Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

19. TANULMÁNYOZÁSI CIKK

Szeretettel és igazságossággal a gonoszság ellen

Szeretettel és igazságossággal a gonoszság ellen

„Te nem olyan Isten vagy, aki örömét lelné a gonoszságban; nem maradhat meg nálad a gonosz” (ZSOLT 5:4)

142. ÉNEK Ragaszkodjunk a reménységünkhöz!

ÁTTEKINTÉS *

1–3. a) A Zsoltárok 5:4–6 szerint mi Jehova véleménye a gonoszságról? b) Miért mondhatjuk, hogy a gyermekek szexuális bántalmazása ellentétes Krisztus törvényével?

JEHOVA ISTEN a gonoszság minden formáját gyűlöli. (Olvassátok fel: Zsoltárok 5:4–6.) Mélységesen utálja a gyermekek szexuális bántalmazását, hiszen az egy különösen undorító gonosztett. Mi, az ő Tanúi hozzá hasonlóan visszataszítónak tartjuk a gyermekmolesztálást, és nem tűrjük meg a keresztény gyülekezetben (Róma 12:9; Héb 12:15, 16).

2 A gyermekmolesztálás szöges ellentétben áll Krisztus törvényével (Gal 6:2). Az előző cikkben láttuk, hogy Krisztus törvénye, vagyis mindaz, amit Jézus szóban és a példájával tanított, szeretetre épül, és igazságosságra ösztönöz. Az igaz keresztények, akiket ez a törvény irányít, úgy bánnak a gyermekekkel, hogy azok biztonságban érezzék magukat, és szeretetteljes légkör vegye körül őket. A szexuális bántalmazás viszont önző és méltánytalan a gyermekkel szemben. Elrabolja tőle azt az érzést, hogy biztonságban van és szeretik.

3 A gyermekmegbecstelenítés sajnos az egész világon tapasztalható probléma, és még az igaz keresztényeket is érinti. Rengeteg gonosz és szélhámos ember van, és némelyek megpróbálnak beférkőzni a gyülekezetbe (2Tim 3:13). Ezenkívül azok között is, akik a gyülekezethez tartozónak vallják magukat, előfordul, hogy valaki enged az elferdült testi kívánságainak, és szexuálisan bántalmaz gyermekeket. Vizsgáljuk meg, hogy miért olyan súlyos bűn ez, mit tesznek a vének, ha ilyen vagy más komoly helytelenség történik, és hogyan védhetik meg a szülők a gyermekeiket. *

SÚLYOS BŰN

4–5. Miért mondhatjuk, hogy a gyermekmegbecstelenítés bűn az áldozattal szemben?

4 A gyermekmolesztálásnak számtalan rossz következménye van. Nemcsak magát az áldozatot érinti, hanem azokat is, akik szeretik őt, azaz a családját és a hittársait. Leszögezhetjük, hogy a gyermekek megbecstelenítése súlyos bűn.

5 Bűn az áldozattal * szemben. Ennek a bűnnek az elkövetői fájdalmat és szenvedést okoznak másoknak. Ahogy a következő cikkből látni fogjuk, a gyermekmolesztáló borzalmas sérülést okoz az áldozatának. Visszaél a bizalmával, és elveszi tőle a biztonságérzetét. A gyermekeket meg kell védeni egy ilyen gonosztettől, és akik áldozatul esnek, azoknak vigaszra és segítségre van szükségük (1Tessz 5:14).

6–7. Miért nevezhető a gyermekmolesztálás a gyülekezet és a világi hatóságok elleni bűnnek?

6 Bűn a gyülekezettel szemben. Ha a gyülekezetből valaki szexuálisan bántalmaz egy gyermeket, azzal szégyent hoz a gyülekezetre (Máté 5:16; 1Pét 2:12). Micsoda igazságtalanság ez azzal a több millió hűséges kereszténnyel szemben, akik kemény harcot vívnak a hitért! (Júd 3). Nem maradhatnak a sorainkban olyanok, akik helytelenséget követtek el, és nem bánják meg, és akik így tönkreteszik a gyülekezet jó hírnevét.

7 Bűn a világi hatóságokkal szemben. A keresztényeknek alá kell rendelniük magukat „a felsőbb hatalmaknak” (Róma 13:1). Ez azt jelenti, hogy betartjuk az országunk törvényeit. Ha a gyülekezetből valaki megsért egy törvényt – például szexuálisan bántalmaz egy gyermeket –, azzal bűnt követ el a világi hatóságok ellen. (Vesd össze: Cselekedetek 25:8.) A véneknek ugyan nincs hatalmukban, hogy végrehajtsák a törvényben meghatározott büntetést, de nem fogják megóvni az elkövetőt a bűne jogi következményeitől (Róma 13:4). A vétkes azt aratja, amit vetett (Gal 6:7).

