1–2. a) Miért nem meglepő, hogy Jézus arra adott utasítást, hogy egyszerű módon emlékezzünk meg a haláláról? b) Jézusnak mely tulajdonságairól fogunk beszélni?

EL TUDOD MONDANI, mi szokott történni Krisztus halálának az évenkénti emlékünnepén? A legtöbben könnyen felidézzük az Úr vacsorájának a főbb elemeit, hiszen ez az alkalom egyáltalán nem bonyolult. De felmerülhet bennünk a kérdés, hogy ha egy ilyen jelentős eseményről van szó, miért annyira egyszerű a hozzá kapcsolódó megemlékezés.

² Jézus a földi szolgálata idején arról volt ismert, hogy egyszerűen, világosan és érthetően magyarázott el fontos igazságokat (Máté 7:28, 29). Ehhez hasonlóan, amikor meghagyta, hogy emlékezzünk meg * a haláláról, egy egyszerű, mégis jelentőségteljes étkezést vezetett be. Vizsgáljuk meg egy kicsit jobban az emlékünnepi vacsorát, és azt, hogy mivel mutatott nekünk jó példát Jézus. Így jobban meg fogjuk érteni, hogy mennyire alázatos, bátor és szeretetteljes a királyunk, és arról is tanulunk majd, hogy hogyan követhetjük még szorosabban a nyomdokait.

3. A Máté 26:26–28 beszámolója szerint mennyire volt egyszerű a Jézus által bevezetett emlékünnepi étkezés, és mit jelképezett a kenyér és a bor?

³ Jézus a 11 hűséges apostolával volt, amikor bevezette a halála emlékünnepét. Az egyszerű megemlékezéshez  azt használta fel, ami megmaradt a pászkavacsoráról. (Olvassátok fel: Máté 26:26–28.) Az étkezés mindössze a kovásztalan kenyérből és a borból állt, amelyek egyébként is kéznél voltak. Jézus azt mondta az apostolainak, hogy ezek az ő tökéletes testét és vérét jelképezik, amelyet nemsokára fel fog áldozni értük. Az apostolokat valószínűleg nem lepte meg ennek a fontos eseménynek az egyszerűsége. Vajon miért?

4. Milyen tanácsot adott Jézus Mártának, ami alapján megérthetjük, hogy miért volt olyan egyszerű az emlékünnepi vacsora?

⁴ Gondoljunk arra, hogy mi történt néhány hónappal korábban, Jézus szolgálatának a harmadik évében, amikor Jézus meglátogatta a barátait, Lázárt, Mártát és Máriát. Miközben náluk volt, tanítani kezdte őket. De mivel Márta sokféle étellel szeretett volna kedveskedni a jeles vendégnek, elterelődött a figyelme. Jézus kedvesen rávilágított neki, hogy nem mindig van szükség arra, hogy ilyen sok gondot fordítsunk az étkezésre (Luk 10:40–42). Később, csupán néhány órával az áldozati halála előtt Jézus alkalmazta a saját tanácsát: az emlékünnepi vacsora igazán egyszerű volt. Mit tanulhatunk ebből Jézusról?

5. Mit árul el Jézusról az emlékünnepi vacsora egyszerűsége, és hogyan van ez összhangban a Filippi 2:5–8-cal?

⁵ Jézus minden szavából és tettéből alázat tükröződött. Ezért nem meglepő, hogy a földi élete utolsó éjszakáján is nagyon alázatosan viselkedett (Máté 11:29). Tudta, hogy az emberi történelem legértékesebb áldozatát fogja bemutatni, és hogy utána Jehova feltámasztja, és dicsőségre emeli az égben. Ennek ellenére nem akarta magára vonni a figyelmet azzal, hogy elvárja a tanítványaitól, hogy egy bonyolult szertartás keretében emlékezzenek meg a haláláról. Ehelyett azt az utasítást adta nekik, hogy évente egyszer ezzel a szerény étkezéssel emlékezzenek meg róla (Ján 13:15; 1Kor 11:23–25). Ez az egyszerű, ám alkalomhoz illő vacsora is azt mutatja, hogy Jézus nem volt öntelt. Milyen jó, hogy az égi királyunk egyik legjellemzőbb tulajdonsága az alázat! (Olvassátok fel: Filippi 2:5–8.)

6. Hogyan hasonlíthatunk Jézushoz, amikor próbák érnek minket?

⁶ Hogyan lehetünk mi is olyan alázatosak, mint Jézus? Úgy, hogy mások érdekeit fontosabbnak tartjuk a  sajátjainknál (Flp 2:3, 4). Idézzük fel, mit tett Jézus a földi élete utolsó éjszakáján. Tisztában volt vele, hogy fájdalmas halál vár rá, mégis a hűséges apostolaiért aggódott, akik majd gyászolják. Ezért egész éjjel oktatta és bátorította őket (Ján 14:25–31). Alázatosan többet törődött másokkal, mint magával. Milyen ragyogó példa!

