1–2. a) Mit lát Jehova, amikor több millióan összegyűlnek az Úr vacsorájára? (Lásd a képet a címlapon.) b) Miről lesz szó ebben a cikkben?

KÉPZELJÜK EL, mit láthat Jehova, amikor az egész földön több millióan összegyűlnek az Úr vacsorájára. Nemcsak azt nézi, hogy milyen sokan vagyunk, hanem minden egyes jelenlevőt is figyel. Például látja azokat, akik évről évre hűségesen részt vesznek az emlékünnepen. Köztük lehetnek olyanok, akik heves üldözés ellenére is eljönnek. Aztán vannak, akik nem járnak el a többi összejövetelre, de az emlékünnepet szent alkalomnak tartják, amelyen mindenképpen ott akarnak lenni. És Jehova azokat is látja, akik először vesznek részt az emlékünnepen, talán kíváncsiságból.

² Jehova biztosan nagyon örül neki, hogy sokan eljönnek az emlékünnepre (Luk 22:19). De elsősorban nem a számok érdeklik. Az foglalkoztatja leginkább, hogy miért jönnek el az emberek, mi az indítékuk. A cikk során választ kapunk a következő lényeges kérdésre: Miért veszünk részt az emlékünnepen minden évben, és a heti összejöveteleken is, amelyekről Jehova gondoskodik azok számára, akik szeretik őt?

3–4. a) Miért veszünk részt az összejöveteleken? b) Mit árul el rólunk az, ha ott vagyunk az összejöveteleken? c) Az 1Korintusz 11:23–26 szerint miért ne hiányozzunk az emlékünnepről?

³ Elsősorban azért veszünk részt a gyülekezeti összejöveteleken, mert ezek hozzátartoznak a Jehovának bemutatott imádatunkhoz. Továbbá, az összejöveteleken tanulhatunk Jehovától. A büszke emberek nem gondolják,  hogy bármit is tanulniuk kellene másoktól (3Ján 9). De mi szívből vágyunk rá, hogy Jehova és a szervezet, amelyet felhasznál, tanítson minket (Ézs 30:20; Ján 6:45).

⁴ Ha részt veszünk az összejöveteleken, az azt mutatja, hogy alázatosak vagyunk, és szívesen tanulunk. Nemcsak azért emlékezünk meg Jézus haláláról, mert kötelességünknek érezzük, hanem mert alázatosan engedelmeskedünk Jézus parancsának: „Ezentúl ezt tegyétek, hogy megemlékezzetek rólam.” (Olvassátok fel: 1Korintusz 11:23–26.) Az emlékünnep megszilárdítja a reménységünket, és Jehova irántunk érzett szeretetére emlékeztet minket. De Jehova tudja, hogy nem csak egyszer egy évben van szükségünk bátorításra és megerősítésre. Ezért gondoskodik róla, hogy minden héten legyenek összejövetelek, és buzdít minket, hogy vegyünk is részt ezeken. Az alázat arra ösztönöz, hogy engedelmeskedjünk neki. Minden héten több órát töltünk azzal, hogy felkészülünk az összejövetelekre, és részt veszünk azokon.

5. Miért fogadják el az alázatos emberek Jehova meghívását?

⁵ Minden évben sok alázatos ember fogadja el Jehova meghívását, és kész tanulni tőle (Ézs 50:4). Szívesen részt vesznek az emlékünnepen, és aztán elkezdenek járni a többi összejövetelre is (Zak 8:20–23). Velük együtt boldogok vagyunk, hogy Jehova tanít és vezet minket. Ő a mi segítőnk és szabadítónk (Zsolt 40:17). És ha belegondolunk, mi lehet jobb vagy fontosabb, mint hogy tanuljunk Jehovától, és a szeretett Fiától, Jézustól? (Máté 17:5; 18:20; 28:20).

6. Hogyan segített az alázat egy férfinak, hogy részt vegyen az emlékünnepen?

⁶ Minden évben igyekszünk a lehető legtöbb embert meghívni az emlékünnepre. Sok alázatos személy merített már hasznot ebből az alkalomból. Nézzünk erre egy példát. Néhány évvel ezelőtt egy férfi kapott egy meghívót egy testvértől, de azt mondta, hogy nem tud elmenni. Ezért a testvér igencsak meglepődött, amikor az emlékünnep estéjén a férfi besétált a királyságterembe. A kedves fogadtatás olyan nagy hatással volt rá, hogy utána elkezdett járni az összejövetelekre. A következő év során csupán három alkalomról hiányzott! Minek volt köszönhető ez a változás? A testvér, aki meghívta őt az emlékünnepre, később ezt mondta róla: „Igazán alázatos ember.” Ezt a férfit, aki azóta meg is keresztelkedett, kétségtelenül Jehova vonzotta az igaz imádathoz (2Sám 22:28; Ján 6:44).