8. Hogyan gondolkodik Jehova az emberek elleni bűnökről?

8 Ami a legrosszabb, a gyermekek szexuális bántalmazása bűn Istennel szemben (Zsolt 51:4). Amikor egy ember vétkezik egy másik ember ellen, Jehova ellen is vétkezik. Nézzünk erre egy példát az Izraelnek adott törvényből. Ez kimondta, hogy aki kirabolja vagy becsapja az embertársát, az „hűtlen Jehovához” (3Móz 6:2–4). Nem kérdés, hogy ha a gyülekezetből valaki bántalmaz egy gyermeket, és ezzel elrabolja tőle a biztonságérzetét, ő is hűtlenül bánik Istennel. Óriási szégyent hoz Jehova nevére. Ezért a gyermekmegbecstelenítést Isten elleni förtelmes véteknek kell tartanunk, és mint ilyet, el kell ítélnünk.

9. Miről gondoskodik Jehova szervezete, és miért?

9 Jehova szervezete az évek folyamán bőségesen gondoskodott Biblián alapuló tájékoztatásról a gyermekbántalmazás témájában. Például az Őrtoronyban és az Ébredjetek!-ben megjelentek olyan cikkek, amelyek az érzelmi sebek feldolgozásáról, az áldozatok vigasztalásáról és a gyermekek védelméről szóltak. A vének átfogó képzést kaptak a Szentírás alapján, hogy mi a teendő, ha gyermekmolesztálás történik. A szervezet időről időre felülvizsgálja az útmutatásokat, hogy a vének mindenképpen Krisztus törvényével összhangban járjanak el.

MIT KELL TENNIÜK A VÉNEKNEK?

10–12. a) Mit tartanak észben a vének, amikor egy súlyos helytelenséggel foglalkoznak, és milyen szempontokat vesznek figyelembe? b) Mire törekszenek a vének a Jakab 5:14, 15-tel összhangban?

10 Amikor a vének egy súlyos helytelenséggel foglalkoznak, észben tartják, hogy Krisztus törvénye megkívánja, hogy szeretettel bánjanak a nyájjal, és azt tegyék, ami Isten szemében helyes és igazságos. Éppen ezért sokféle szempontot figyelembe vesznek, amikor tudomásukra jut, hogy valaki komoly bűnt követett el. A legfontosabb céljuk az, hogy megvédjék Isten hírnevét (3Móz 22:31, 32; Máté 6:9). Azt is nagyon lényegesnek tartják, hogy a testvérek és testvérnők közel maradjanak Jehovához, és az áldozat megkapja a szükséges segítséget.

11 Továbbá, ha az elkövető a gyülekezethez tartozik, a vének megpróbálnak segíteni neki, hogy helyreállítsa a kapcsolatát Jehovával, ha lehetséges. (Olvassátok fel: Jakab 5:14, 15.) Az a keresztény, aki enged a helytelen vágyának, és súlyos bűnt követ el, bizonyos értelemben olyan, mint egy beteg ember, hiszen megromlott a kapcsolata Jehovával. * A vének pedig az orvosokhoz hasonlóan azon vannak, hogy meggyógyítsák a beteget. A Biblián alapuló tanácsaik hozzájárulhatnak, hogy újra jó kapcsolatban legyen Istennel, de ez csak akkor valósulhat meg, ha őszintén megbánja a tettét (Csel 3:19; 2Kor 2:5–10).

12 Nyilvánvaló, hogy a vének vállán óriási felelősség nyugszik. Szívből törődnek a nyájjal, amelyet Isten rájuk bízott (1Pét 5:1–3). Azt szeretnék, hogy a testvérek és testvérnők biztonságban érezzék magukat a gyülekezetben. Ezért haladéktalanul lépéseket tesznek, amikor tudomást szereznek egy súlyos helytelenségről, például gyermekmolesztálásról. Milyen lépésekről van szó? A  13.,  15. és  17. bekezdés elején feltett kérdésekből kiderül.

13–14. Betartják a vének az arra vonatkozó törvényeket, hogy feljelentést kell tenni, ha valaki azt állítja, hogy gyermekmolesztálás történt? Fejtsd ki!

