Az 5Mózes 22:25–27-ben található leírás alapvetően nem arról szól, hogy mikor lehet a férfit bűnösnek ítélni – itt a bűnössége már bizonyítva volt. Ez a törvény inkább a nő ártatlanságának a védelméről szól. Figyeljük meg a szövegkörnyezetet.

Az előző versek arról az esetről írnak, amikor egy férfi lefekszik egy eljegyzett nővel „a városban”. A férfi házasságtörés miatt bűnösnek számított, hiszen a jegyben járó nőt úgy tekintették, mintha már férjnél lenne. És milyen ítéletet kapott a lány? Ő „nem sikoltozott a városban”. Ha így tett volna, mások biztosan meghallják és a védelmére kelnek. De ő nem sikoltozott, ezért mindketten bűnösök voltak a házasságtörésben (5Móz 22:23, 24).

Ezután a törvény egy másik esetet ír le: „De ha egy férfi kint a mezőn találkozik egy eljegyzett lánnyal, és megerőszakolja, akkor csak a férfi haljon meg, aki megerőszakolta. A lánnyal ne tegyetek semmit, mert neki nincs halálos bűne. Ez az eset ahhoz hasonló, mint amikor valaki rátámad az embertársára, és meggyilkolja, ugyanis a mezőn találkozott az eljegyzett lánnyal, az sikoltozott, de nem volt senki, aki megszabadíthatta volna” (5Móz 22:25–27).

Ebben az esetben a lányt jóhiszeműen ártatlannak tekintették. Azt feltételezték róla, hogy „sikoltozott, de nem volt senki, aki megszabadíthatta volna”. Tehát ő nem volt vétkes a házasságtörésben. A férfi viszont bűnös volt, mivel megerőszakolta őt, és házasságtörést követett el egy eljegyzett nővel.

Tehát mivel ez a törvény a nő ártatlanságát hangsúlyozta, a férfiról egyszerűen kijelentette, hogy bűnös az elkövetett nemi erőszak és házasságtörés miatt. Biztosak lehetünk benne, hogy a bírák „alaposan [megvizsgálták] a helyzetet”, és azokkal az alapelvekkel összhangban hoztak ítéletet, amelyeket Isten világosan lefektetett, és többször is elmondott (5Móz 13:14; 17:4; 2Móz 20:14).