1. Hogyan gondolkodnak sokan a munkáról?

ÁLTALÁBAN hogyan gondolkodnak a munkáról ott, ahol élsz? Sok országban jellemző, hogy az emberek többet dolgoznak, mint korábban bármikor. A túlhajszoltság miatt gyakran nincs idejük pihenni, együtt lenni a családjukkal, vagy Istennel foglalkozni (Préd 2:23). A másik véglet az, hogy némelyeknek egyáltalán nem fűlik a foguk a munkához, és mindenféle kifogást keresnek, hogy ne kelljen dolgozniuk (Péld 26:13, 14).

2–3. Milyen példát mutatott Jehova és Jézus a munkában?

² Jehova és Jézus egyáltalán nem olyan szélsőségesen gondolkodik a munkáról, mint a világban az emberek. Az nem kérdés, hogy Jehova szeret dolgozni. Ezt abból is egyértelműen láthatjuk, amit Jézus mondott róla: „Az én Atyám mind a mai napig folyton tevékenykedik, és én is folyton tevékenykedem” (Ján 5:17). Gondolj csak bele, milyen óriási munka volt megalkotni a sok-sok szellemteremtményt meg a hatalmas világegyetemet! És a gyönyörű földünk is telis-tele van Isten kezének a műveivel. Nem csoda, hogy a zsoltáríró így fogalmazott: „Számtalanok a te műveid, ó, Jehova! Mindet bölcsen alkottad meg. Betöltik a földet alkotásaid” (Zsolt 104:24).

³ Jézus követte az Atyja példáját. A Fiú, akiről a Biblia mint megszemélyesített bölcsességről beszél, közreműködött, amikor Isten „az eget készítette”. Jehova mellett volt „mint mestermunkás” (Péld 8:27–31). Jóval később, amikor a földön élt, kitűnő munkát végzett. Ez a munka olyan volt neki, mint az eledel, és minden tette azt bizonyította,  hogy Isten küldte őt (Ján 4:34; 5:36; 14:10).

4. Mit tanulhatunk Jehovától és Jézustól a pihenésről?

⁴ Vajon Jehova és Jézus szorgalmából arra következtessünk, hogy nem is kell megpihennünk? Szó sincs róla. A Biblia szerint Jehova az ég és a föld megteremtése után „megpihent” (2Móz 31:17). Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy megállt, és gyönyörködött az alkotásában, hiszen ő soha nem fárad el, és ezért nincs szüksége pihenésre. És bár Jézus sokat fáradozott a földi élete során, szakított rá időt, hogy pihenjen, és együtt egyen a barátaival (Máté 14:13; Luk 7:34).

5. Mivel küzdenek sokan?

⁵ A Biblia arra buzdítja Isten szolgáit, hogy szeressék a munkát, és ne legyenek lusták (Péld 15:19). Lehetséges, hogy dolgozol valahol, hogy eltartsd a családodat. És Krisztus tanítványaként neked is kötelességed részt venni a jó hír hirdetésében. De az is fontos, hogy eleget pihenj. Hogy érzed, néha nehéz egyensúlyt találni a munkád, a szolgálat és a pihenés között? Hogyan határozhatjuk meg, hogy mennyit dolgozzunk, és mennyit pihenjünk?

6. Hogyan mutat rá a Márk 6:30–34, hogy Jézus kiegyensúlyozottan gondolkodott a munkáról és a pihenésről?

⁶ Fontos kiegyensúlyozottan gondolkodnunk a munkáról. Salamon király ihletés alatt azt írta, hogy „meghatározott ideje van. . . minden tevékenységnek”. Megemlítette egyebek közt az ültetést, az építést, a sírást, a nevetést és a táncot (Préd 3:1–8). Az életünk két alapvető eleme a munka és a pihenés. Jézus megtalálta az egyensúlyt a kettő között. Egyszer, miután az apostolai visszatértek egy prédikáló körútról, „még annyi szabad idejük sem volt, hogy egyenek”. Jézus ezt mondta nekik: „Jöjjetek el csak ti magatok egy elhagyatott helyre, és pihenjetek egy kicsit.” (Olvassátok fel: Márk 6:30–34.) Noha neki és a tanítványainak nem mindig volt lehetőségük annyit pihenni, amennyit szerettek volna, Jézus tudta, hogy mindnyájuknak szüksége van pihenésre.