 13 Betartják a vének az arra vonatkozó törvényeket, hogy feljelentést kell tenni, ha valaki azt állítja, hogy gyermekmolesztálás történt? Igen. Ha van erre vonatkozó jogszabály, a vének betartják azt (Róma 13:1). Az ilyen törvények nem ütköznek Isten törvényével (Csel 5:28, 29). Ezért amikor a véneknek jelentenek egy ilyen esetet, ők haladéktalanul útmutatást kérnek a fiókhivataltól, hogy a törvények értelmében mi a teendőjük.

14 A vének kedvesen tájékoztatják az áldozatot, a szüleit, és másokat is, akik tudnak az ügyről, hogy jogukban áll feljelentést tenni a hatóságoknál. De mi a helyzet akkor, ha a gyülekezetből jelentenek fel valakit, és az esetnek híre megy? Az a keresztény, aki feljelentést tett, úgy érezheti, hogy szégyent hozott Isten nevére. Pedig ez nem így van. Valójában a molesztáló hozott rá szégyent.

15–16. a) Az 1Timóteusz 5:19 fényében miért van szükség legalább két tanúra ahhoz, hogy a vének bírói bizottságot állíthassanak fel? b) Mit tesznek a vének, amikor megtudják, hogy a gyülekezetben valakit gyermekmolesztálással vádolnak?

 15 Miért van szükség legalább két tanúra ahhoz, hogy a vének a gyülekezetben bírói bizottságot hozzanak létre? Mert a Biblia szerint ezt kívánja meg az igazságosság. Ha az érintett személy nem ismeri be, hogy elkövette a helytelenséget, a vének csak akkor alakíthatnak bírói bizottságot, ha két tanú megerősíti a vádat (5Móz 19:15; Máté 18:16; olvassátok fel: 1Timóteusz 5:19). Akkor ahhoz is két tanú kell, hogy feljelentést tegyenek egy gyermekmolesztálási ügyben? Nem, ez a követelmény nem vonatkozik arra, amikor a vének vagy mások jelentik egy bűncselekmény gyanúját.

16 Ha a vének tudomást szereznek róla, hogy a gyülekezetben valakit gyermekmolesztálással vádolnak, igyekeznek követni a feljelentéssel kapcsolatos törvényi előírásokat, és utána a bibliai alapelvekkel összhangban kivizsgálják az ügyet. Ha az érintett személy tagadja a vádat, a vének meghallgatják a tanúkat. Ha legalább ketten megerősítik a vádat, bírói bizottságot hoznak létre. Az egyik tanú az, aki a vádat felhozta, a másik pedig valaki, aki megerősíti az állítást, hogy a vádlott molesztálta a gyermeket, vagy tud más hasonló esetről. * Ha nincs másik tanú, az még nem jelenti azt, hogy valótlant állít az, aki a vádat felhozta. Még ha a vád nincs is két tanú által megerősítve, a vének akkor is tisztában vannak vele, hogy megtörténhetett a súlyos bűn, és ez nagy fájdalmat okozhat másoknak. Ezért folyamatosan segítenek az érintetteknek. Ezenkívül nagyon elővigyázatosak a molesztálással vádolt személlyel, hogy megóvják a gyülekezetet a lehetséges veszélytől (Csel 20:28).

17–18. Mondd el, hogy mi a bírói bizottság feladata.

 17 Mi a bírói bizottság feladata? A „bírói” jelző nem arra utal, hogy a vének megítélhetik, hogy a hatóságoknak meg kellene-e büntetniük a bántalmazót a törvény áthágásáért. A vének nem avatkoznak be a törvények végrehajtásába; a bűnügyek elbírálását a világi hatóságokra bízzák (Róma 13:2–4; Tit 3:1). Ehelyett azt döntik el, hogy az illető a gyülekezetben maradhat-e.

18 A bírói bizottság tagjai vallási szempontból foglalkoznak az üggyel. A Szentírás fényében mérlegelik, hogy a molesztáló megbánta-e a tettét. Ha nem, akkor kizárják a gyülekezetből, és ezt bejelentik az összejövetelen (1Kor 5:11–13). Ha viszont megbánja, amit tett, a gyülekezetben maradhat. De a vének elmondják neki, hogy valószínűleg soha nem kaphat kiváltságokat vagy felelősséget a gyülekezetben. A gyermekek érdekében a vének talán figyelmeztetik a szülőket négyszemközt, hogy legyenek óvatosak, ha a gyermekük kapcsolatba kerül ezzel a személlyel. Közben a vének ügyelnek rá, hogy ne derüljön fény az áldozatok kilétére.

VÉDD MEG A GYERMEKEDET!

Egy apa és egy anya felvilágosítja a gyermekeit a koruknak megfelelően, hogy megvédjék őket a szexuális bántalmazástól. Ehhez felhasználják a szervezetünktől kapott anyagokat. (Lásd a 19–22. bekezdést.)