7. Hogyan segítenek az összejövetelek és a bibliaolvasás abban, hogy alázatosak legyünk?

⁷ Segít alázatosnak lennünk az, amit az összejöveteleken tanulunk, és amit a Bibliában olvasunk. Az emlékünnep előtti hetekben az összejövetelek gyakran Jézus példájáról szólnak, és arról, hogy alázatosan váltságul adta az életét. Ezenkívül arra kapunk ösztönzést, hogy az emlékünnep előtti napokban olvassuk el a Bibliában azokat a részeket, amelyek a Jézus halála és feltámadása körüli eseményeket írják le. Így az összejövetelek és a bibliai beszámolók elmélyítik a hálánkat Jézus áldozatáért. Arra érzünk ösztönzést, hogy kövessük a példáját az alázatban, és Jehova akaratával összhangban éljünk még akkor is, ha akadályokba ütközünk (Luk 22:41, 42).

8. Hogyan mutatott Jézus bátorságot?

⁸ A bátorságban is szeretnénk követni Jézus példáját. Gondoljunk arra, mennyire bátor volt a halála előtti napokban. Teljesen tisztában volt azzal, hogy az ellenségei hamarosan megalázzák, megverik és kivégzik (Máté 20:17–19). De kész volt szembenézni a halállal. Amikor eljött az ideje, így szólt a hűséges apostolaihoz a Gecsemáné-kertben: „Keljetek fel, menjünk! Közel van már, aki elárul engem” (Máté 26:36, 46). És amikor a felfegyverzett csőcselék odaért, hogy letartóztassa, előlépett, azonosította magát, és azt mondta a katonáknak, hogy hagyják elmenni az apostolokat (Ján 18:3–8). Milyen kimagasló bátorság! Hogyan igyekeznek a felkent keresztények és a más juhok követni Jézus példáját?

9. a) Miért lehet szükségünk bátorságra ahhoz, hogy részt vegyünk az összejöveteleken? b) Milyen hatással lehet a példánk azokra a testvérekre, akik börtönben vannak a hitükért?

⁹ Ahhoz, hogy a nehézségeink ellenére is részt vegyünk az összejöveteleken, bátornak kell lennünk. Néhány testvért és testvérnőt hátráltat a gyász, a csüggedtség vagy az egészségi gondok, ők mégis ott vannak. Másoknak ellenséges a családjuk, vagy a kormánytól jövő üldözés jelent komoly akadályt, de bátran elmennek a gyülekezetbe. Gondoljunk bele, hogyan hat a példánk azokra a testvéreinkre, akik börtönben vannak a hitükért (Héb 13:3). Amikor értesülnek róla, hogy a próbáink ellenére kitartóan szolgáljuk Jehovát, erőre kapnak, hogy megőrizzék a hitüket, bátorságukat és feddhetetlenségüket. Pál apostol is ezt tapasztalta. Amikor Rómában raboskodott, mindig örömmel töltötte el, ha a testvérei hűségéről hallott (Flp 1:3–5, 12–14). Nem sokkal a szabadulása előtt vagy után írt egy levelet a héber keresztényeknek. Arra ösztönözte őket, hogy „továbbra is [szeressék] egymást testvérként”, és soha ne hanyagolják el az összejöveteleket (Héb 10:24, 25; 13:1).

10–11. a) Kiket hívjunk meg az emlékünnepre? b) Milyen okot említ az Efézus 1:7 arra, hogy meghívjunk másokat?

¹⁰ Ahhoz is bátorságra van szükségünk, hogy meghívjuk a rokonainkat, a munkatársainkat és a szomszédainkat az emlékünnepre. Mégis örömmel megtesszük, mivel a szívünk csordultig telt hálával azért, amit Jehova és Jézus tett értünk. Szeretnénk, ha mások is megtudnák, hogyan fordíthatják a javukra Jehova ki nem érdemelt kedvességét, amelyet a váltság által fejezett ki (olvassátok fel: Efézus 1:7; Jel 22:17).

¹¹ Ha bátran összejövünk a testvéreinkkel, egy másik értékes tulajdonságot is kimutatunk, egy olyat, amelyikben Isten és a Fia is kiemelkedő példát állított elénk.