7. Hogyan tanúsított bátorságot Jézus, miután bevezette az Úr vacsoráját?

⁷ Közvetlenül azután, hogy Jézus bevezette az Úr vacsoráját, rendkívül bátran viselkedett. Kész volt alárendelni magát az Atyja akaratának, noha ez azt jelentette, hogy kivégzik az istenkáromlás szégyenletes vádjával (Máté 26:65, 66; Luk 22:41, 42). Jézus tökéletesen hűséges maradt Jehovához, és ezzel tiszteletet szerzett a nevének, kifejezte, hogy támogatja az uralmát, és lehetővé tette, hogy a bűnbánó emberek örökké éljenek. Emellett a követőit is felkészítette az előttük álló próbákra.

8. a) Mit mondott el Jézus a hűséges apostolainak? b) Hogyan követték Jézus bátor példáját a tanítványok?

⁸ Jézus bátorsága abban is megmutatkozott, hogy félre tudta tenni a saját félelmeit, és a hűséges apostolaira összpontosított. Az az egyszerű vacsora, amelyet Júdás távozása után vezetett be, két fontos dologra emlékeztette azokat, akik később a felkent követői lettek: hogy milyen hasznot meríthetnek Jézus kiontott véréből, és hogy ők az új szövetség részesei (1Kor 10:16, 17). Jézus elmondta a tanítványainak, hogy mit vár el tőlük ő és az Atyja, hogy méltók lehessenek az égi jutalmukra (Ján 15:12–15).  Arról is beszélt velük, hogy milyen próbákra számíthatnak. Aztán a saját példájára hivatkozva ezt mondta nekik: „bátorság!” (Ján 16:1–4a, 33). A tanítványok még évekkel később is követték Jézus önfeláldozó és bátor példáját. Akkor is kiálltak egymás mellett a különböző próbákban, ha ezért komoly áldozatot kellett hozniuk (Héb 10:33, 34).

9. Hogyan követhetjük Jézus példáját a bátorságban?

⁹ Mi is követhetjük Jézus példáját, ha bátrak vagyunk, például amikor olyan testvéreket támogatunk, akiket üldöznek a hitük miatt. Vannak közöttük, akiket jogtalanul be is börtönöznek. Ilyenkor minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk értük, és ki kell állnunk mellettük (Flp 1:14; Héb 13:19). Azáltal is bizonyíthatjuk a bátorságunkat, hogy kitartunk a prédikálásban (Csel 14:3). Jézushoz hasonlóan rendíthetetlenül hirdetjük a királyságról szóló üzenetet, még akkor is, ha ellenségesen fogadnak vagy üldöznek minket. De mit tehetünk, ha időnként úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég bátrak?

10. Mit tegyünk az emlékünnep előtti hetekben, és miért?

¹⁰ Úgy növelhetjük a bátorságunkat, ha elgondolkodunk a reménységünkön, amelyet Krisztus váltságáldozata tesz lehetővé (Ján 3:16; Ef 1:7). Az emlékünnep előtti hetekben kitűnő alkalmunk lesz rá, hogy elmélyítsük a váltságért érzett hálánkat. Ebben az időszakban kövessük nyomon az emlékünnepi bibliaolvasást, és elmélkedjünk a Jézus halála körüli eseményeken. Így, amikor egybegyűlünk az Úr vacsorájára, még inkább átérezzük majd az emlékjegyek jelentőségét és az általuk jelképezett áldozat  páratlan értékét. Ha megértjük, hogy mit tett értünk Jézus és Jehova, és hogy ez mit is jelent nekünk és a szeretteinknek, megszilárdul a reménységünk, és ösztönzést kapunk arra, hogy mindvégig bátran kitartsunk (Héb 12:3).

11–12. Miről tanultunk eddig?

¹¹ Eddig arról volt szó, hogy az Úr vacsorája nemcsak az értékes váltságra emlékeztet minket, hanem Jézus kiemelkedő alázatára és bátorságára is. Hálásak lehetünk, hogy Jézus a mai napig kimutatja ezeket a tulajdonságokat, hiszen égi főpapunkként szót emel az érdekünkben (Héb 7:24, 25). Ha szeretnénk kifejezni az értékelésünket, hűségesen meg kell emlékeznünk Jézus haláláról, ahogyan arra ő parancsot adott (Luk 22:19, 20). Ezt az év legfontosabb napján tesszük meg, azon a napon, amely niszán 14-ének felel meg.

¹² Az Úr vacsorájának egyszerűsége Jézusnak egy másik tulajdonságát is kiemeli, amely arra indította, hogy meghaljon értünk. Amíg a földön élt, mindenki erről a vonásáról ismerte. Vajon melyik lehet az?