19–22. Hogyan védhetik meg a szülők a gyermekeiket? (Lásd a képet a címlapon.)

19 Szülőként * elsősorban a te felelősséged, hogy megvédd a gyermekedet. Ő „Jehovától kapott örökség”, szent ajándék (Zsolt 127:3). Meg kell óvnod ezt az ajándékot. Mi segíthet ebben?

20 Először is, tájékozódj a gyermekmegbecstelenítés témájában. Olvass arról, hogy milyen személyek lehetnek az elkövetők, és hogyan szokták rászedni a gyermekeket. Legyél elővigyázatos! (Péld 22:3; 24:3). Ne feledd, hogy a bántalmazó legtöbbször olyan valaki, akit a gyermek már ismer, és akiben megbízik.

21 Másodszor, legyen nyílt a kommunikáció közted és a gyermeked között (5Móz 6:6, 7). Ehhez az is hozzátartozik, hogy figyelmesen meghallgatod őt (Jak 1:19). Tudvalevő, hogy a gyermekek általában nem szívesen beszélnek a bántalmazásról. Talán attól félnek, hogy nem fognak hinni nekik, vagy az is lehet, hogy az elkövető megfenyegette őket, hogy tartsák titokban a dolgot. Ha úgy érzed, hogy valami nincs rendben, tapintatosan tegyél fel kérdéseket a gyermekednek, és türelmesen hallgasd végig a válaszait.

22 Harmadszor, tanítsd a gyermekedet. A korának megfelelően világosítsd fel szexuális kérdésekben. Tanítsd meg, hogy mit mondjon és mit tegyen, ha valaki úgy akarja megérinteni, ahogy nem szabad. Használd fel azt az információt, amelyet Isten szervezete tett közzé ebben a témában. (Lásd a „ Fontos tudnivalók a szülőknek és a gyermekeknek” című részt.)

23. Hogyan gondolkodunk a gyermekek szexuális bántalmazásáról, és milyen kérdésre ad választ a következő cikk?

23 Mi, Jehova Tanúi súlyos bűnnek és szörnyű gonosztettnek tartjuk a gyermekek szexuális bántalmazását. Mivel Krisztus törvényét szeretnénk követni, a gyülekezeteink nem óvják meg a gyermekmolesztálókat a bűneik következményeitől. De hogyan segíthetünk azoknak, akiket megbecstelenítettek? A következő cikk erre a kérdésre válaszol.

103. ÉNEK Pásztorok, akik ajándékok Jehovától

^ 5. bek. Ez a cikk arról szól, hogy hogyan lehet megóvni a gyermekeket a szexuális bántalmazástól. Kifejti, hogy mit tesznek a vének a gyülekezetért, és hogyan védhetik meg a szülők a gyermekeiket.

^ 3. bek. KIFEJEZÉS MAGYARÁZATA: Akkor beszélünk egy gyermek szexuális bántalmazásáról, ha egy felnőtt a saját szexuális vágyainak a kielégítésére használ egy gyermeket. Magában foglalhatja a közösülést, az orális vagy anális szexet, a nemi szervek, a mellek vagy a fenék simogatását, illetve egyéb perverz tetteket. Bár az áldozatok többsége lány, sok fiút is bántalmaznak szexuálisan. A bántalmazók pedig inkább férfiak, de arra is van példa, hogy nők molesztálnak gyermekeket.

^ 5. bek. KIFEJEZÉS MAGYARÁZATA: Ebben és a következő cikkben az „áldozat” szó olyan gyermekre utal, akit szexuálisan bántalmaztak, vagy olyan felnőttre, akivel gyermekkorában történt ilyesmi. Azért használjuk ezt a szót, mert egyértelműen kifejezi, hogy a gyermeket sérelem érte, kihasználták, és hogy ő maga ártatlan.

^ 11. bek. Az, hogy valakinek meggyengült a kapcsolata Jehovával, nem mentség a súlyos bűn elkövetésére. Teljes mértékben felelős a rossz döntéseiért és a helytelen tetteiért, és számot kell adnia Jehovának (Róma 14:12).

^ 16. bek. A vének soha nem várják el a gyermektől, hogy ott legyen, amikor beszélnek az állítólagos elkövetővel. A szülő vagy egy másik felnőtt, akiben a gyermek megbízik, beszélhet a vénekkel az ügyről, így nem teszik ki a gyermeket további érzelmi sérülésnek.

^ 19. bek. Az itt található javaslatok a gyámra is érvényesek, illetve bárkire, aki a szülő helyett gondoskodik a gyermekről.