatát mint a Messiás előfutára. Ezt hirdette: „Bánjátok meg a bűneiteket, mert már közel van az egek királysága” (Máté 3:2; Luk 1:12–17). Az emberek tömegestől jöttek még igen messziről is, mert kíváncsiak voltak az üzenetére. Sokan megbánták a bűneiket és megkeresztelkedtek. János ezenkívül bátran figyelmeztette az önelégült vallási vezetőket, hogy ha nem változnak meg, ítélet vár rájuk (Máté 3:5–12). A szolgálatának az volt a csúcsa, amikor i. sz. 29 őszén megkeresztelte Jézust. Attól kezdve arra ösztönzött másokat, hogy kövessék Jézust, a megígért Messiást (Ján 1:32–37).

Jézus így utalt János kivételes szerepére: „asszonyoktól nem született nagyobb ember Keresztelő Jánosnál” (Máté 11:11). Jánost bizonyára örömmel töltötték el az áldások,  amelyeket kapott. Hozzá hasonlóan ma is sokan élvezhetik Isten gazdag áldását. Például Terry és a felesége, Sandra több mint 50 éve végzi a teljes idejű szolgálatot. Terry ezt mondja: „Számos csodálatos kiváltságban volt részem. Voltam úttörő, Bétel-szolga, különleges úttörő, körzetfelvigyázó, kerületfelvigyázó, és most ismét különleges úttörőként szolgálok.” A szervezetben kapott kiváltságok örömet adnak, de ahogy János példájából látni fogjuk, az öröm megőrzéséért tenni kell, amikor megváltoznak a körülményeink.

Keresztelő János többek között azért tudta megőrizni az örömét, mert értékelte a kiváltságait. Vegyünk egy példát. Jézus keresztelkedése után János szolgálata egyre inkább háttérbe szorult, Jézusnak viszont egyre több követője lett. János tanítványai aggódni kezdtek emiatt, ezért ezt mondták neki Jézusról: „keresztel, és mindenki hozzá megy” (Ján 3:26). János így válaszolt: „Az a vőlegény, akié a menyasszony. A vőlegény barátjának pedig – amikor ott áll, és hallja őt – nagy örömet szerez a vőlegény hangja. Az örömöm ezért teljessé lett” (Ján 3:29). János nem akart versengeni Jézussal, és nem gondolta, hogy Jézus szolgálata elhomályosítja az ő szerepét. Talált okot az örömre, mivel értékelte, hogy a vőlegény barátja lehet.

Ez a gondolkodásmód segített Jánosnak, hogy elégedett legyen annak ellenére, hogy a megbízatása szigorú követelményekkel járt. Például, mivel születésétől fogva nazireus volt, nem volt szabad bort innia (Luk 1:15). Jézus így utalt János egyszerű életmódjára: „eljött János, aki se nem eszik, se nem iszik”. Jézust és a tanítványait viszont nem kötötték ilyen korlátozások, így ők a többi emberhez hasonlóan élhettek (Máté 11:18, 19). És bár János egyetlen csodát sem hajtott végre, tudta, hogy Jézus tanítványai kaptak erre hatalmat, köztük olyanok is, akik eleinte az ő követői voltak (Máté 10:1; Ján 10:41). János nem engedte, hogy ezek a különbségek eltereljék a figyelmét. Ehelyett buzgón végezte a Jehovától kapott megbízatását.

Ha mi is értékeljük a jelenlegi megbízatásunkat, meg tudjuk őrizni az örömünket. Terry így fogalmaz: „Mindig arra a feladatra összpontosítottam, amivel éppen megbíztak.” A teljes idejű szolgálatban töltött évekre visszatekintve ezt mondja: „Semmit sem bántam meg. Csupa szép emlékem van.”

Még nagyobb lesz az örömünk, ha elgondolkodunk azon, hogy mitől is olyan értékes egy megbízatás Jehova szolgálatában: attól, hogy „Isten munkatársai” lehetünk (1Kor 3:9). Ahogyan egy családi ereklyeként őrzött ékszert kifényesítenek, hogy megőrizze a ragyogását, az örömünk is úgy marad csillogó, ha elmélkedünk azon, hogy micsoda megtiszteltetés Istent szolgálni. Így nem fogjuk mások áldozatához mérni a sajátunkat, és nem fogjuk kevésbé becsülni a kiváltságainkat másokéi miatt (Gal 6:4).

Azzal feltehetően tisztában volt János, hogy nem fog sokáig tartani a szolgálata, de talán nem gondolta, hogy ilyen hirtelen vége szakad (Ján 3:30). I. sz. 30-ban, mintegy hat hónappal Jézus keresztelkedése után Heródes király börtönbe vetette Jánost. Ő még ezután is mindent megtett, amit tudott, hogy tanúskodjon (Márk 6:17–20). Vajon hogyan tudta megőrizni az örömét? Úgy, hogy szellemi gondolkodású maradt.

János a börtönben hallott róla, hogy Jézus buzgón végzi a szolgálatát (Máté 11:2; Luk 7:18). Meg volt róla győződve, hogy Jézus a Messiás, de talán felmerült benne, hogyan fogja beteljesíteni az összes messiási próféciát. Mivel a Messiásról tudvalévő, hogy király lesz, vajon Jézus hamarosan elkezdi az uralmát? És ez esetleg azt jelenti, hogy János  kiszabadulhat a börtönből? Mivel János nagyon szerette volna tisztábban látni Jézus szerepét, elküldte hozzá két tanítványát, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy az eljövendő, vagy másvalakit várjunk?” (Luk 7:19). Amikor visszatértek, János biztosan feszülten figyelt rájuk, ahogyan beszámoltak Jézus csodáiról, és ezt az üzenetet hozták tőle: „a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik a jó hírt” (Luk 7:20–22).

A beszámolójuk kétségkívül erőt öntött Jánosba. Megerősítette, hogy Jézus beteljesíti a Messiásra vonatkozó jövendöléseket. Noha János nem számíthatott rá, hogy ennek köszönhetően kiszabadul a börtönből, tudta, hogy a szolgálata nem volt hiábavaló. A körülményei ellenére volt oka az örömre.

Ha Jánoshoz hasonlóan szellemi gondolkodásúak maradunk, képesek leszünk örömmel és türelmesen kitartani (Kol 1:9–11). Ehhez fontos, hogy olvassuk a Bibliát, és elmélkedjünk rajta, mert ez emlékeztetni fog minket rá, hogy az Isten szolgálatában tett erőfeszítéseink soha nem hiábavalóak (1Kor 15:58). Sandra ezt mondja: „Mindennap olvasok egy fejezetet a Bibliából, és ez közelebb visz Jehovához. Segít, hogy őrá koncentráljak, ne magamra.” Emellett nyomon követhetjük a szervezet tevékenységét, így túl fogunk látni a saját körülményeinken, és arra tudunk figyelni, hogy mi mindent valósít meg Jehova. „A JW TV havi adásainak köszönhetően közelebb érezzük magunkat a szervezethez, és így könnyebb megőrizni az örömünket a megbízatásunkban” – fogalmaz Sandra.

Keresztelő János „Illés szellemével és erejével” látta el rövid megbízatását, és ahogy Illésnek, neki is „a mieinkhez hasonló érzései voltak” (Luk 1:17; Jak 5:17). Ha a példáját követve megőrizzük az értékelésünket és a szellemi gondolkodásunkat, mi is mindig örömmel tudjuk végezni a szolgálatunkat, bármi történjen is.