Mióta léteznek zsinagógák?

A „ZSINAGÓGA” szó egy görög kifejezésből származik, amelynek jelentése ’gyűlés’ vagy ’összejövetel’. Ez egy találó elnevezés, mivel a zsinagógák már az ókorban is arra szolgáltak, hogy a zsidó közösségek összegyűljenek, hogy oktatást kapjanak, és imádatot mutassanak be. A Héber iratokban nincs egyértelmű utalás zsinagógákra, de a Keresztény görög iratokból világosan látszik, hogy az i. sz. első században már léteztek ilyen összejöveteli helyek.

A legtöbb tudós úgy gondolja, hogy akkor jöttek létre a zsinagógák, amikor a zsidók fogságban voltak Babilonban. Az Encyclopaedia Judaica így érvel: „A száműzötteknek nem volt templomuk, egy idegen földön éltek, és szükségük volt vigaszra. Ezért időnként összegyűlhettek, valószínűleg a sabbatokon, és olvasták az Írásokat.” Miután kiszabadultak a fogságból, nyilvánvalóan továbbra is összejöttek, hogy imádkozzanak, és olvassák az Írásokat, és ahol csak letelepedtek, zsinagógákat alapítottak.

Így az i. sz. első századra a zsinagógák a zsidó vallási és társadalmi élet központjaivá váltak azokban a közösségekben, amelyek szétszóródva éltek a Földközi-tenger körül, a Közel-Keleten és Izraelben. Lee Levine, a Jeruzsálemi Héber Egyetem professzora ezt mondja: „[A zsinagógában] tanulmányoztak, szent étkezéseket, bírósági tárgyalásokat, társadalmi és politikai gyűléseket tartottak, valamint itt helyezték el a közösség adományait. De természetesen a vallási szertartások voltak a legfontosabbak.” Ezért nem meglepő, hogy Jézus gyakran vett részt összejöveteleken a zsinagógákban (Márk 1:21; 6:2; Luk 4:16). Tanította, buzdította és bátorította azokat, akik ott voltak. Miután létrejött a keresztény gyülekezet, Pál apostol is sokszor prédikált zsinagógákban. Amikor megérkezett egy városba, általában az első útja a zsinagógába vezetett, mivel többnyire idejöttek azok, akik érdeklődtek a szellemi dolgok iránt (Csel 17:1, 2; 18:4).