12. a) Hogyan erősítik meg az összejövetelek a Jehova és Jézus iránt érzett szeretetünket? b) A 2Korintusz 5:14, 15 szerint hogyan követhetjük Jézus példáját?

¹² A Jehova és Jézus iránt érzett szeretetünk kényszerít minket, hogy részt vegyünk az összejöveteleken. Amit pedig ott tanulunk, még jobban elmélyíti a szeretetünket irántuk. Ezeken az alkalmakon rendszeresen emlékeztetnek minket rá, hogy milyen áldozatot vállalt értünk Jehova és Jézus (Róma 5:8). Az emlékünnep pedig különösen kiemeli a mélységes szeretetüket, amelyet azok iránt is kimutatnak, akik még nem értékelik a váltságot. A hálánk arra indít, hogy igyekezzünk mindennap követni Jézus példáját. (Olvassátok fel: 2Korintusz 5:14, 15.) Ezenkívül dicsőítjük Jehovát, amiért gondoskodott a váltságról. Ezt többek között úgy tehetjük meg, hogy lelkesen hozzászólunk az összejöveteleken.

13. Hogyan fejezhetjük ki, hogy szeretjük Jehovát és Jézust? Fejtsd ki!

¹³ Ha szívesen hozunk áldozatot Jehováért és a Fiáért, azzal kimutathatjuk, hogy mennyire szeretjük őket. Gyakran azért is erőfeszítést kell tennünk, hogy ott legyünk az összejöveteleken. Sok gyülekezet az egyik összejövetelt egy munkanap végén tartja, amikor a legtöbben fáradtak, a másikat pedig a hétvégén, amikor a többi ember pihen. Vajon Jehova észreveszi, ha a fáradtság ellenére is ott vagyunk a gyülekezetben? Ez egészen biztos! Igazából minél nagyobb áldozatot hozunk, Jehova annál jobban értékeli, hogy elmegyünk az összejövetelre (Márk 12:41–44).

14. Hogyan mutatott példát Jézus az önfeláldozó szeretetben?

¹⁴ Jézus megmutatta, hogy mit jelent az önfeláldozó szeretet. Nemcsak arra volt kész, hogy meghaljon a tanítványaiért, hanem mindennap úgy élt, hogy az ő érdekeiket fontosabbnak tartotta a sajátjainál. Például még akkor is együtt volt a követőivel, amikor fáradt volt, vagy érzelmi terhek nyomasztották (Luk 22:39–46). És arra összpontosított, hogy mit adhat másoknak, nem pedig arra, hogy mit kaphatna tőlük (Máté 20:28).  Ha mi is ennyire szeretjük Jehovát és a testvéreinket, akkor minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ott legyünk az Úr vacsoráján, és a többi összejövetelen is.

15. Kiknek szeretnénk különösen segíteni?

¹⁵ Az egyetlen igaz keresztény testvériséghez tartozunk, és szívesen fordítunk sok időt arra, hogy minél több embert meghívjunk magunk közé. Ám különösen azoknak szeretnénk segíteni, akik a hittestvéreink, de tétlenné váltak (Gal 6:10). A szeretetünket bizonyítjuk azzal, ha buzdítjuk őket, hogy jöjjenek el az összejövetelekre, főleg az emlékünnepre. Jehovához és Jézushoz hasonlóan mi is rendkívül boldogok vagyunk, amikor egy tétlen testvér visszatér Jehovához, a mi szerető Atyánkhoz és pásztorunkhoz (Máté 18:14).

16. a) Hogyan bátoríthatjuk egymást, és hogyan válnak javunkra az összejövetelek? b) Miért különösen jó ebben az időszakban felidézni Jézusnak a János 3:16-ban található szavait?

¹⁶ A következő hetekben hívjunk meg minél több embert az emlékünnepre, 2019. április 19., péntek estére. (Lásd a „ Te is meghívsz másokat?” című részt.) Az év többi részében is bátorítsuk egymást úgy, hogy minden összejövetelen részt veszünk, amelyről Jehova gondoskodik. Ahogy közeledik ennek a világnak a vége, szükségünk van az összejövetelekre, ahol alázatot, bátorságot és szeretetet tanulunk (1Tessz 5:8–11). Teljes szívvel mutassuk ki, hogy mit érzünk Jehova és a Fia iránt, akik nagyon szeretnek minket! (Olvassátok fel: János 3:16.)