7. Miben segít, ha megvizsgáljuk a sabbat törvényét?

⁷ Időnként tényleg szükségünk van pihenésre, vagy arra, hogy kikapcsolódjunk a hétköznapokból. Ez abból is látszik, hogy Isten gondoskodott az ókori népének a hetenkénti sabbatról. Bár nekünk már nem kell megtartanunk a mózesi törvényt, sokat tanulhatunk a sabbatra vonatkozó parancsból. Segíthet átgondolnunk, hogy helyes-e a szemléletmódunk a munkáról és a pihenésről.

8. Mi volt a sabbat célja a 2Mózes 31:12–15 szerint?

⁸ Isten Szava kijelenti, hogy a hat teremtési „nap” után Jehova abbahagyta a földdel kapcsolatos munkáit (1Móz 2:2). De mivel szeret dolgozni, más értelemben „folyton tevékenykedik” (Ján 5:17). A hetenkénti sabbatot Jehova pihenőnapjához hasonlíthatjuk. Isten azt mondta a sabbatról, hogy az jel közte és Izrael népe között. Ez egy pihenőnap volt, melyet Jehova szentnek tartott. (Olvassátok fel: 2Mózes 31:12–15.) Senki sem végezhetett munkát ezen a napon, sem a gyermekek, sem a rabszolgák, sőt még a háziállatok sem (2Móz 20:10).  Ez lehetőséget adott az embereknek arra, hogy többet foglalkozzanak szellemi dolgokkal.

9. Milyen téves nézetet vallottak némelyek Jézus napjaiban a sabbatról?

⁹ A sabbat törvénye Isten népének a javát szolgálta, de Jézus napjaiban sok vallási vezető szélsőséges szabályokat állított fel a megtartására. Azt állították, hogy sabbaton nem szabad gabonát tépdesni, de még gyógyítani sem (Márk 2:23–27; 3:2–5). Isten azonban teljesen másképp gondolkodott, és Jézus ezt világosan feltárta azoknak, akik figyeltek rá.

10. Mit árul el a Máté 12:9–12 arról, hogy mit gondolt Jézus a sabbatról?

¹⁰ Jézus és a zsidó követői megtartották a sabbat törvényét, hiszen a mózesi törvény alatt voltak. * De Jézus a szavaival és a tetteivel rámutatott, hogy észszerűségre van szükség, és nem helytelen kedvesen segíteni valakinek ezen a napon. Egyértelműen kijelentette: „Szabad. . . jót tenni sabbaton.” (Olvassátok fel: Máté 12:9–12.) Jézus tehát nem gondolta azt, hogy a kedvesség és a segítségnyújtás a sabbat törvényének áthágása lenne. A tetteiből az tükröződött, hogy megértette, mi az egyik fő célja ennek a törvénynek. A mindennapi munkájukból megpihenve az izraeliták az imádatra összpontosíthattak. Jézus olyan családban nőtt fel, amely bizonyára arra  használta fel a sabbatot, hogy közeledjen Istenhez. Erre következtethetünk abból a beszámolóból is, amely elmondja, hogy mit tett Jézus Názáretben, ahol felnőtt: „ahogy sabbatnapon szokása volt, bement a zsinagógába, és felállt olvasni” (Luk 4:15–19).

11. Milyen jó példát látott maga előtt Jézus?

¹¹ József minden bizonnyal ugyanúgy gondolkodott a munkáról, mint Isten, és ezzel a szemléletmóddal tanította a nevelt fiát, Jézust az ácsmesterségre (Máté 13:55, 56). Jézus láthatta, amint József mindennap szorgalmasan dolgozik, hogy gondoskodjon a népes családjáról. Érdekes, hogy később ezt mondta a tanítványainak: „méltó a munkás a bérére” (Luk 10:7). Igen, Jézus tudta, mit jelent a kemény munka.

12. Mely bibliaversek mutatnak rá, hogy hogyan gondolkodott Pál apostol a kemény munkáról?

¹² Pál apostolt is szorgalmas embernek ismerték. Elsősorban azzal volt elfoglalva, hogy beszéljen másoknak Jézus nevéről és üzenetéről. De közben dolgozott is, hogy eltartsa magát. A tesszalonikaiak tudták, hogy „éjjel-nappal” fáradozott és keményen dolgozott, hogy senkire se rójon „költséges terhet” (2Tessz 3:8; Csel 20:34, 35). Amikor a munkáját említette, valószínűleg arra utalt, hogy sátorkészítéssel foglalkozott. Korintuszban Akvilánál és Priszcillánál lakott, és „velük dolgozott, ugyanis ők is sátorkészítők voltak”. Az, hogy Pál „éjjel-nappal” dolgozott, nem azt jelenti, hogy sosem állt meg. Időnként szünetet tartott a munkájában, például sabbatnapokon. Ilyenkor megragadta a lehetőséget, hogy tanúskodjon a zsidóknak, akik szintén nem dolgoztak ezen a napon (Csel 13:14–16, 42–44; 16:13; 18:1–4).