13. Hogyan beszél a János 15:9 és az 1János 4:8–10 Jehova és Jézus szeretetéről, és kik meríthetnek hasznot belőle?

¹³ Jézus minden tette tökéletesen tükrözte azt a nagy-nagy szeretetet, amelyet Jehova az emberek iránt érez. (Olvassátok fel: János 15:9; 1János 4:8–10.) Ez a szeretet abban nyilvánult meg a legkiemelkedőbb módon, hogy Jézus kész volt értünk adni az életét. Akár a felkentekhez, akár a más juhokhoz tartozunk, hasznot meríthetünk Jehova és Jézus szeretetéből, amely a váltságban nyilvánult meg (Ján 10:16; 1Ján 2:2). De gondoljunk most ismét az emlékünnepi vacsorára, amely szintén azt mutatja, hogy Jézus szereti a tanítványait, és figyelmes velük. Miért mondhatjuk ezt?

14. Hogyan fejezte ki Jézus a szeretetét a tanítványai iránt?

¹⁴ Abból látszik, hogy Jézus szereti a felkent követőit, hogy nem egy bonyolult szertartást vezetett be, hanem egy egyszerű étkezést. A felkenteknek később évről évre meg kellett tartaniuk az emlékünnepet, mindenféle körülmények között, akár még börtönben is (Jel 2:10). Vajon eleget tudtak tenni Jézus parancsának? Igen!

15–16. Hogyan tartották meg néhányan az emlékünnepet a kedvezőtlen körülmények ellenére?

¹⁵ Az igaz keresztények a kezdetektől egészen napjainkig mindig is törekedtek rá, hogy megemlékezzenek Jézus haláláról. Amennyire csak lehetőségük volt rá, követték a Jézus által hagyott mintát, néha igen zord feltételek között is. Figyeljünk meg két példát. Harold King testvérnek találékonynak kellett lennie, miközben magánzárkában volt egy kínai börtönben. Titokban elkészítette az emlékjegyeket abból, amihez hozzáfért. Amilyen pontosan csak tudta, kiszámolta az emlékünnep dátumát. Amikor elérkezett az az este, a cellájában egyedül énekelt, imádkozott és tartott egy előadást.

¹⁶ Most nézzük a másik példát. A II. világháború alatt néhány testvérnő az életét kockáztatva ünnepelte meg az Úr vacsoráját egy koncentrációs táborban. De mivel egy egyszerű szertartásról van szó, sikerült titokban tartaniuk az összejövetelüket.  Így számoltak be róla: „Szorosan körbeálltunk egy zsámolyt, amelyet egy fehér terítővel takartunk le; azon voltak az emlékjegyek. Csak gyertyával világítottunk, nehogy a villannyal felhívjuk magunkra a figyelmet . . . Buzgón elismételtük égi Atyánknak a fogadalmunkat, hogy minden erőnkkel azon leszünk, hogy megvédjük az ő szent nevét.” Milyen szilárd hitük volt! És mekkora szeretetre vall, hogy Jézus lehetővé tette, hogy nehéz körülmények között is megtartsuk az emlékünnepet!

17. Milyen kérdéseken gondolkodjunk el?

¹⁷ Ahogy közeledik az emlékünnep, gondolkodjunk el a következő kérdéseken: „Hogyan követhetném még inkább Jézus példáját a szeretetben? Azt keresem, hogy hogyan segíthetnék a testvéreknek, és nem csak magammal foglalkozom? Többet várok el tőlük, mint amire képesek, vagy figyelembe veszem a korlátaikat?” Mindig utánozzuk Jézust, és legyünk együttérzők (1Pét 3:8).

18–19. a) Miben lehetünk biztosak? b) Mit határoztál el?

¹⁸ Már nem sokáig kell megemlékezni Krisztus haláláról. Amikor Jézus a nagy nyomorúság idején eljön, összegyűjti „a választottait” az égbe, és utána már nem lesz megtartva az emlékünnep (Máté 24:31; 1Kor 11:26).

¹⁹ De biztosak lehetünk benne, hogy Jehova szolgái azután is szívesen emlékeznek majd vissza erre az egyszerű étkezésre, amely a legnagyobb alázat, bátorság és szeretet jelképe. Azok, akik korábban részt vettek ezen a különleges eseményen, kétségtelenül beszélnek majd róla az akkor élő embereknek, hogy ők is a javukra fordíthassák. De ahhoz, hogy már most hasznot merítsünk az emlékünnepből, fontos elhatároznunk, hogy követni fogjuk Jézus példáját az alázatban, a bátorságban és a szeretetben. Ha ezt tesszük, bízhatunk benne, hogy Jehova megjutalmaz minket (2Pét 1:10, 11).