13. Mit tanulhatunk Pál példájából?

¹³ Pál apostol jó példát mutatott. Noha dolgoznia kellett, rendszeresen részt vett „Isten jó hírének szent munkájában”, és másokat is ugyanerre ösztönzött (Róma 15:16; 2Kor 11:23). Akviláról és Priszcilláról azt mondta, hogy a munkatársai „Krisztus Jézus munkájában” (Róma 12:11; 16:3). Pál az egyik levelében ezt írta: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyen” (2Tessz 3:10). De Jehova arra is ihlette őt, hogy így buzdítsa a korintusziakat: „bőven legyen tennivalótok az Úr munkájában” (1Kor 15:58; 2Kor 9:8).

14. Mire gondolt Jézus, amikor a János 14:12-ben feljegyzett szavakat mondta?

¹⁴ Most, az utolsó napokban a prédikáló- és tanítványképző munka a legfontosabb tevékenység. És Jézus azt mondta, hogy a tanítványai nála is nagyobb tetteket fognak véghez vinni. (Olvassátok fel: János 14:12.) Nem arra gondolt, hogy hozzá hasonlóan mi is teszünk csodákat. Inkább arról van szó, hogy nagyobb területen prédikálunk és tanítunk, több embert érünk el, és hosszabb ideig végezzük ezt a munkát, mint ő.

15. Milyen kérdéseket gondoljunk át, és miért?

¹⁵ Ha dolgozol, kérdezd meg magadtól: „Szorgalmas embernek ismernek a munkahelyemen? Időben elvégzem, amit rám bíznak, és a legjobb képességeim szerint látom el a feladataimat?” Ha igen, akkor alighanem kivívod a munkaadód bizalmát. Emellett vonzóbbá teheted a királyságról szóló üzenetet azoknak, akik megfigyelik a viselkedésedet. A prédikálással és a tanítványképzéssel kapcsolatban is átgondolhatsz néhány kérdést: „Szorgalmas hírnöknek tartanak mások?  Jól fel szoktam készülni a bevezetőmre? Gyorsan visszatérek az érdeklődőkhöz? És rendszeresen részt veszek a szolgálat különböző ágaiban?” Ha a válaszod igen, akkor örömet fogsz találni ebben a munkában.

16. Hogyan gondolkodott Jézus és az apostolok a pihenésről, és milyen ma sok ember szemléletmódja?

¹⁶ Jézus tudta, hogy neki és az apostoloknak időnként szükségük van egy kis pihenésre. De akkoriban sokan olyanok voltak – és sokan ma is olyanok –, mint a Jézus szemléltetésében szereplő gazdag ember, aki ezt mondta magában: „Pihenjél, egyél, igyál, élvezd az életet!” (Luk 12:19; 2Tim 3:4). Az ő élete a pihenésről és az élvezetekről szólt. Jézusnak és az apostoloknak viszont nem a saját kényelmük volt az első.

17. Hogyan használjuk fel a szabadidőnket?

¹⁷ Igyekszünk követni Jézus példáját a szabadidőnkben. Ezt az időt nemcsak pihenésre használjuk fel, hanem arra is, hogy jót tegyünk, például tanúskodjunk másoknak, és elmenjünk a keresztény összejövetelekre. Annyira fontosnak tartjuk ezeket az imádattal összefüggő tevékenységeket, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy rendszeresen részt vehessünk bennük (Héb 10:24, 25). Még amikor szabadságon vagyunk, akkor is ragaszkodunk ahhoz a szokásunkhoz, hogy elmegyünk az összejövetelekre, és keressük az alkalmat, hogy beszélgethessünk másokkal a Bibliáról (2Tim 4:2).

18. Mit tart fontosnak a királyunk, Krisztus Jézus?

¹⁸ Igazán hálásak lehetünk azért, hogy a királyunk, Krisztus Jézus észszerű, és segít, hogy kiegyensúlyozottan gondolkodjunk a munkáról és a pihenésről (Héb 4:15). Ő azt szeretné, hogy eleget pihenjünk. De közben elvárja, hogy szorgalmasan dolgozva tartsuk el magunkat, és vegyünk részt a tanítványképzés felüdítő munkájában. A következő cikkben megvizsgáljuk, hogy milyen szerepe van Jézusnak abban, hogy kiszabadulhatunk egy kegyetlen rabszolgaságból.